Száz kilomért tekernek nap mint nap, legyen kánikula, havazás, dugó vagy erőltetett menet. Cikáznak az autók között, a várost úgy ismerik, mint a tenyerüket. Futár vagy, old meg! – ez a jelszavuk. A legtöbben fiatal srácok, de akad köztük ötvenes úr és sokra hivatott playmate-klón is. Azt mondják, ez nemcsak egy munka, hanem izgalmas szubkultúra. Beálltunk biciklisfutárnak, hogy csekkoljuk a megállapítást.
Izzadtan belépnek az irodába, leadják a küldeményt, és már mennek is – az irodai alkalmazottak így látják a biciklis futárt; a taxisok meg szidják őket, mert cikáznak a sávok között.
Körübelül ez az, amit tudtam a futár szubkultúráról, illetve az is rémlett, hogy néhány éve “Critical Mass” néven mozgalmat indítottak a városi bringázás népszerűsítésére.
Hála nekik, Pesten ma már nagyon sokan járnak biciklivel – a futár szubkultúra pedig menő dolog lett.
Találunk itt kőkemény emberi teljesítményeket, életfilozófiát és megannyi vidám és szomorú részletet. A jelenség mélyebb megértésének azonban csak egy módja van, ha saját bőrünkön tapasztaljuk.
Így hát egy napra futárnak álltam – ebből íródott ez a kétrészes cikk.
Kedd, 10 óra
 Felvételi beszélgetés  |
A legnagyobb hazai futárszolgálat irodájában folyamatosan izzanak a telefonok. Az adatforgalom alapján az az ember benyomása, hogy futárok nélkül megállna az élet a fővárosban. Az emeleten az úgynevezett emelők veszik fel a rendeléseket, aztán leadják a diszpécsereknek akiket szaknyelven DJ-knek neveznek.
– Egy diszpécserhez 10-15 futár tartozik. Az utcán lévő bringások és a DJ-k állandó telefonos kapcsolatban vannak – magyarázza a cég működését Sinya, a Hajtás Pajtás irodavezetője.
– A diszpécser mindig tudja, merre vannak a futárok. Mindig olyan címet ad, ami éppen útba esik. Nálunk az az alapszabály, hogy 25 percen belül fel kell venni a csomagot – mondja Sinya.
A futár az információkat sms-ben kapja. Elmegy a csomagért, felveszi aztán másfél órája van arra, hogy kézbesítse. Akinek van bringája és két keze meg két lába, az gyakorlatilag készen áll a meló elvégzésére.
– A fizetés attól függ, hogy ki mennyit teljesít. Az hogy valaki milyen futár, az három hónap alatt derül ki. Nettó 100 ezer körül lehet keresni, a legügyesebbek 140 körül visznek haza – avat be bennünket a piszkos anyagiakba az irodavezető.
A raszta, a bölcsész és a bróker
 Hajtipajti munka közben |
A futárokról mindig az volt a benyomásom, hogy kallódó fiatalok, akiknek ez legalább valamiféle megélhetést ad.
– Három verzió van. Az első csoport azokból áll, akik befejezik az egyetemet, de nem tudnak elhelyezkedni. A második réteg azokból áll, akik félbehagyták a sulit, és kell nekik valamilyen meló. Sokan pedig azért jönnek ide, mert utálják az irodai munkát. Vannak egyébként rendhagyó esetek is: dolgozott nálunk egy srác, aki mielőtt idejött, havi fél millát keresett egy multinál. De megunta – meséli Sinya.
A meló fix, a lóvé nem
Aki futár akar lenni, annak először végig kell olvasnia az ötoldalas munkaköri leírást. Ebben nagy betűkkel írják, hogy ÁLLANDÓ munkatársakat keresnek, a minimum szerződés egy évre szól. Persze ez bejelentett állás: heti öt nap, nyolc órányi napi meló.
A kezdőket a rutinos öreg rókák mellé osztják be az első napokra. A betanítós végigviszi az újoncot, elmagyarázza mit hogy kell csinálni, és ha az illető nem szökik meg, aláírják a szerződést.
Az irodavezető a cikk íróját Kovács “Kalapácsos” Márton mellé osztotta.
Az elméleti képzést egy térkép mellett kezdtük. A város zónákra van osztva, a tarifákat ez alapján számolják.
– A belváros, az ötödik kerület a legolcsóbb zóna. Ha itt A-ból B-be elviszel egy csomagot, akkor az 940 Forint. Ennek a 33 százaléka a tied. A hosszabb fuvarok persze jobban fizetnek – oktatott Kalapácsos.
Itt már kezdtem sejteni, hogy megélhetéshez éppen elegendő száz rugót nem adják ingyen a kerékpáros szakmában. Gyors fejszámolást tartottam: ha az ember csak a belvárosban dolgozik, a havi fizetéshez legalább napi harminc csomagot kell kézbesíteni. Ehhez pedig emberpróbáló tempóban kell tekerni…
Kedd, 11 óra, Váci út
Alapos leckét kaptam abból, mit is jelent az a mondat: “Rakjad neki nyélen!” A futárok szlengjében ez azt jelenti: siess komám, a megrendelő várja az anyagot! Az elméleti felkészülés után bringára pattantunk, és elindultunk az első címre.
Valahol a belvárosban felvettünk egy csomagot, aztán irány a külső Váci út.
Kalapácsos úgy 40 kilométeres átlaggal tekert, a piros lámpáknál értem utol. Lihegve fogadkoztam magamban: legközelebb egy rákászhajón próbálom ki magam, mert ott legalább nem kell szmogot nyelni.
 Elsuhanó futár |
– Az a lényeg, hogy az ember – forgalomtól függően – mindent használ, akár a síneket, akár a két autósor közötti sávot, mindent. Az ember egy év alatt megismeri a várost, a kiskapukat, azonnal vágja azt a megoldást, amivel ki tudja kerülni a dugókat – oktatott a piros lámpánál a mesterem.
Megérkeztünk egy irodaházhoz, és miután a bringát lekötöttük, bementünk. A recepciós lány úgy mosolygott ránk, hogy hirtelen a barna cukros üdítő reklámjába képzeltem magam: én vagyok az a szuperhelyes fiú, akit felajzott nők hada bámul..
 A nap fénypontja |
– Amit most érzel az a nap fénypontja – világosít fel Kalapácsos. A kedves titkárnő hihetetlen pluszt tud adni. Velük kell igazán jóban lenni. Egy idő után ismerősként kezelnek, és ez megkönnyíti a munkát – bök oldalba Kalapácsos, és ezt hajlamos vagyok azonnal elhinni.
Folytatjuk…
