A magyar női kézilabda válogatott tagjai bikiniben? Hát ezt látnunk kell! A Popeye Bt. jóvoltából a lányok a szlovéniai Socán raftingoltak, nekünk pedig lehetőségünk volt megnézni őket és kikérdezni, milyen evezővel a kézben.
 Farkas Ági küzdelme a neoprénnel  |
Az athéni olimpiára készülő magyar női kézilabda válogatott június végén Mocsai Lajos kapitány vezetésével a szlovén Alpokban edzőtáborozott. A Roglán található hegyi sportközpontban két hétig gyakorolnak magaslaton. A fárasztó edzések mellett, kikapcsolódásként a lányok egy számukra ismeretlen sportágban próbálták ki magukat: raftingoltak.
Leskó László, a legrégebb óta működő magyar rafting cég vezetője nagy kézilabda rajongó. Mivel tudta, hogy a női válogatott Szlovéniában edz, így felajánlotta, hogy elviszi a lányokat a Socara, egy vadvízi túrára, így támogatva a maga módján az olimpiai felkészülésüket. A tervből hetek alatt valóság lett, és a kézislányok szombat (jún. 26.) reggel útnak is indultak Slovénia egyik feléből a másikba. Arról már nem ők tehettek, hogy a busszal gondok adódtak, így öt órán keresztül zötykölődtek.
A Soca partjára a hétvégi vadvízi csúcsforgalom idejére érkeztek, amikor a folyót ellepik a főleg magyar és német túrázók.
 A válogatott együtt cipelte a raftot |
Természetesen mielőtt vízre szálltak, a lányokat – mint minden túrázót – beöltöztették neoprénbe, sisakot nyomtak a fejükbe, és egy mentőmellénnyel egészítették ki a kollekciót. Aztán a parton elmagyarázták nekik a vadvíz fő szabályait, a teendőket borulás esetén, stb. A csapatot két turnusban vitték vízre. Az első csoport egy veszélytelenebb, bevezető szakaszon ismerkedett a fehér habokkal, míg a második team a Soca egyik legrázósabb részén esett át a tűzkeresztségen. Nem is úszták meg borulás nélkül, de a lányok sokkal edzettebbek annál, minthogy ez kedvüket szegte volna.
A szakasz végén, adrenalinnal telve, mosolyogva értek partot. Vállukon cipelték fel a folyóparton a műanyag csónakot, és próbáltak megszabadulni a rájuk ragadt vizes neopréntől. A bikiniben várakozó vállogatott látványa egyre több magyart csalt a buszuk környékére, ekkor volt nekünk is lehetőségünk pár szót váltani a vadvízi hősökkel az élményekről.
 Pálinger Kati és Nagy Ivett |
Kirsner Erika a rafting túrázóknál gyakori elégedett mosollyal az arcán mesélte, hogy gyönyörű a táj, nagyon tetszett neki a raftingolás, és ha rajta múlna, nemsokára újra kipróbálná, de hát szólítja őket a kötelesség.” (Így az olimpia előtt kevesebb mint két hónappal a szórakozásra és a magánéletre már szinte egyáltalán nincs idejük.)
Nagy Ivett, aki közismerten nagy teherbírású, szintén ragyogott. Vidáman mesélte, hogy ők bizony borultak – egy öt és egy hét személyes raftban szelték a habokat. Kicsit megijedtek, de hamar visszamásztak a csónakba, és vidám sikongatások közepette haladtak tovább.
Pálinger Kati inkább a méla szemlélődés mellett döntött, a busz lépcsőjén pihengetve, és leginkább metakommunikációval kapcsolódott be a beszélgetésünkbe. Jelezte, hogy neki is nagyon tetszett a móka, csak menne már, hisz a lányok előtt visszafelé is egy öt órás zötykölődés áll.
Végül este hat óra felé mindenki felszállingózott a buszra. Míg mi tíz perces kocsikázás után már a kempingben voltunk, addig gondolatban a kézis csapattal szenvedtünk, akik éjfélre, holt fáradtan értek Roglába.
(A cikkben található fotók Kapornaki Anikó felvételei.)
