Tom Sietas különleges ember, ez már első látásra feltűnő. Sugárzik belőle az eltökéltség. Az extrem.hu-nak adott interjújából kiderül, mi kell ahhoz, hogy valaki pár év alatt odáig feljődjön, hogy világcsúcstartó legyen, levegővisszatartásban.
 Tom Sietas Forrás: tauchen.nullzeit.at  |
Tom Sietas egy 27 éves, magas, vékony német egyetemista fiú. Hamburgban, egy kollégiumban lakik, angol és fémtechnika szakos hallgató. Négy évvel ezelőtt egy családi nyaraláson, Jamaicán jött rá, hogy nem csak a palackos búvárkodást élvezi, de a snorkelinghez, a szabadtüdős búvárkodás hobbi formájához is van tehetsége. Sőt, megtudta, hogy ez versenyszinten is űzhető. Így kezdődött Tom freediving karrierje. Ugorjunk egyet az időben: 2004. június 9-11., Hamburg. Tom első világrekord kísérlete. Mivel erről az extrem.hu-n már olvashattatok, nem árulunk el nagy titkot: Tom első nap 8 perc 12 mp-ig, másnap 8 perc 27 mp-ig, majd harmadik próbálkozásra 8 perc 47 másodpercig bírta egy levegővel egy uszoda medencéjében, hason fekve, fejjel a vízben. Több sportág kapcsán leírtuk már, de most igazán érvényes a figyelmeztetés: EZT NE PRÓBÁLD KI OTTHON!!!!!
Mi kell ahhoz, hogy egy fiú, aki négy éve még 2 perc 45 mp-et bírt, ekkorát fejlődjön? Erről a friss háromszoros világcsúcstartót kérdeztük.
– Úgy tudom, minden Jamaicán kezdődött. Mikor döntöttél úgy, hogy nem csak jó, de a legjobb akarsz lenni a szabadtüdős búvárkodásban?
– Már a legelejétől a világrekord volt a célom. Nagyon keményen dolgoztam érte, és sikerült!
– Igen, én is azt olvastam rólad, hogy nagyon keményen és szorgalmasan edzel. Szerinted főleg a tehetségednek köszönheted, hogy 2-3 év alatt berobbantál a világelitbe, vagy a technikádon sikerült ennyit fejlesztened a sok gyakorlással.
– Ebben a tehetségnek csak nagyon kis szerepe van. Persze, megvannak bennem a fiziológiai adottságok is, de ennél sokkal fontosabb a pszichikai jártasság. Hiszek abban, hogy az ember, azt kapja, amit megérdemel. Így ha mindent megteszel a célod érdekében, akkor el is érheted azt. Sokan nincsenek is tisztában azzal, hogy mire képesek, vagy nem képesek harcolni érte.
 Tom a búvárok OK jelével Neki 8 perc 47 mp után is ment ez |
– Ezt már sokan mondták, viszont a te esetedben bizonyíték is van arra, hogy működik a dolog. Most a statikus számban lettél világcsúcstartó. Sok szabadtüdős búvár ezt tartja a legunalmasabb számnak, hisz itt nem a tengerben merültök, sőt még csak nem is úsztok hosszokat egy medencében. „Mindössze” lebegtek arccal a vízben. Van valami, amit te másképp csinálsz ebben a számban, mint a többi freediver, hogy ennyivel jobb vagy?
– Talán nem gondolkodok annyit róla, mint a többiek, én csak csinálom. A szabadtüdős búvárok között sok a filozófus, csak páran néha a víztől félnek túlságosan.
– És benned mennyire buzog a természettudós? Mennyit tudsz a 8 perc 47 mp-es teljesítményed tudományos magyarázatáról? Sokan azt mondják, hogy ember nem is lehet képes erre, csak egy UFO.
– Azért utánaolvasgattam. Többet tudok, mint sok freediver, de kevesebbet, mint egy biológus arról, hogy pontosan mi is játszódik le ilyenkor a szervezetemben.
– Amikor először Martin Stepanek 8 perc 6 mp-es rekordját, aztán a saját csúcsaidat döntögetted, merülés előtt kitűztél magad elé egy pontos célt, hogy meddig nem akarsz feljönni?
– Nem, nem gondolkodtam erről. Nem állítottam fel specifikus célokat, nem taktikáztam előre a másodpercekkel. Csak lemerültem.
– Peter Pedersent, a dinamikus szám világcsúcstartóját [ahol az a cél, hogy egy medencében egy levegővel minél nagyobb távot leússzanak – a szerk] kérdeztem egyszer, hogy 200 méter, vagyis 4 hossz pszichikai határt jelent-e. Peter azt mondta, hogy a pszichikai határokat az ember maga állítja fel, és ezzel a saját dolgát nehezíti meg, mert ezektől a határoktól elkezd tartani. Számomra a statikus számban a 10 perc az az időtartam, ami felett cserben hagy a képzelőerőm. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy ember hogyan lehet majd egyszer képes arra, hogy több mint 10 percet maradjon lent a víz alatt egy levegővel. Számodra vannak ilyen határok?
– A tíz perc semmiképp sem ilyen. Már célba vettem.
– Jesszus! Bár az egyik magyar freediver mesélte nekem, hogy vannak olyan jógik, akiket élve sokkal hosszabb időre eltemetnek. És hogy a legnagyobb oxigén felhasználó az agy, és ha ezt sikerülne kikapcsolni/elaltatni, akkor bőven 10 perc fölé tudnátok menni páran. Te mit gondolsz erről?
 Tom a statikus csúcskísérlete közben Fotó: dpa |
– Úgy vélem, ha sikerül a jógik képességeit ötvözni a pszichológiai tréninggel, akkor sokkal messzebbre eljuthatunk.
– A te hozzáállásoddal ez nem is tűnik olyan őrült ötletnek. Biztos tucatnyian feltették már neked ezt a kérdést, de engem borzasztóan érdekel, hogy mire gondolsz, míg a víz alatt vagy. Martin Stepanek, a korábbi világcsúcstartó azt mondta, hogy ő mindennapi dolgokra szokott gondolni, de vigyáz arra, hogy az olyan gondolatokat elkerülje, amiben érzelmek vannak, mert az felgyorsíthatja a szívverését. Mi a te módszered?
– Martinnak igaza van. A legjobb módszer, ha az ember nem gondol semmire. Ez persze hosszú időn keresztül elég nehéz feladat, így ha már mindenképpen gondolkodsz valamin, akkor csak unalmas dolgokon. Pontosan úgy, mint amikor megpróbálsz elaludni.
– Legyszerűsítve akkor bárányokat kell számolni? Azért vigyázz, legközelebb el ne aludj közben! Komolyabb kérdés: mit gondolsz, ki a legveszélyesebb a csúcsodra? Kitől várod, hogy legelőször megpróbálja megjavítani a 8’47”-edet?
– Nehéz kérdés. Szerintem a freediving világelit legtöbb tagja nem igazán a statikusra termett. A mélységi számok miatt, ahol többet számít az izomerő, túlságosan nagy izmaik vannak, amit nehezebb oxigénnel ellátni, mint az én vékony testemet. Másrészt, ha bejelentenek egy világcsúcskísérletet, akkor sokkal akarják majd megdönteni. Így én inkább azt jósolom, hogy most még kevésbé ismert tehetségek törnek majd be. Olyanok, akik fiziológiailag alkalmasabbak a statikusra, és nagyon erős akaraterejük van.
– És te? Készülsz más számokban is egy nagy dobásra? Vagy inkább a statikust akarod „az egekig” emelni?
– Először hagyom, hogy valaki más megpróbálja megjavítani a statikus csúcsomat. Megpróbálkozom a mélységi számokkal vagy a dinamikussal. A gond az, hogy az én szervezetemet úgy tűnik, nem igazán a mélységi csúcsdöntésre tervezték. Nagy mélységek után mindig vért köpök. Így talán inkább a dinamikusra erősítek rá. Augusztusban Vancouverben lesz a csapat világbajnokság. Utána ráállok a dinamikusra. De előtte pihenek egy nagyot, mert nagyon megerőltető ennyit edzeni. Néha pihenni is kell.
– Vagyis egy ideig hagyod a többieket is érvényesülni. 2005-ben aztán jöhet a 10 perc?
– Körülbelül. Vancouver után pihenek, aztán, talán jövő év elején újra keményen elkezdek edzeni. Úgy érzem a dinamikusban is nagyon jó lehetnék, szóval a 200 métert is célba vettem.
