A Base Ciganyz tagjait ismerve várható volt, hogy az első legális magyarországi bázisugró verseny jól szervezett lesz. Az időjárás és a szerencse is a fiúk mellé állt, így nemcsak, hogy baleset nem történt, de a verseny a vártnál meghatóbbra sikeredett.
 Szabadesésben a kémény tetejéről  |
Október első hétvégéjén mintha a bázisugrók rendelték volna a jóidőt. Szikrázó napsütés, 20 fok, tökéletes ugróidő. A jóidőt a szabadban élvező fővárosiak nagy része nem is tudta, hogy Óbudán, a Való Világ volt villájától nem messze, a Kunigunda utcában ejtőernyős történelem íródik épp. Az Európai Unióban először rendeztek legális bázisugró versenyt.
Magához a helyszínhez, a Főtáv Rt kéményéhez csak az előzetesen regisztráltak juthattak közel. A gondosan elkerített terepen a szponzorok zászlóhegyei fogadták az érdeklődőket és a sajtó munkatársait. A profi szervezéshez pénz kell, ahhoz pedig szponzorok, és a BASE Ciganyz, a bázisugrók magyar csapata ebben mindig is jó volt. Persze egy bázisugró verseny esetében a jó szervezés legfőbbképpen jók szervezett biztosítást jelent. A Főtáv kéményének 50m-es, 100 m-es és 150 m-es szintjén ipari alpinisták gondoskodtak arról, hogy ha valamelyik ugró fennakadva, azonnal segíteni tudjanak neki. Szerencsére erre nem volt szükség. Nemcsak, hogy gond nélkül lejutott minden ugró, de nagy pontossággal eltalálták a célmatracot is.
 Egy tökéletes landolás |
A kívülállók számára egy idő után akár egyhangúnak is tűnhetett a verseny. Három ejtőernyős felmegy a lifttel, felkészülnek, egyesével kiugranak, 2-3 mp elteltével ernyőt nyitnak, majd az ernyőjüket mértani pontossággal irányítgatva a célzónában landolnak. És ez így ment órákon keresztül. Egyes ejtőernyősök szerint a bázisugrás olyan, mint a korai magömlés, túl rövid az élvezet. A bázisugrók szerint viszont a „normál” ejtőernyőzés, vagy például a hátimotoros siklóernyőzés az öregek sportja, túl kevés benne az adrenalin.
Ez az adrenalin a földön állva nem volt érzékelhető, de persze aki a bázisugrásról többet hallott már, az tudhatja, hogy ez a sport igazán megélve élvezetes. Ahhoz, hogy valaki egy 200 méter magas épületről kiugorjon, „egy hátizsákkal a hátán”, óriási bátorság kell – a nagyon magas szintű ejtőernyős tudáson kívül. Valószínűleg ebben a bátorságban lehet a kulcs. Az indulók ugyanis jól láthatóan imádják egymást. Mindenki figyel a másikra, jóban vannak, viccelődnek, segítenek egymásnak. Ez persze csak teória, de valószínű, hogy az életveszély kovácsolja össze őket csapattá.
 Ernyőnyitás után |
Erről a bázisugrók mindig is híresek voltak, de ami a szombat esti díjkiosztón történt, az még az extrem.hu sokat tapasztalt riporterét is meglepte. A Soho London Pubban rendezett remek hangulatú ajándék- és díjkiosztón az egyik külföldi induló abban a kegyben részesült, hogy Szörényi Csaba, a bázisugrók magyar kapitánya hivatalosan is a BASE Ciganyz tagjává avatta. Ez a fiúk összetartását ismerve nagy megtiszteltetés, de hogy mennyire, az csak akkor derült ki, amikor Kabóca, a fiatal bázisugró elsírta magát. A magyar fiúk egyenként ölelték keblükre, és a pillanat hangulata még a kívülállók számára is érezhető volt.
Hogy a verseny mennyire jól sikerült, azt semmi sem bizonyítja jobban, minthogy amikor Csaba a díjkiosztó végén bejelentette, hogy „Akkor veletek jövőre ugyanitt”, a fényképezkedéshez összegyűlt külföldi indulók üdvrivalgásban törtek ki. Így lett az egykor tiltott, üldözött sportágból egy elfogadott, legális keretek között zajló sikeres sportesemény.
