A hétvégi 100 kilométeres Bükk Maraton megnyerésével hangol az olimpiára Vinczeffy Zsolt. Első olimpikon montisunk túl van a felkészülés erőnléti szakaszán, már csak a finomítás van hátra.
 Arra van Athén!  |
Nem mindenki olyan friss, mint szörföseink, akik már feltérképezték a rájuk váró olimpiai pályát, szemügyre vették az olimpiai falut, és már visszatérni készülnek Athénba. Na, ja, hiszen az ő versenyeik két nappal a megnyitó után, augusztus 15-én kezdődnek. Olimpikon hegyikerékpárosunknak, Vinczeffy Zsoltnak azonban csak a játékok utolsó napjaiban, egészen pontosan augusztus 28-án van jelenése. Neki ekkor kell élete legjobbját nyújtania, hiszen történelmi pillanatnak lesz részese, elsőként képviseli a magyar színeket a sport legnagyobb seregszemléjén. Mindent meg is fog tenni, és annak ellenére, hogy hétvégi teljesítményével nem igazán elégedett, korántsem látja sötéten a következő heteket.
Kemény teszt, kemény ellenfelekkel
– A Bükk Maratonon nyertél, igaz nem sokkal, de elégedett vagy-e a mutatott teljesítménnyel, a helyezésen túl?
– Nem mondanám, hogy nagyon elégedett lehetek. Nehéz verseny volt, ahol jobb eredményt vártam magamtól. Az első, sáros, felázott 30 km-en öten küzdöttünk egymással, látszott itt fog eldőlni a maratoni bajnoki cím. Parti Andris és Buruczki Szilárd ekkor kicsit lemaradt. Mi viszont nagyon hektikusan, hullámzóan tekertünk: hol 40-nel, hol meg 20-szal mentünk ott, ahol 30-cal kellett volna. Ez megviselt bennünket, miközben a többiek okosan végig egyenletes tempót mentek, és idővel fel is jöttek ránk. A sárban megrakodtak a láncok, racsnik, így a frissítésre szánt víz egy részét mosásra használtuk. Taktikáztunk is, először meridás csapattársam, Jürgen Kottula szökött meg, én pedig nem akartam ráhúzni a többieket. Aztán ő kiesett, én próbáltam szökni, de Parti Andris mindig jött velem, szóval nem volt könnyű verseny.
Megfogta a szlovákot
– A 100 km-en elért 4 óra 7 perces időből lehet bármilyen következtetést levonni?
– Semmit az égvilágon. Ezek az eredmények mindig nagyban függnek a pályától, az időjárástól, a mezőnytől.
– A hónap elején kint voltál az Európa-bajnokságon is. Ott, a felkészülés egy korábbi szakaszában, hogy ment a versenyzés?
– Az Eb-n mutatott teljesítményemmel elégedett voltam. Nehéz, technikás pályán kellett 6 kört megtenni, körönként 290 m-es szintkülönbséggel, ami jó 500 m-rel több, mint a hasonló itthoni versenyeken. Végül 42. lettem, de egy hellyel megelőztem a szlovákok olimpikonját, akitől korábban mindig kikaptam.
Olimpikon váz
– Hírét vettük, hogy megjött a két új vázad. Tudod már melyiket viszed magaddal Athénba?
– Még csak az egyik, a merev vázam jött meg, a rugalmas egy-két héten belül várható. Még a merevet sem raktam össze, egyelőre csak nézegetem.
– És tetszik, amit látsz?
– Persze, nagyon tetszik. Karbon szálas anyagból készült, nagyon könnyű, a geometriája viszont olyan, mint a mostani vázamé, tehát nem kell különösebben ismerkednem vele, gyorsan össze fogunk szokni. Athénba pedig mindkét vázat vinni fogom, és majd a helyszínen döntöm el, hogy melyikkel fogok menni.
Csak a terep!
– Két hét van még az utazásig? Milyen szakaszában tart most a felkészülésed, és mi van még hátra?
– Eddig az állóképességet, az erőnlétet fejlesztettük, azaz lassú-erős vagyok. Most már jöhet a gyorsítás és a technikai képzés. Augusztus 20-22. között, Ágasváron, a Mátrában lesz nyílt edzőtábor, ott már csak terepen, lehetőleg minél technikásabb terepen fogok menni. Meg kell szokni, hogy viselkedik a bicikli emelkedőn, lejtőn, kanyarokban, mit lehet vele megtenni és mit nem. Akkor már a résztávokat is csak terepen fogom teljesíteni, nem aszfalton. Augusztus 25-én utazom, és 28-án már Athénban fogok versenyezni.
