A legeredményesebb magyar siklóernyősnek sok éven át az időjárás alakította az időbeosztását, a repülés mindenben prioritást élvezett.
Néhány év csavargás után azonban érezte: ideje váltani. Beállt öltönyös pénzügyi elemzőnek. Hogy jutott el idáig? Erre a kérdésre kerestük a választ.
A karrieremet építsem vagy a hobbbimnak éljek? Ezt a kérdést sok sportoló teszi fel magának. Elkötelezni magunkat a sporttal azt jelenti: önazonos életet élünk, viszont az út rögös.
Vértes Balázs
A létbizonytalansággal szemben biztos jövőt kínál a karrierépítés, viszont az embernek alkalmazkodnia kell bizonyos a játékszabályokhoz.
Vértes Balázs – a legeredményesebb magyar siklóernyős – kipróbálta mindkét verziót.
Sok éven át az időjárás alakította az időbeosztását, a repülés abszolút prioritást élvezett.
Néhány év csavargás után azonban érezte: ideje váltani. Beállt öltönyös pénzügyi elemzőnek.
Azt mondja, ez több szellemi kihívással jár, mint tandempilótaként dolgozni.
– Az ember életében pulzálnak a vágyak és a lehetőségek. Egyszer az egyik út tűnik vonzóbbak, máskor pedig a biztonságos, konvencionális lét ígér többet – meséli.
Amikor befejezte a közgázt, elemzői gyakorlata alapján bármelyik céghez beülhetett volna. A napi robot és a gyomorgörcs helyett azonban inkább a kötetlen életet választotta.
Nem volt biztos abban, hogy okos dolog olyasvalamit csinálni, ami igazából nem érdekli.
Vértes Balázs 2004-óta vezeti a hazai siklóernyős ranglistát, sőt, a nemzetközi versenyeken is jól cseng a neve.
Amikor az Apco ernyőgyártó cég felajánlotta, hogy dolgozzon tesztpilótaként, akkor azonnal elfogadta az ajánlatot. A feladat álomszerű volt, repülni kellett különböző ernyőkkel és véleményt kellett mondani róluk.
A cég ernyőjével versenyzett a brazíliai Governador Valadaresben rendezett Világbajnokságon is, ahol 150-ből 77-dik lett, ami nem számít rossz eredménynek ezen a versenyen. Brazíliából hazatérve siklóernyős oktatóként dolgozott, versenyekre járt, majd végiggyalogolta a Pireneusokban az “El Camino” nevű zarándoklutat.
 |
Amikor Pireneusokból hazatért, szinte nyomban gépre szállt, és Új-Zélandra utazott. A világ extrémsport fővárosában, Queenstownban dolgozott tandempilótaként.
– Egy idő után nagyon untatott a munka, nem voltak benne kihívások. Az ember áll a hegyen, jönnek a gazdag turisták, le kell velük repülni a hegy tetejéről. Kihívás legfeljebb annyi volt, hogy, ha jött egy 100 kilós utas, azzal is el kellett startolni… – meséli a Balázs.
Az alaphelyzet vonzó: az ember megél abból, amit szeret csinálni. Tandempilótának lenni – Vértes szerint mégsem akkora buli.
– Ebből a munkából ugyan meg lehet élni, de ahhoz már nem elég, hogy az ember félrerakjon belőle. Láttam ötven éves tandempilótákat, akik egyik napról éltek a másikra. Tulajdonképpen elbulizták az életüket. Én nem akartam beállni ebbe a sorba. Nem vagyok ugyan pénzéhes, de azért nem árt, ha az embernek van 50 éves korára pénze…
 |
– Változatos a munka, mi játszuk a kerítő vagy házasságközvetítő szerepet különféle vállalatok eladásánál és megvételekor. Ha egy nagy cég felvásárol egy másikat, vagy éppen a tulajdonos úgy döntött, eladja vállakozását, mi keresünk ehhez partnereket. Megvizsgáljuk a piaci környezetet, a versenytársakat, a cég pénzügyi működését. Néha médiavállakozásokkkal, másszor pedig építőipari cégekkel foglakozunk, tehát találok benne kihívásokat.
 |
Hősünk most a legtöbb bérből és fizetésből élőhöz hasonlóan évi 23 nap szabadsággal gazdálkodik. Ha el akar utazni egy versenyre, kivesz néhány napot.
– Nagyon durva volt a váltás. Amikor jó az idő, és mindenki elmegy a Nyikomra távot repülni, akkor én az ablaknak háttal dolgozom, hogy ne lássam a felhőket. Különben folyamatosan vágyakoznék…
A régebbi korlátlan szabadságról most már szó sincs. Persze az érzést nem felejtette el, sőt a cél a szabadság megteremtése, csak a megvalósítás módja más.
– Ebben a munkában 10-20 év alatt meg lehet teremteni egy szabad élet kereteit- mondja Balázs.
És mi hajlamosak vagyunk hinni abban, hogy ez jó megoldás…
