A Himalája egyik nyolcezres csúcsa a németek mumusa. Most az egyik német expedícióval egy művészcsoport is útnak eredt a hegyre, inspirációért. Ebben volt részük, a hegy ugyanis megint büntetett.
 A Nanga Parbat Forrás: alpinclub.com  |
Pontosan egy hónapja számoltunk be egy igen érdekes expedícióról. Féltucat német művész úgy döntött, megnézi, csókol-e a múzsa a Himalája csúcsán. Egy germán hegymászó expedícióhoz csatlakoztak, hogy a hegyen leljenek inspirációra, amit aztán színmű/zenemű/fotók formájában megosszanak a nagyközönséggel.
A 8125 méter magas Nanga Parbatot, a németek Végzet Hegyét (Deutscher Schicksalsberg) választották célpontként. Ez az a hegy, ahol a leghíresebb német ajkú hegymászó, az Olaszországban született Reinhold Messner testvére, Günther életét vesztette 1978-ban, a csúcsmászás után. És ez nem is az első volt a hegy által követelt német áldozatok közül. Persze főként ezért választották a művészek pont a Nanga Parbatot.
Csakhogy megint bebizonyosodott, hogy nem véletlenül van a Nanga Parbat mellé táblára is kiírva, hogy Gyilkos Hegy. No, de ne szaladjunk ennyire előre. Lássuk, pontosan mi minden történt azzal a szász hegymászó csoporttal, az Alpin Club Sachsen tagjaival, akikkel a művészek a hegyre indultak.
A csapat gondjai már az induláskor elkezdődtek. A frankfurti reptéren próbáltak becsekkolni az Emirates Dubaiba tartó járatára. Még a cipőjüket is levetették velük, és mindent centire átnéztek. Mire végeztek, kiderült, hogy mégsem engedik át őket a biztonságiak. Az expedíció tagjai nem igazán értették, mi lehet a gond. Velük együtt még vagy 20-30 utas a tranzitban rekedt, és csak abban reménykedtek, hogy az Emiratesnek fel fog tűnni, hogy három tucat utas hiányzik a gépről. Végül pár perccel az indulás előtt feljutottak, de kicsit elkeseredtek azon, hogy mi lesz velük Pakisztánban, ha már Németországban is ilyen káosz van.
 A felszerelés pakolása Pakisztánban |
Dubaiban kiderült, hogy az Iszlámábádba tartó járatra is érvényes az American Standard, az amcsik által bevezetett fokozott ellenőrzés, így újra állhattak sorba, és nézhették végig, amíg az egyszer már centire átellenőrzött csomagjaikat megint átvizsgálják. Ugyanez történt a többi 300 utassal, szóval azzal nem volt gondjuk, hogy mivel foglalják el magukat a dubai repülőtéren.
Végül május 17-én reggel megérkeztek Iszlámábádba, ahol már-már rezignáltan vették tudomásul, hogy lefotózzák őket, és beszkennelik az útlevelüket. Aztán a vámnál végre szerencséjük volt. Ugyanaz a vámos kezelte őket, akivel három évvel korábban már összebarátkoztak, így nem kellett sátrat bontaniuk már a reptéren.
A pakisztáni fővárosban minden hivatalos ügyet gond nélkül megoldottak, így útnak indulhattak az ország északi részén található Baltisztán tartományba, a Nanga Parbatra. A Karakórum „autópályán”, a hegy mellett egy figyelmeztető táblán csak annyi állt, GYILKOS HEGY. A németeket persze egy ilyen tábla nem tudta visszafordítani. Pedig a tábla nem véletlenül állt ott!
 Günther Jung a Nanga Parbaton Forrás: alpinclub.com |
A csúcsmászásig minden a szokásos mederben folyt. Táborállítás, gondok az időjárással, találkozás a “művészekkel” várakozás, végül roham a hegy tetejére. A hegymászó klub által kiadott sajtóközlemény szerint at expedíció négy tagja (Günther Jung, Jörg Stingl, Markus Walter és Christian Walter) június 30-án éjjel 10 órakor ért fel a Nanga Parbat csúcsára. A csapat 5. tagja, és a hozzájuk csatlakozott osztrák expedíció mászói ekkor már lejjebb jártak. Éjfélkor még rádión kommunikáltak az alaptáborral, aztán a többiek is visszafelé indultak.
Ekkor – eddig ismeretlen körülmények között – a 64 éves Günther Jung 1000 métert zuhant. A sötét miatt a többiek azt sem látták, hogy hova esett. Természetesen azonnal nekiálltak a keresésnek, aznap éjjel több órán keresztül, aztán másnap újra eltűnt társuk után kutattak, de Günthert azóta sem sikerült megtalálni. (Reinhold Messner 1978-ban a hegyen eltűnt öccsét, Günthert negyedszázada nem lelik.)
Ráadásul a 7000 méter feletti magasságban nemhogy a keresés életveszélyes, de maga az ott tartózkodás is, főleg a hegyen akkor uralkodó időjárási körülmények (-30 fok, hóesés) között. Ha órákon keresztül keresgéltek volna, az valószínűleg további áldozatokat követel.
 Ismét bebizonyosodott, hogy a hegymászás veszélyes sport |
Végül úgy voltak kénytelenek visszafordulni, hogy még Günther holttestét sem tudták hazavinni a családjának.
A történet talán legmorbidabb eleme, hogy a hegymászókat kísérő művészcsapat tagjai talán maguk sem számítottak arra, hogy a Himalája németek számára legérdekesebb hegye nem csak a maga mivoltában bizonyult ispirációnak, de konkrét példával szolgált arról, hogy miért nevezik a Végzet Hegyének. Amint hírünk lesz a beígért szimfóniáról, drámáról és a festményekről, arról természetesen be fogunk számolni.
