Az extrem.hu-n most egy olyan sportágat mutatunk be, ami eddig még nem szerepelt az oldalon: acro, azaz siklóernyős műrepülés. Az apropó pedig egy magyar verseny, amit szeptember végére terveznek a Balaton fölé.
 Csak semmi elhamarkodott mozdulat Fotó: Denis Balibouse  |
Nemrégiben meghívást kaptunk az I. Soft Landing Acro Jam-re. Azt sejtettünk, hogy az eseménynek még távolról sem lesz köze a befőzéshez, de a biztonság kedvéért a főszervező Kollmann Andrást megkértük, meséljen előzetesen néhány szót erről a fiatal sportágról és persze a versenyről is.
– Kezdjük az alapoknál!
– Acro-nak (acrobatic flying-nak) a siklóernyős műrepülést nevezik, amikor a pilóta átperdül az ernyő felett vagy a newtoni tételt meghazudtolva pörög a tengelye körül. Mint a műrepülés minden ága, az acro is veszélyes, nagy pilótatapasztalatot igényel, főleg mivel az ernyő egy flexibilis és alapvetően lassú szárnyfelület. Az acro pilóták a repülés iránt olyan szinten elkötelezett emberek, akik nap mint nap fejlesztik repülőtudásukat, viszont el tudnak vonatkoztatni attól, hogy az ernyő néha furcsa dolgokat művel a fejük felett.
– Ha jól sejtem, a „normál” siklóernyőzésből ered.
– Így van. Az acro a siklóernyőzésben mindig is jelen volt. Olyan biztonságtechnikai elemekből indul ki, amit minden pilótának kell ( kellene) tudni. Ezek a magasság csökkentésére való elemek, pl merülőspirál, b-stall, vagy biztonságtechnikai okokból szükségesek pl. full stall. A kezdetek kezdetén az acro őrült tesztpilóták, például „Mad” Mike Küng feltűnési viszketegsége gyanánt jelent meg. Egy idő után az ernyők teljesítménye és pilótatudás olyan szintre jutott, ami lehetővé tette olyan összetett manőverek kivitelezését is, amelyeket korábban lehetetlennek tartottak. Mindez világossá tette, pilótatudás, tehetség és gyakorlat a záloga az acronak is, nem elég őrült módon rángatni az ernyőt. Az acro valami olyasmit ért el, amire a normál siklóernyős repülés soha nem volt képes: tömegek érdeklődését felkelteni. Egy acro rendezvény a siklóernyőzést a laikusok és a média számára befogadhatóvá teszi azzal, hogy elsősorban az esztétiai minőségében jelenik meg.
 Párban még látványosabb Fotó: Denis Balibouse |
– Hol szoktak ilyen versenyeket rendezni?
Vízfelület felett, leggyakrabban alpesi tavaknál, Svájcban, Ausztriában, Szlovéniában. Rendhagyó helyzetekben az ernyő csukódhat, esetleg olyan rendellenes helyzetbe kerül amiből már nem képes rendeződni. Bármilyen reménytelenül összegubancolódott ernyő is van a fejünk felett, ha a pilóta vízbe esik, viszonylag magasak a túlélési esélyei. Ha szárazföldre esik, szinte biztos a végzetes sérülés. Illetve ha vészhelyzet esetén a pilóta mentőernyőt dob, a landolás nem jár sérüléssel csak egy jó fürdővel. Ezért is fontos megjegyezni, hogy a gyakorlás is mindig biztonságos körülmények között végzendő: víz felett, gyakorlott műrepülők felügyelete mellett, szigorúan csak lépésről lépésre.
– Ezek szerint a Balaton lett a ti alpesi tavatok. A sajtóanyagban legalábbis Balatonfűzfő szerepel helyszínként.
 Landolás a tavon Fotó: Denis Balibouse |
– Magyarországon nincs alpesi tó, viszont lehet csörlőzni. Ez a vitorlázórepüléshez hasonlít – egy autóra szerelt erőfékezős legördülő csörlővel fel tudjuk húzni a pilótát olyan magasra, ami már elég az acrozáshoz. Balatonkenesén Lőrincz Matyival találtunk egy szántóföldet, ami a magaspart tetején van. A szántóföldre szereztünk engedélyt (helyhasználat, légtér, de ezek még folyamatban vannak). A versenyen a pilóták a szántóföldön szállnak fel, 4-500 méteres magasságban leoldanak és kirepülnek a Balaton fölé. Ott aztán suhi…
– Pontosan miből áll egy ilyen verseny? Hogyan pontoznak, stb.?
|
– A pilóták formamutatványokat csinálnak, ezek tökéletes végrehajtása kap maximális pontszámot. Nehézségtől függően szorzóval látják el a trükköket, ez adja ki a végső pontszámot. Ha pl. az egy manőver kivezetése közben elcsuk az ernyő, ez kevesebb pontszámot ér. Ezen kívül van még koreográfia pontszám is. A bírók olyan nagyra becsült pilóták, akik nem feltétlenül acroznak, de jól ismerik a manővereket és véleményezik azokat.
– Milyen gépeket használtok? Van-e valami specifikum, amiben ezek eltérnek a távrepülésnél használttól?
– A távrepülés lényege, hogy minél messzebb repüljünk az adott időjárási viszonyok között. Az acronál viszont az, hogy magasságot nyerjünk és jó kontroll alatt maximális teljesítménnyel hajtsuk végre a manővereket. Az ernyő, a beülő, az eszközök azonosak. Persze vannak speciális acro ernyők, de ilyenje csak Tasi Gábornak van itthon.
– Mióta űzitek itthon ezt a sportot?
– Másfél éve kezdett el komolyabban foglalkozni acro manőverek begyakorlásával “branch”-nak nevezett fiatal pilótacsapat. Kezdetben a siklóernyős társadalom jelentős része egész egyszerűen renittenseknek tartotta őket. A fiúk belejöttek, ma már érdemes egy-egy nap csak azért kimenni a starthelyekre, mert jó mozizni, milyen manővert húz Takács Pali, Kézi Gabi, Strak Dávid…Egyre többen érdeklődnek az acro iránt és ez nagyon jó hatással van a repülésre. Azok a pilóták akik acroznak, sokkal jobban ismerik az ernyőt, jobban kezelik a vészhelyzeteket.
– A mostani lesz az első acro verseny itthon?
– Igen. Minden sportág fejlődésében nagyon jelentős pont a verseny, ekkor jut el a forrásból a kristályosodás fázisába. Ez olyan fórum lehet, ahol a versenyzők és az érdeklődő szakmai közönség megoszthatják egymással a tapasztalataikat. A másik célunk, hogy kiismerjük, milyen kritériumok szerint értékelhetők az acro manőverek és a jövőben a tehetséges pilóták tapasztalatok birtokában induljanak nemzetközi rendezvényekre. A legtehetségesebb pilótákat tárgynyereményekkel motiváljuk, a nyertes egy éves Fundango szponzorációt nyer.
– És a legfontosabb kérdés? Mikor és pontosan hol lesz az I. Soft Landing?
– A versenyzők Balatonkeneséről indulnak és Fűzfőn lesz a cél. A mikor kérdésére azt tudom válaszolni, hogy eredetileg szeptember 24-ére terveztük, de az időjárás előrejelzés arra hétvégére nem ígér kedvező szelet, így végül az október 1. tűnik véglegesnek.
