Jerry Hall nem is ember, az amerikai búvár valójában egy hal. Ezt a következtetést a Jerryvel készített exklúzív interjúnk után vontuk le. A 39 éves családapa öt napig volt lent egy Kentucky állambeli tóban, majd feljött és totál jól van. Hogy csinálja?!
 Így kell víz alatt enni Forrás: fishspringsmarina.com  |
Jerry Hall már két éve is óriási Guinness-rekordot állított fel, amikor egyhuzamban 71 órát töltött búvárfelszerelésben egy amerikai tóban. 2004 augusztusában eltökélte, hogy még egy napot rátesz. Persze most már az első alkalom tapasztalataiból okulva készült segítőivel. Valamint nagyon eltalálhattak, mert Jerry most 120 óra után jött fel. A fantasztikus rekord tulajdonosát két nappal a csúcsdöntés után, már a munkahelyén értük utol telefonon.
– Megkérdezném, hogy hogy megy a regenerálódás, de abból, hogy már melózol, sejtem, hogy nagy gond nem lehet.
– Tudom, hogy ez kevésbé hírértékű, mintha baj lenne, de tényleg csak annyit mondhatok, hogy minden a legnagyobb rendben. A merülés alatt semmi gondom nem volt, nem voltak hallucinációim se hányingerem. A 6,5 mm-es neoprénem remekül funkcionált, nagyon a kihülés veszélye sem fenyegetett, de azért a biztonság kedvéért voltak körülöttem nagy teljesítményű vízmelegítők. Mivel öt napig, a víz alatt alig ettem, a feljövetel után ezt erősen be kellett pótolnom. De csak miután a feleségem aláiratta velem a szerződést.
– Miféle szerződést?
– Amiben kötelezem magam arra, hogy többet nem veszek részt hosszúidejű merülési rekordkísérletben.
– Okos asszony! A fiadra is vonatkozik a szerződés? Csak mert úgy hallottam, hogy már Seth is merül, ő is lent volt veled egy ideig.
– A fiam más eset, abban nem fogadnék, hogy ő nem lép az örökömbe. Akkor viszont lehet, hogy a feleségem kinyír. De az tény, hogy a legkomolyabb mélypontom pont akkor volt, mielőtt ő lejött. Egy napja voltam lent, komolyan elgondolkodtam azon, hogy nem kellene-e feljönnöm, és valami mással töltenem az időmet, minthogy napokig ülök egy tóban. Akkor jött le a fiam, 45 percet volt lent, dámáztunk, és ez annyi erőt adott, hogy a többi már könnyem ment.
– Amit talán a legnehezebb megérteni, az az, hogy mit csináltál annyi ideig odalent. Egyáltalán milyen mélyen voltál és mennyire voltak jók a látási viszonyok?
– A legelején fél órán keresztül 10 méter mélyen voltam, aztán pedig négy méteren. A látási viszonyok elég rosszak voltak, másfél méterre láttam el maximum, de sokszor csak 50-60 cm-re. Így az egyetlen komolyabb szórakozási lehetőség a zenehallgatás maradt. Mivel két éve egy idő után halálra idegesítettek a buborékok, most felkészülten vágtam neki a kísérletnek. A hal barátaim mellett most más szórakozásom is volt. Szereztünk olyan CD lejátszót, ami a víz alatt is működik, és az egyik partnerünket, egy helyi rádióadót hallgattam, amiben a betelefonálók minden jót kívántak nekem. Lelkileg ez óriási pluszt jelentett. Az, hogy mentálisan ilyen erős voltam, a fizikai erőnlétemre is jó hatással volt. Most százhúsz óra után sokkal jobb állapotban voltam, mint 2002-ben 71 óra után.
 120 óra után egyből lábra tudott állni Forrás: fishspringsmarina.com |
– Engem leginkább két dolog döbbentett meg. Egyrészt, hogy hogyan tudtál a víz alatt aludni, másrészt, hogy a kísérlet végén saját lábadon másztál ki a partra.
– Az alvás viszonylag egyszerűen ment. Egy pallót fektettek le négy méter mélyen, azon feküdtem hason, mintha otthon az ágyamban aludnék. Közben persze a segítőim végig figyeltek rám, de jól aludtam odalent. Három óránként kellett palackot cserélnem. 120 óra után is még bírtam volna tovább, csak már a többiek fenyegettek, hogy fogják magukat és hazamennek, mert ők már nagyon unták. Kimászni azért akartam a saját lábamon, mert a feleségem és a fiam a parton figyelt, és nem akartam, hogy aggódjanak.
– A te szádból ez szinte természetesnek hangzik, pedig korántsem az. Már-már azt a következtetést kell levonnom, hogy te tulajdonképpen hal vagy. A kísérleted kapcsán rögtön az jutott eszembe, hogy a kommandósok, a Navy Seals sokat okulhatna a kísérletedből. Megkeresett már valaki a hadseregtől vagy valamilyen kutatócsoporttól?
– Japánból, Tokióból kaptam egy kutatócsoporttól egy levelet, de az egy gratuláló email volt. Én itt vagyok, szívesen mesélek bárkinek. Viszont szerintem ez a fizikai adottságon túl főként a mentális felkészültségtől függ. És a segítőktől. Nagyon sokat gyakoroltunk, hogy a vízben ne botoljunk állandóan egymásba. Nélkülük nem sikerülhetett volna.
 A víz ezekre a testrészekre volt a leglátványosabb hatással Forrás: fishspringsmarina.com |
