Kropkó Péter ezúttal is, mint mindig, a győzelem reményében ugrott vízbe Zürichben. Azonban Európa legkeményebb Ironman pályája ezúttal sem hozott szerencsét. Persze szégyenkezésre sincs ok!
Alig van olyan magasan jegyzett Ironman, azaz klasszikus távú triatlon viadal a világon, ahol még ne aratta volna le a babérokat kiváló versenyzőnk, Kropkó Péter. Az emberpróbáló 3,8 km úszást, 180 km kerékpározást és maratoni futást elegyítő viadalok igazi mesteréről van szó, aki régi ismerősként tért vissza Zürichbe. A csodálatos svájci város hihetetlenül nehéz pályáján már két ízben sikerült győznie Péternek, és tesztelte már a kilátást a dobogó egyéb fokairól is. A tavalyi verseny viszont nem kap aranykeretes különoldalt az emlékkönyvben, hiszen a kerékpár javíthatatlan hibája miatt Péter nem tudott célba érni.
Szép remények
Idén viszont jól sikerült a felkészülés, és úgy tűnt semmi akadálya nem lehet az újabb remek eredménynek.
 Az a fránya kerékpározás… Fotó: Kropkó Péter  |
“Jól sikerült a felkészülés, és jó erőben érzem magamat” – mondta Péter még az indulás előtt. “Bár hawaii kvalifikációmat már Japánban megszereztem, mégis ettől a versenytől függ, hogy indulok-e idén Hawaii-on, a VB-n. Idén sokkal keményebb lesz a mezőny, hiszen két többszörös világbajnok ellenfelem is lesz. Az egyik a svájci Olivier Bernhard, aki már négyszer győzött itt, a másik pedig a német Norman Stadler. Rajtuk kívül is lesznek bőven ellenfeleim. Stefan Riesen (Svájc), Christoph Mauch (Svájc), Christopher Bastie (Franciaország). És persze még további remek sportolók is vannak a mezőnyben, akik szintén labdába rúghatnak. Szóval kemény versenynek ígérkezik, Európa legkeményebb pályáján.”
Sajnos a világra szóló siker ezúttal is elmaradt, és már megint a középső szám, a kerékpározás okozta Péter “vesztét”. A verseny reggel 7-kor startolt 1290 indulóval még felhős időben. Péter másodikként jött ki a vízből a 3,8km-es táv után, vagyis az úszás remekül sikerült a magyar vasembernek.
Mintha átok ülne a biciklin
 Több ezer szurkoló várakozott a célnál Forrás: ironmanlive.com |
A kerékpározás elején is felhős idő volt, de később jóra fordult. Az eseményekről így számol be a főszereplő:
“A kerékpár egyszerűen nem ment. Én sem tudom megindokolni, hogy miért, de nem éreztem, hogy az erőt a pedálba is át tudnám vinni. Csak úgy mentek el mellettem az ellenfelek. Még életemben ennyire rosszul nem kerékpároztam. Az edzésmunkát rendesen elvégeztem, de nem lett meg az eredménye. Nem az én napom volt.”
Péter a 180km kerékpár után tizenkettedikként szállt le a kerékpárról, és kezdte el a maratoni futást.
“A futás sem sikerült a legjobban, de az nem volt olyan rossz, mint a kerekpározás. Végül öt embert sikerült megfognom, és a 7. helyen futottam be. A sírból hoztam vissza a futást, de még így is talán a leggyengébb összidőm sikeredett.”
 A célba érés boldog pillanata Fotó: Kropkó Péter |
“Bár tudom, hogy mindenki jobban örülne az aranynak, én ma ennek is örültem, mert csak én tudom, mekkorát küzdöttem érte, és sokkal boldogabb vagyok, mint tavaly, amikor defekt miatt fel kellett adnom. Nagyon nehéz, amikor az embernek több hónapos munka után egyetlen napon kell 100%-ot teljesíteni és ez néha nem sikerül. Nagyon nehéz volt lelkileg, hogy én, aki kétszer győztem már itt most a 7. helyért küzdök.”
