Nagy reményekkel megpakolva indult kétszemélyes stábunk az első szilvásváradi Outdoor Fesztiválra. Az első napi komplett szívást szerencsére bővel ellensúlyozta a remek vasárnap. Kell egy ilyen fesztivál!
 Szombat délutáni hangulat  |
Itt volt már az ideje, hogy az extrém- és szabadidő sportokat végre összetrombitálja valaki, és tető alá hozzon egy nagy hepajt, valami szép helyen. Szilvásváradnál, egészen precízen a Szalajka-völgynél sokkal szebbet idehaza nem nagyon lehet elképzelni, igaz tető itt sem volt, ittuk is a levét.
Szívás szombaton
Nem minden vonat megy egyenesen Eger felé, van olyan, amiről át kell szállni Füzesabonyban. Ha ez nem sikerül, akkor Mezőkövesden következik egy vágányzárral súlyosbított egyórás várakozás. Vissza Egerbe, ahol a vasútállomás nagyon messze van a McDótól, raádásul az év legnagyobb zivatara szakadt az elcsigázott sajtómunkások nyakába. Gondolatban már Szilvásváradon jártunk, és, ha nem bénázzuk el az átszállást, már fizikailag is a helyszínen lettünk volna. Ázott ürgeként szálltunk fel a kisvonatra, hogy az erdőn keresztül megközelítsük a Szalajka-völgyet. Repült a szárnyas idő, alig több mint 60 perc alatt megtettük a 34 km-t, ráadásul az eső is elállt, ellenben novemberi hideg volt.
Csak egy legény van a gáton
 Bikagolás Fotó: Vincze Aliz |
Irány a lovaspálya, a Fesztivál helyszíne. A helyzet annyira volt elkeserítő, amennyire számítottunk rá. A zöldellő lovaspálya még csak hagyján, ott lehetett cirkálni, körülötte azonban bokáig ért a sár. A kajás sátrakban 8-10 ember ücsörgött fázósan, “mi a francot csináljak itt két napig?” arckifejezéssel. A programok teljesen lehaltak: az esőtől csúszós mászófalon próbáltak versenyt rendezni, korlátozott sikerrel. A zorb (hatalmas felfújt hólyag, amibe két ember beszíjazhatja magát, és gurulhat) üresen állt a gumicsúszda tetején. A quadra is csak azok ültek fel, akik nem féltek a sáros ruha generálta anyai pofonoktól. A bungee jumping is csak akkor indult be, amikor elállt az eső, és kicsit verődött az idő. Egyetlen ember volt, akinek teljesítményét nem befolyásolta a kritikán aluli időjárás. A szpíker rendületlenül nyomta a szöveget, kommentálta a zenéket (80-as, 90-es évek legnagyobb slágerei, a gyűjteményt ajánlom a JATE Klubban min. 7 éve ugyanazzal a szettel operáló dj Alma figyelmébe). Egyedül ő tartotta a lelket a gyér számú publikumban.
Shake it!
 Áááááá!! |
Ha már eljöttünk, valamit csak ki próbálunk! Melyik őrült eszköz tűnik a legveszélytelenebbnek? A quad sáros, a zorb gurul, a mászófal csúszik, a bungee szóba sem jöhet. Marad a műbika! Tarka marha bőrével bevont, vadul ugráló gépállat egy felfújt gumi szőnyeg közepén. Ahol ekkor érkező van, ott baromi nagyot lehet takarni, gondoltuk. Rövid taktikai egyeztetés után meglovagoltuk a jószágot. A jámbor képű gépkezelő kezdetben csak hintáztatta a delikvenst, aztán galád módon rákapcsolt. Az első nagyobb dobás után hátán landolt a firkász. Felnézve láttuk a bikaidomár szemében megcsillanó szadista élvezet fényét. A helyzet egyre rosszabb lett, a végén már felülni is csak nehézségek árán sikerült, viszont egyre látványosabb ívben hagytuk el a szörnyeteg hátát. Mire megtaláltuk volna a helyes taktikát (kötelet markol, hátradől, lábat előre nyújt és beakaszt a bika feje alá) addigra elegünk lett a folyamatos kudarcból, és odébbálltunk. Mindenki okulására íme a KÉPGALÉRIA a szégyenteljes percekről.
Gulasch
 Bogrács, benne meg a szakács |
Az eső elálltával a szél is gyengült, és sorra kerültek elő bungee-zó fiatalok. Az volt az érzésünk, mindenki ugrott, aki kijött az eseményre. Egy rángatással súlyosbított repülés 2000 Ft-ba került, ami felettébb baráti ár. Gyakorlatilag folyamatosan járt a lift, mindig volt olyan, aki úgy érezte, muszáj 50 méterről a mélybe vetnie magát. Minél többet néztük, annál biztosabb volt, nem fogjuk kipróbálni. A legkülönbözőbb technikákat lehetett megfigyelni: volt a profi, aki úgy ugrott, mint egy toronyugró, szép ívben kivezetett fejessel hagyta el kosarat. A gyáva, aki zuhanás közben két kezével takarta el a szemét. A határozatlan, aki az elrugaszkodás pillanatában meggondolta magát, szeretett volna visszafordulni, ezért talpast ugrott (a végén persze ő is fejre állt). És a vagány, aki zuhanás közben üzent a haveroknak, és válaszolt a szpíker kérdéseire.
A helyenként feltámadó szélben úgy fáztunk, mint, aki májusban nem visz magával téli kabátot. Életünket a szegedi óriásbográcsban rotyogó gulyásleves mentette meg, amihez az ország legfinomabb zsömléjét adták kísérőnek.
Szemügyre vettük kondért. Gazdái megnyugtattak, ezt szoktuk látni aug. 20-án a Tisza partján, és ebbe lehet belenézni a munka ünnepén Ópusztaszeren. Az edényt belülről takarító szakács elmondta: az óriási kotla 3500 literes, azaz 6-7000 éhes vendég lakhat jól a tartalmából. Nem akartuk további kellemetlenségeknek kitenni magunkat, így e nagyszerű élmény után úgy döntöttünk, berekesztjük a napot. Folytatás vasárnap.
