Május utolsó hétvégéjén Outdoor Fesztivált rendeztek Szilvásváradon, ahol mindenki megtudhatta, hol áll a bátorsági skálán. Az extrem.hu tudósítója szinte minden buliban benne volt. Legyen az lejtőn lefelé guruló buborék vagy 60 méter magasan lévő kalitka.
 Kalandra készen  |
Hegyek között völgyekben zakatoltunk a kis verdával, amikor hirtelen szembe találtuk magunkat a felirattal: Outdoor Fesztivál. Szilvásvárad szívében egy dombokkal ölelt napfényes sportpályán találkoztunk a déli órák kíméletlen sugaraival. Extrem.hu molinóval és a kis Smarttal felvértezve – utóbbiért a Fox Autorentet illeti hálánk – nekivágtunk az extrem.hu extrém bemutatásának.
Megjelentek a fesztiválon a kicsik is, akikre jól láthatóan fel volt készülve a szervezőség, de nem gondolták, hogy legnépszerűbb játszó-ugráló barlangjaik mellett egy hat esztendős kislegény belekóstol azokba a kalandokba is, amit az extrémsportolók oly’ gyakran ízlelgetnek.
 A korán kezdő |
Egy falmászást követő kudarcélmény után (egy méterrel a cél előtt elpityerintette magát a legifjabb extrém) megcsapta az igazi élvhajhászat szele, bungeejumpolt tandem. Mikor a RadioReal műsorvezető hoppmestere szóra bírta bátor tette után az ifjoncot, azt tudakolva, hogy miért tette, válaszul csupán ennyit kapot, határozott hangon: „Mert volt merszem hozzá!”
Voltak még ott nagyok, akik letekerve maratoni távjukat kis szigetet alkotva engedték maguk közé vegyülni a fotósokat, újságírókat. Közöttük észrevétlennek maradva az embert az az érzés fogta el, mintha egy olyan baráti társaságba csöppenne, ahol mindenki ismer mindenkit. Jópofák és humorosak, és ők tényleg megteszik azt, amire oly sokan minden nap vágyat érzünk, élvezik a természetet!! És persze ott voltak a vidámak is. A Bohóc mindenkinek kitalálta legtitkosabb vágyát (bármilyen sporteszközt pillanatok alatt megalkotott lufiból, így ő sem mentesülhet az extrémőrült jelző alól!
Vessünk egy pillantást a kitartóakra is! A triálpályán bravúros mutatványokkal tarkították az egyébként sem unalmas programsorozatot. Sokan hosszasan csak figyeltük őket, s úgy tűnt, ez nincs is ellenükre, bár vajmi kevés érdeklődést tanúsítottak triálosék a külvilág iránt. Ha egy erősebb földrengés zavarta volna meg őket, legfeljebb picit vártak volna, míg csillapodik, s csak aztán jött volna a bravúros tett-sorozat.
És persze eljöttek a kényelmesek is. Volt, aki bekukkantott, csapta ott a szelet egy darabig és némi port is kavart, aztán dolga végeztével landolt a zöld gyepen, összecsomagolta ernyőjét, és mint akinek ez a belépő a mindennapok huncutsága lenne, távozott a színről, és beleolvadt a masszába.
 Egy buborékba zárva |
És azért a Bevállaljuk! sem maradhatott el. Ülve próbáltam ki a ZORBot, gondoltam az biztonságosabb. A beszállás nem pont olyan, mint amit a Smart kínált! Bele is szíjaztak! Aztán jött a gyomorforgató, lábremegtető, izgalmas érzéshullámsorozat. Engem és még egy kiszemelt áldozatot beszíjaztak, és a kezdeti harcokat leküzdve pillanatnyi érzésem szerint végérvényesen Zorb részévé tettek, majd lelöktek zorbostul, sorstársastul egy lejtőn. Igazi labdához méltóan gurultunk, pattogtunk, aztán ismét gurultunk. Fejjel lefelé megálltunk, és úgy vártuk, hogy segítőink megérkezzenek. Sorstárs is túlélte és még az a néhány száz ember, aki szintén hasonló élvezeteknek hódolt. Kipróbálása javallott. Csak hanggal együtt élvezhető!
A másik nagy kalandra nem vettek rá, akármilyen bevállaljukos, partyfeelinges, zöldillatú extrémhappening is ez az egész! Nagy dilemma elé kerültem, tériszonyos sorstárs nem mehetett fotózni 60 méterről, így maradtam én, akinek már minden mindegy. A terv remek volt, gondolatban a megvalósítás is. Lentről nézve nem nagy kaland, hatvan méterről, bármikor bármit. Elvégre nem csak a földön van élet. Cél kitűzve, jumpfőnökkel lezsírozva a balhé.
Rám applikáltak egy vastag övet, gondoltam felesleges, de ha őket megnyugtatja! Kameramanósan a kezemre erősítettem a felvevő szerkezetet, adtam a vérprofi-higgadt imidzsre, hátha megingok szilárd pozíciómban, legyen ami visszatart… Ekkor egy jumper vidáman a fedélzetre sétált, hogy ugrik. Gondoltam megbeszélhetjük még ezt, én csak úgy kattintgatnék párat hozzáerősítve a kalitkához, aztán mehetünk is le, de nem-nem, jumper hajlíthatatlan. Még ekkor sem tudtam, mit jelent ez majd 60 méteren, de másodpercek alatt megtapasztaltam…
 Kilátás 60 méterről |
Felfelé menetben mindenki aggódó volt, engem nem is regisztráltak a kalicka tagjaként, mindegy, próbáltam ellazulni, élvezni a gyönyörű kilátást és szóba is akartam elegyedni egy jumperrel. Életjelet sem adott… Gondoltam lassan vegyük munkázósra a figurát, kattintgassunk a magasból… Ekkor jumper ugrott és úgy megrántotta a kalickát, hogy majdnem magával ragadott a hév, aztán az említett magasságban elkezdtünk hintázni, ez a tuti! Élménytuningolás! Jól jött volna már egy kis peace-hangulat, erről ennyit… És közben a jumprend őrei elkezdtek a másfél négyzetméteres kalickában futkorászni, hogy kiegyensúlyozzák… Falhoz lapultam mint börtönlázadáskor, a fotózási szándékom elillant… A túlélésért küzdöttem!!! A többire nem emlékszem…
Köszi, már jól vagyok!
