100 ezer dollár összdíjazás – ez úgy hangzik, mint valami rangos teniszbajnokság, pedig "csak" snowboardról van szó…
Egy biztos: az O'Neill Evolution a legmagasabban díjazott verseny.
  |
120 versenyző meccselt az első napok futamain azért, hogy bekerüljön az elődöntőbe.
Az összesen 100 ezer dollár összdíjazású versenyen 45.000 dollár ütötte a markát a a legjobb félcső és a legjobb negyedcső ridernek; a Swatch Highest Session pénteki napján a legmagasabb félcső mutatványáért 3.000 US dollárt, a legmagasabb negyedcső mutatványért pedig 6.000 US dollárt lehet szerezni.
A davosi félcsövet a norvég Claes Hogstrom tervezte és a helyi Jakobshorn csapat tartotta karban. A negyedcső a tavalyi sikeres formáját őrzi, ám most kicsit jobban hozzáigazították a hegyhez, illetve egy új starttorony is hozzájárult ahhoz, hogy a riderek nagyobb sebességet érjenek el a csőben.
Az O’Neill Evolution látványos superpipe kvalifikációs körökkel indult.
A kvalifikációs körök legjobbja a Tahitiról származó Gary Zebrowski lett, aki jelenleg Franciaországban, Briancon-ban versenyzik – a lehetséges 200 pontból 162 pontot szerzett.
 |
A második körben az O’Neill rider Stefano Munari azonnal tovább viharzott az elődöntőbe.
– Ez az első alkalom, hogy itt vagyok az O’Neill Evolution versenyén. El sem hiszem – mondta Stefano Munari, amikor bejutott az elődöntőbe való bejutáskor.
– Nagyon jól éreztem magam, bár egy frontside 180 után arccal a hóba érkeztem. Talán emiatt az első két körben nagyon ideges voltam, de a harmadik futamot jól teljesítettem, úgyhogy remélem úton vagyok a döntőbe – mesélte a boldog rider.
Csapattársa, a svájci legenda, Gian Simmen szintén döntős lett.
A harmadik kört Gary Zebrowski uralta, maga mögé tolva az olasz Manuel Pietropolit és a norvég Tore Holvikot.
A futamokból kikerült legjobb 5 rider jutott tovább az elődöntőbe.
 |
Érdekesség, hogy ez volt a kanadai srác első negyedcső versenye, ezért méltán örülhetett a 187 pontnak, amely a második futamban a legmagasabb pontszámot jelentette.
A rider jó úton van, hogy megnyerje a Highest Air versenyt, ugyanis a tavalyi győztes Terje Haakonsen 7,2 méterét már túlszárnyalta.
– Nem gondoltam volna, hogy ilyen magasra sikerül ugranom. Amikor először megláttam a negyedcsövet, azt hittem: talán elérem a 4 métert. Ehhez képest 3,4 méterrel jobb eredményt értem el. Kanadában csak Big Air és Rail futamokban indultam, ez teljesen új nekem – monta Toots.
A franica Arthur Longo egy tiszta 6,6 méteres Backside Airt ugrott, elérve ezzel 183 pontot. És a harmadik helyen ebben a körben a norvég Kim Rune Hansen végzett egy 6,7 méteres Backside Rodeo Flip-pel.
Az első futamban a davosi local hero Colin Frei teljesített a legjobban egy 5,3 méteres McTwist-tel. Stefano Munari megismételte jó teljesítményét, így negyedcsőben is bejutott a döntőbe – a második helyről. Az első futam harmadik helyét a francia Olivier Gittler szerezte meg egy 3,5 méteres McTwist-tel.
 |
Az amerikai rider 30 pontot vert a mezőnyre.
A második helyezett finn Risto Mattila lényegében ugyanazt csinálta a döntőben, amit az amerikai (Backside Air-Frontside 10, Cab7 átvezetve egy Frontside 9 Mctwist-be), ám ő nem ért el akkora magasságot, ezért pontszámban lemaradt.
 |
A döntőben ugyanis a norvég Kim Rune Hansen 6,4 méter magasra repült – az a Backside Rodeo 540 Melon Grab, amit eközben csinált, a dobogó legfelső fokára juttatta.
A második lépcsőre Risto Mattila állhatott, fel, a harmadik szintén egy finn, a 19 éves Peetu Piiroinen lett.
