Az agárversenyzés (greyhound racing) ősidőkre visszanyúló sport. Mai pályaversenyzési ágában hazánk rendezi a Vb-t, melyre 12 országból 300-an neveztek.
 Afgán agarak is futnak  |
Kutyák versenytempója: 60-80 km/órás sebesség
Versenykutyának az agarak különböző fajtáit használják. Így, az Orosz agarat, Angol agarat, Afgán agarat, de fut a kisebb termetű, mégis a második leggyorsabb kutyafajta a whippet is. Egy profi versenykutya irama pedig nehezen beérheti, ugyanis, ha begyorsul sebessége a 60-80 km/h-s tempót is elérheti.
Vb itthon, 300 nevezett
Hétvégén a rábapatonai pályán kerül megrendezésre az idei világbajnokság, melyre a szervezők több mint 300 versenyzőt és kutyáikat várják. „ Tizenkét országból érkeznek a sportolók, mind a szomszédos országokból, mind Hollandiából, Németországból és még sorolni lehetne” – tudatta az extrem.hu-val Bencze Krisztina. A szervezőtől megtudtuk azt is, a második legnagyobb nevezői számot hazánk adta le a megmérettetésre, a magyar agárversenyzőknek a legnagyobb riválisként a németekkel kell számolni. Angolok ugyanis nem igazán érkeznek, mert Angliában más szabályrendszerben futnak az ebek.
 Kutyaverseny 1863-ban Londonban,akkor ismert kutyafajtákkal. Fotó: www.kutya.hu |
Múlt
A kelták vérre menő nyúlüldözéses versenyeket hívtak életre, amit divatba hoztak a rómaiaknál és görögöknél is. Nyomkeresőket és hajtókat küldtek ki, hogy fölverjék a nyulakat, azután elengedték a két kutyát, a nézők pedig fogadásokat köthettek.
Sport múlt
A hivatalos versenyzés azért egy kicsit későbbre datálható. Az első agárverseny klubot 1776-ban alapították Angliában. 1836-ban rendezték meg az első Waterloo Kupát. Az első agárversenypálya megépítésére pedig az Egyesült Államokban került sor – egyes források szerint. Az első, már hivatalosnak számító megmérettetést az 1920-as években Angliába tartották, mely viadalra 1600 néző volt kíváncsi, majd a következőre már 30 ezer. Azóta már jóval népesebb tábort vonz ez az extrém kutyás sport, és Angliában, Írországban, Amerikában és Ausztráliában azóta is virágzik, sőt, fellendülésben van.
Hazai pályákon
Magyarországon is vadásztak agarakkal, a múlt században az első világháborúig pedig úgynevetett „coursing” versenyzést folytattak. Az 1960-as években azonban már a Kincsem-park célegyenesében is rendeztek agárversenyeket. 1976-ban megnyílt a Szentendrei-szigeten egy amatőr pálya, majd elkészült a felsőpakonyi is. A Gubacsi hídnál tizenegy éve avatott versenypályáról pedig kevesen tudják, hogy Közép-Európa egyetlen nemzetközi szabályoknak, állatvédelmi előírásoknak megfelelő professzionális küzdőtere.
Túlterhelés = sérülésveszély
Egy profi agaras soha nem terheli túl a kutyáját, hanem kíméli, hogy a lehető legkevesebb sérülés mellett maximális gyorsaságot érjen el. Éppen ezért egy versenyagár jó esetben nem fut napi három-négy futamot, csak egyet, a sérülésveszély elkerülése miatt. De, a sport őshazájában, Angliában az sem ritka, ha csak 3-4 naponta versenyez a versenyeb.
Lassú kutya is mehet
A profi agárversenyeken a kutyák különböző kategóriákban futnak, így a hasonló a hasonlóval kerül össze. Vagyis, nem feltétlenül selejteződnek ki a kevésbé gyors kutyák. Ha pedig egy kutya a kategóriájában kétszer nyer, akkor feljebb kerülhet, azonban ha többször, akkor könnyen az utolsó helyen végezhet és alsóbb kategóriába csúszik.
És, ha verekedős az eb?
Akkor indulhat a gátfutáshoz hasonlatos versenyszámban, ahol a pálya két egyenes szakaszán két-két akadályt állítanak fel, amit a kutyáknak futás közben kell átugrania. Ez pedig olyan összpontosítást igényel az ebektől, hogy nincs idejük harcosabb énjük felszínre hozására.
Gazdagok versenye volt
Angliában korábban csak a gazdagok versenyének számított ez a kutyasport, de napjainkban már nemcsak az ő kiváltságuk. Megesik az is, hogy egy gyári munkás vesz egy versenyagarat, kiképezi, felkészíti, majd versenyre viszi, ahol sok pénzt keres vele. De, jellemzőbb a versenyagarak trénerhez való kiadása, és hétvégi látogatása.
 Csillagászati ár egy jó versenykutyáért |
Öreg kutya nem kutya
Angliában a sok dobogós helyet szerzett, ámde kiöregedett kutyákról sok esetben lemond a gazdája, aki ilyenkor már más pártfogolt ebet „dédelget” készít/készíttet fel a versenyekre. Az ilyen, egykor babérokat szerzett kutyákat az angliai agár klub veszi pártfogásába, és keres nekik szerető gazdit.
Vagyonok cserélnek gazdát
Angliában ma sem mentesek a fogadásoktól ezek a versenyek, és természetes a lóversenyzéshez hasonló fogadások bonyolítása. És, mint ahogy a profi versenyagarak árában is a határ a csillagos ég, úgy ehhez hasonlóan jelentős pénzek cserélnek gazdát egy-egy agárversenyen.
Élő nyulas verseny
Mely ellen az állatvédők joggal tiltakoznak. Itt az ebek teljesítményét többek között annak alapján bírálták el: milyen gyorsak, hogyan kényszerítik fordulatokra a nyulat, s alkalomadtán hogyan ejtik el a menekülő állatot.
Amerikában az élőnyulas agarászatot 400 méter hosszú és 140 méter széles körülkerített térségben rendezik. Az agarakat – csakúgy, mint Angliában – kettesével indítják. Minden agárpár számára egy nyulat engednek el, amely mintegy 30 méter előnyt kap, hogy addigra „összeszedje az erejét”.
