A francia montisok idén tarolnak. Athén után most otthon, a világbajnokságon is verhetetlenek. A verseny előtti eső sártengerré változtatta a pályát, ami szórta is a mezőnyt rendesen. A két magyar induló végül célba ért, de csak a futottak még kategória tagjaiként.
 A sisak eredetileg aranyszínű Fotó: Rob Jones  |
Athéni cikksorozatunkban olvashattatok a mountain bike-os férfiak versenyéről, ahol a francia Julien Absalon mindenkit maga mögé utasított. Pár héttel később otthon, Les Gets-ben a világbajnokságon kellett bizonyítaniuk a hazai közönség előtt. Absalon valószínűleg úgy volt vele, hogy ha a nézők között véletlenül van olyan, aki nem tudja, hogy az olimpián ő nyer, akkor majd ő tudatja vele: aranyszínű sisak, cipő volt rajta, sőt a kerékpárját is elfestette.
A verseny után azt nyilatkozta, hogy „igazából meg vagyok lepve. Tudtam, hogy jó formában vagyok, de mégsem hittem, hogy érmes helyen végzek majd. Leengedtem az olimpia után, és a vb-re csak azért jöttem, hogy találkozzam a közönséggel. Az edzőm azt mondta, hogy a formád megvan hozzá, így meg kell próbálnod itt is nyerni, de csak tegnap jutottam el magam is odáig, hogy igaza lehet. Ahogy Thomas [Thomas Frischknecht – a harmadik helyen végzett svájci], én is imádom az esőt. Így amikor reggel kinéztem, és láttam, hogy esik az eső, ez még jobban motivált. Egy kicsit lassan kezdtem, de egyre jobban felvettem a ritmust, mert a közönség annyira drukkolt. A harmadik körben azt gondoltam, hogy lehet, hogy túl gyorsan is megyek, de nehéz volt lassabban, annyira bíztatott a közönség”.
Absalon mögött egy másik francia, Cedric Ravanel végzett, majdhogynem senkitől sem zavartatva. Annál nagyobb volt a harc a harmadik helyért. Még pár méterrel a cél előtt is úgy nézett ki, hogy Belgiumba kerül a bronz, Roel Paulissen által, de ott robogott egy svájci expressz szorosan mögötte. Thomas Frischknecht a montisok Marlene Ottey-ja. A svájci 15 évvel!! ezelőtt nyert világbajnokságot. A legelső montis vb-t, amit az amerikai Colorado államban, Durango-ban rendeztek. Másfél évtizeddel később sincs még gondja a robbanékonyságával. A sprintbefutóra így emlékezett vissza: Az utolsó emelkedőnél, egy km-re a céltól Roelnak még 20 másodperc előnye volt. De rólam közismert, hogy sohasem adom fel. 500 méterre a céltól még mindig 5 mp hátrányom volt, de láttam, hogy már nem túl jól megy, kiálltak a térdei. Alig tudtam bevenni az utolsó előtti kanyart, de aztán 75 méterre a céltól beértem, és ő feladta. Ennél szorosabb már nem is lehetett volna.
A verseny a „sármenőknek” kedvezett. Aki a dagonyázást kevésbé bírja, az rosszul járt, huszonegy versenyző nem is fejezte be a versenyt. A két magyar induló célba ért, igaz, hosszan kell böngészni az eredménylistát, hogy megtaláljuk őket. A 73 célba érő kerekes közül – két kör hátránnyal – Vizdák Jani a 63., Buruczki Szilárd a 71. lett.
NŐK: Holnap a nők versenyéről olvashattok az extrem.hu-n
