Visegrádon április 10-én hivatalosan is kezdetét vette a mountain bike-osok magyar kupája. A két győztes beszámolójából kiderül a hideg, esős időben, a sárral borított pálya nagy része felfelé bringázható volt, lefelé meg minden gurul.
Ahogy azt egy hónappal korábban a sportág egyetlen magyar olimpiai résztvevőjével készített interjúnkban olvashattátok, Vinczeffy Zsolt a téli felkészülés legfontosabb szakaszát felkészülés helyett influenzásan ágyban töltötte. A sportág szabályai szerint az olimpiára nem egyének kvalifikálják magukat, hanem az ország, ezért valaki hiába szerez kvótát, még nem biztos, hogy ő is jut ki az ötkarikás játékokra. Ezért a legjobbak is folyamatosan részt vesznek a magyar kupa versenyein, és a válogatókon.
Az olimpai-cross idei első magyar kupa versenyén, Visegrádon is ott voltak a legjobbak, és sokan mások is. Összesen közel 250 induló vágott neki a távnak, ami az eső miatt sártengerré alakult.
Az élményeiről a női és a férfi győztes beszámolóját olvashatjátok:
Márti szeret sárban versenyezni |
Vajda Márti beszámolója:
Már nagyon vártam az első versenyt. Ilyenkor derül ki, hogyan sikerült a téli felkészülés, és hogy hány versenyző áll rajthoz. Nagy örömmel töltött el, amikor a rajt előtti beszólításnál körülnéztem és négy sorban csak nők álltak rajtra készen! Hát ezt is megértük. Lehet, hogy egyszer többen leszünk, mint a fiúk! Tavaly volt szerencsénk egy-két sáros versenyen indulni, és annyira megszerettem a sarat, hogy külön örömöt jelentett a mára elromlott esős idő, persze a hideget kivéve, mert azt nem lehet megszeretni.
Sajnos a rajtok csúsztak majd egy órát, ami megnehezítette a dogomat mind a bemelegítés, mind a táplálkozás dolgában. Ezeket leszámítva nagyon tetszett a verseny, nem lehetett eltévedni, még úgy sem, hogy én nem ismertem a pályát. A bringákat le lehetett mosni, bár sokat kellett várni és én voltam az utolsó este nyolckor.
Akik nem tudtak eljönni a helyszínre, azok megnézhetik a versenyről készült fél órás összefoglalót a Sport1 tv-n.
Mosópor reklám |
Vinczeffy Zsolt:
Mindig kész taktikával állok oda a rajtvonalhoz, de hát nemcsak rajtam múlik a verseny kimenetele. Rajt után Totya [azaz Tóth Tamás] és Parti [azaz Parti András] vezette elléptünk a mezőnytől, mire felértünk a dózeres szlalom tetejére, már nagyon széthúzódott a sor. Totya szép lassan eltávolodott, Partival ketten maradtunk, én jobb voltam lefelé, ő mindig utolért felfelé. Nem baj megvan a 3. hely. Lemaradásunk Totyához képest 35-45 sec körül mozgott.
Az egyik körben viszont Andris lejött velem a lejtőn, tudtam ez nem túl jó, hát előreálltam, s felhúztam magunkat Totyára. Parti azzal a lendülettel tovább is ment, én maradtam Totyával. 35sec előnye Partinak. Lefelé előreálltam (5. kör vége) s egész jól megközelítettem Partit 18sec, a szerpentinen felmentem rá, s ahogy ő nekünk én is kikerültem azzal a lendülettel. Totya is jön szépen, s már csak egy kör. Innen egyedül maradtam.
Hármunk közül bárki nyerhette volna a versenyt. Nagyon izgalmas volt belülről is, talán a legizgibb verseny. Totya vezet, Parti átveszi, nagy különbségek nem voltak. 176-os átlag pulzusom lett 1350m szinten a hét kör alatt. Eredményhirdetés is oké volt, kivéve a zuhanyzási lehetőséget, de legalább a bringamosó jó volt.
Külön köszönet mindenki nevében a Gőzborotvás Csajnak, aki szerintem életében nem mosott ennyi bringát. S szerintem a pályára sem lehetett panasz. A felfeléknek a 95%-a jól bringázható volt, lefelé meg minden gurul. Az itató zóna jó helyen volt, viszont a rajtszámom kuka. Kellene valami műanyag, amilyet a Piliskupán kapunk…