Ismét olimpiai pontokért szálltak harcba a legjobb magyar montisok, ezúttal Kisnánán. A pálya szárazon is dögnehéz, hát még, egy zivatar után. Küzdelem a sárral, harc a pontokért.
 Esni fog  |
Arról, hogy Kisnánán van egy mountainbike cross country pálya akkor hallottunk először, amikor a Magyar Hegyikerékpáros Szövetség honlapján megjelent a versenykiírás. Nosza, nézzünk csak utána! Kisnána a Mátra lankáin pihenő csendes, és mint neve is mutatja, kis település. Gyöngyös, Abasár, Markaz és máris megérkezik az utazó. Van honlapjuk is a helyi bringásoknak, itt már a futam előtt tehettünk egy virtuális kört Kovács Tamás (a pálya egyik építőjének) segítségével. Még az olvasástól is elfáradtunk, mi lesz itt, ha tekerni kell! Márpedig tekerni kell, hiszen nagy a tét. Sőt, a tét óriási! Eldőlhet, ki lehet az, aki először képviselheti a magyar montisokat a nyári olimpián, Athénban, Kisasszony havában. Az olimpiai kvótát jó szereplésével az ország számára kiharcoló Buruczki Szilárd, netán a válogatókon rendre legjobban szereplő Vinczeffy Zsolt? A döntés nem könnyű, és nem csak sportszakmai szempontok befolyásolják. Szilárd tavaly egész évben remekül szerepelt, ennek köszönhető, hogy az ország (és nem személy szerint a sportoló, mint pl. az úszók esetében) kvótát, azaz indulási jogot kapott. A szövetség válogató versenyeket ír ki, hogy az utazzon az olimpiára, aki abban az évben a legjobban teljesít. Nota bene, hasonló rendszer működik öttusában is, az ország kap két női, két férfi kvótát és a szövetség dönt. Nem szívesen lennénk szövetség…
Bokorirtás, favágás
 Defekt a rajtnál |
Ilyen események után érkeztünk meg a Mátraaljára, ahol a délelőtt közepén már javában állt a montis zsibvásár. A hegyikerékpár azon kevés extrém sportok közé tartozik, melynek honi szinten értékelhető tömegbázisa van, így egy-egy rendezvényen több száz (néha ezernél is több) versenyző áll rajthoz. Most is egymás után rajtoltak el a kategóriák, a fiatalabb korosztályoktól kezdve a seniorokig. Ebben a nyugodt és még napsütéses szakaszban mondta el Tamás, hogy november óta építik a pályát, ami meglátásuk szerint, főleg nehézsége okán, világszínvonalú lett. “A vonalvezetés egyszerű volt. Ádám (Nagy Ádám az NSE főnöke – a szerk.) azt mondta, ott legyen a pálya, ahol ő nem tud elmenni biciklivel.” Így hát nekiálltak, fát vágtak, bokrot ritkítottak, utat formáltak, és ma már Ádám is végig tud menni a pályán. “Már csak jó versenyekre, és egy kis támogatásra van szükség.”
Nem kopogtatnak
 Tömegrajt |
A színvonallal kapcsolatos kérdést Nagy Ádámnak is megpendítettük. A válasz visszafogott volt. “Majd az első verseny és a versenyzők eldöntik, hogy milyen a pálya. A magyar bicajosoknak sokszor gondot okozott, hogy a hazai versenyek és könnyebb pályák után, rettentően megszenvedtek a nagyon nehéz külföldi pályákon.” Rangos nemzetközi verseny meg majd akkor lesz, ha már hazai viadallal bizonyított Kisnána, “akkor talán felfigyelnek ránk a támogatók, és esélyt adnak egy rangos nagy verseny megrendezésére”. Attól még messze vagyunk, hogy a szponzor kopogtasson a szervezők ajtaján, mint egy faluval arrébb, Ausztriában. Addig bizony sok víz lefolyik még a kék Dunán. Meg a nánai dombokon is egy-egy nagyobb eső alkalmával.
Futóverseny kétkeréken
 Zerge és Szilárd a start előtt |
Hogy mit tud művelni egy szűk félórás zivatar, arról saját szemünkkel győződhettünk meg. Fél egy és egy óra között egy szolid felhőszakadás sártengerré változtatta a barátságos hegyoldalt. Boldog, boldogtalan pampucolt és csúszkált a bokáig érő sárban, aki tehette, a fűben keresett menedéket. De nem mindenki tehette, pláne nem a főszereplők, a bringások. Délután kettőkor elrajtolt az U19-es és az Elite kategória, amivel kezdetét vette a mátrai horror. Az első sunyi emelkedőt még a csúszós fűben kellett megmászni, majd kis ösvények és a kövesút jött, utána viszont a lányok és fiúk bevették magukat az erdőbe. És itt kezdetét vette egy másik sportverseny: a biciklis futás nevű küzdelem. Gyakorlatilag ugyannyit kellett futni, mint amennyit lehetett tekerni. A bokáig érő sár marasztalta a bringásokat, ahol sekélyebb volt a pép, ott sem volt kisebb a kín, ott lehetett jókat csúszkálni és nagyokat perecelni.
‘Ssza meg!
 Szilárd küzdelme a sártengerrel |
Tanulságos volt suttyomban megfigyelni, ill. kihallgatni a versenyzőket. Említették, hogy van egy híd nem is olyan messze, kb. 25 perc a bázistól, ahol jókat lehet fotózni. Ez akkor 25, ha száraz a pálya, és ha jó irányba indul a merész vállalkozó. A lúzer sajtómunkás ezúttal (is) alaposan melléfogott, másfél órás offroad túra árán sikerül megtalálni a hidat, ahol tényleg lehetett jó képeket készíteni, bár nem ez volt a bicajosok kedvenc helye. Utunk során, ha hallottuk, hogy bringás közelít lehúzódtunk az ösvény szélére, általában egy kanyar mögött, és füleltünk. Potyogtak a szentek, és röpködtek a cifra káromkodások, de az adott helyzetben ez bocsánatos bűnnek számított (utolsók között vethetnénk rájuk a bizonyos követ…). Az első kör végére gyakorlatilag minden versenyző felismerhetetlenül sáros lett, a bicajokat pedig kb. 1 kg sár nehezítette. Ráadásul egyes szakaszokon, pl. a cél előtti utolsó emelkedőn még verőfényes napsütésben is emberpróbáló dolog feltekerni. Hát még akkor, amikor egy meredek sárcsúszdán kell feltolni a bicajt.
Szerencsés kiesők
 Zerge teker a sárban |
Az olimpia szempontjából lényeges Elite kategória mezőnye már az első körben szétszakadt. A négyfős élbolyt (a szlovák Milan Barényi, Vinczeffy Zsolt, Vizdák János, Buruczki Szilárd) messze lemaradva követték a többiek. Ameddig tudták, élt ugyanis a 80%-os szabály, azaz az élen álló versenyző köridejét legfeljebb 20%-kal lehetett túllépni, aki ezt nem tudta abszolválni, azt kiintették a kör végén. Fogytak is szépen az indulók, bár volt, aki nem bánta a kiiktatást, sőt még lassított is, hogy kívül legyen, és ne kelljen magát újabb körben kínoznia. Aki elszámolta magát, az pórul járt, mert a versenybíró kíméletlenül tovább zavarta. Szerencsére bennünket senki nem zavart tovább, amikor odüsszeuszi bolyongásaink végén visszatértünk a bázisra, így már páholyból figyelhettük az utolsó kört.
Eldőlt?
 Fáradtan és sárosan a célban |
Itt már nem volt igazi izgalom, Barényi magabiztosan vezetett Vinczeffy előtt, akárcsak a magyar fiú vetélytársával, Buruczkival szemben. Bár egy közel 6 km-es kör során sok minden történhet (defekt, törött alkatrészek, esés, legrosszabb esetben sérülés), mégis arra lehetett számítani, hogy nem fog változni a sorrend. És nem is változott, azaz a szlovák kerekes mögött Vinczeffy Zsolt jött be másodiknak, mintegy 10 perccel megelőzve nagy ellenfelét Buruczki Szilárdot. Ezzel pedig eldőlni látszik az athéni repülőjegy sorsa, hiszen Zsolt idén mindhárom válogatón (Ózd, Gorizia, Kisnána) jobban szerepelt Szilárdnál, a szövetség által megállapított pontrendszerben 19 egységgel előzi meg Zerge a pécsi fiút. Már csak egy válogató van hátra, méghozzá Olaszországban a Val di Sole Cup. Egy hét múlva még okosabbak leszünk.
|
