Az idei szezonban számos snowboard versenyről beszámoltunk. Most egy különlegesség következik: Jávor Zoli élménybeszámolója a Derby de la Meije-ről, a francia Alpokból, a világ egyik leghíresebb „ki merre lát”, azaz freeride versenyéről.
 A 2005-ös verseny plakátja  |
Jávor Zoli élménybeszámolója erről a nem mindennapi versenyről:
A Derby de la Meije, Európa legnagyobb freeride versenye, amit la Grave-on rendeznek. La Grave a dél-francia Alpok egyik sírégiója, de bizton állíthatom, hogy ennél sokkal több. Először is azért, mert nincsenek pályák. Egy hatszemélyes lift közlekedik 1400 és 3200 méter között, majd lehetőség nyílik feljutni egészen 3550 méterig két tányéros felvonóval. A csúcsról viszont mindenki arra megy le, amerre akar, illetve amerre tud. Az egyetlen dolog, amire figyelni kell, az a számtalan gleccser hasadék, amibe az óvatlan turista könnyen belepottyanhat. Erre természetesen táblák, jelzések figyelmeztetnek.
A versenyt minden évben, immáron 17. alkalommal, ezen a különleges helyen rendezik. Óriási népszerűségnek örvend, idén 1200 nevező volt sí, snowboard, telemark, monoski, snowscoot és egyéb kategóriában. Az egyébbe tényleg minden beletartozik, volt, aki mountain bike-kal vágott neki a távnak, volt, aki racketinggel. Én a snowboardot választottam.
 Futóverseny snowboarddal Forrás: Jávor Zoltán |
A rajtot 3550 méteren tűzték ki, a célt pedig 2150 méteren. 1400 méter szintet kellett leküzdenünk, hihetetlen körülmények között. A verseny reggel 9 kor kezdődött (7-kor már hosszú sorok várakoztak a felvonónál). Az előre meghirdetett szabályok szerint percenként indítottak 10 főt. A kezdet nem volt nehéz, a „pálya” első 300 métere szépen le volt ratrakolva. Itt mindenki olyan gyorsan próbált csúszni, ahogy csak tudott, hogy az utána következő majd 300 méteres vízszintes szakaszon valahogy átérjen. Természetesen legtöbbünknek ez nem ment, így maradt a futás, már annak, aki bírta. 3200 méteren nem könnyű futni, ráadásul ezzel még nem volt vége.
 Derby, 1200 indulóval Forrás: Jávor Zoltán |
Mindenkinek fel kellett jutnia valahogy egy kisebb emelkedőre, hogy folytatni tudja a versenyt. Innen viszont szabadon lehetett útvonalat választani, mindenki arra ment, amerre tetszett. Persze ez semmi jóval nem kecsegtetett, embernyi buckák voltak a majd’ függőleges falakon. Nekem szerencsém volt, mert előre sorsoltak. 99-es rajtszámmal indultam, aminek nagyon örültem, mert a nyolcszázadiknak, – hiába mehettünk, amerre láttunk, azért mindenki közel ugyanazt az útvonalat választotta,- már nagyon lejárt volt a pálya. Végül a snowboard kategóriában 111. lettem.
A rendezvény egy hetesre tervezték. A versenyzőknek lehetőségük volt az egy hét alatt bejárni a verseny útvonalát. A szervezők lavinamentési és egyéb a gleccsersíeléssel kapcsolatos tanfolyamokat tartottak az érdeklődőknek. Esténként frenetikus bulikat rendeztek. Az egy hét illetve a verseny fantasztikus hangulatban telt. Jövőre a Naturelle csapat több tagja is rajthoz áll.
 Freeride: a szabadság élménye Forrás: Jávor Zoltán |
