Az első BMX-es helyszíni tudósításunk kedvéért Németországba látogattunk ki, egy exklúzív flatland versenyre. Egy ottani silóban rendezték a Circle of Balance-t, ahová jegyet szerezni sem egyszerű. Interneten kell megindokolni, hogy miért neked adjanak jegyet. Most megtudhatjátok, megérte-e a felhajtás.
 A Gasometer Forrás: gasometer.de  |
A 220 ezer lakosú Oberhausen Düsseldorftól mintegy negyven km-re fekszik a Ruhr-vidéken. A környék iparváros múltját csak a kereszteződésekben kiállított csillék jelzik, ma már egy üzleti központ, amelynek Centro bevásárlóközpontja alig kisebb, mint a Westend. A Centro tőszomszédságában található a Gasometer, ami hajdan a közeli kokszbánya tárolója volt.
Ez egy silóhoz hasonlító, 117 méter magas, 68 méter átmérőjű kolosszus. Remek helyszín lenne az X-aktákhoz, csak néhány méhrajt kellene szerezni, meg pár zöldben villódzó fényt. A Gasometer az év nagy részében kiállítóteremként működik, májustól például egy hőlégballon történeti kiállítás nyílik benne. Egy-két napra azonban átvedlik a BMX flatlandesek mekkájává.
 Circle of Balance – idén másodjára |
A flatlandesek, a talaj biciklis akrobatái a legtöbb BMX versenyen a több szakág, legfőbbképpen a félcső árnyékában állnak. Ezen kívántak változtatni a Red Bullnál, és így született meg a csak flatlandeseknek rendezett verseny, az Egyensúlyozás Köre (Circle of Balance.) Először 2002 októberében gyűjtötték a Gasometerbe a világ 18 legjobb flatlandesét, akkor 500 kiválasztott néző vehetett részt a szeánszon. Akkora volt a rendezvény sikere, hogy a 2004. április 24-ei második kiadásra már 1500 jegyet adtak ki. Persze tízszer ennyi is elfogyott volna, de meg akarták őrizni az esemény különleges hangulatát, nem akartak belőle tömegbanzájt.
Magyarországon az exkluzivitást valószínűleg úgy oldották volna meg, hogy egy vagyont elkérnek a jegyekért. A németek, úgy tűnik, hogy a demokrácia elkötelezett hívei, ezért a jegyelosztást úgy oldották meg, hogy az érdeklődőknek a Circle of Balance honlapján kellett kitölteniük egy adatlapot, és részletesen megindokolni, hogy miért pont nekik adjanak egyet-kettőt a 1500 jegyből.
 Matt Wilhelm, a pörgés nagymestere |
A demokráciát olyannyira túlzásba vitték, hogy a sajtó sem kapott külön szekciót, mindenki oda ült, ahova tudott. A csúcs az lett volna, ha a versenyzők továbbjutását is cserépszavazással döntik el. Erre azonban szerencsére nem került sor, egy öt tagú, volt és jelenleg is aktív flatlandesekből álló hozzáértő zsűrire hárult a sokszor tényleg hálátlan feladat, hogy valakit kiejtsenek. A verseny formátuma viszonylag egyszerű, könnyen követhető volt. A selejtezőkben 18-an indultak, hármas csoportokban, 6 percük volt, egyszerre mindig csak egy kerekes trükközött, ha rontott, továbbadta a stafétabotot a következőnek. A triókból a leggyengébben szereplő esett ki. Maradtak 12-en, akiket most már kettesével sorsoltak össze. Itt is a rosszabbik esett ki. A kieséses verseny a döntőig folytatódott, a 3-4 helyért pedig szintén megküzdöttek a kisdöntőben.
A verseny meghívásos volt, nem voltak előversenyek. A 18 induló mind-mind világhírű flatlandes, legtöbbjük ott volt a 2003-as extrém olimpia, az X Games flatlandes döntőjében is. Mivel a Gasometerben a nézők is hardcore flatland rajongók voltak, akik jól ismerik a trükköket és a srácokat is, így rajtszámokra nem is volt szükség, ami tovább növelte a verseny családias hangulatát.
Az extrem.hu a Red Bull Magyarország jóvoltából vehetett részt az eseményen, Gyenes Pál, az egyik legjobb és legtapasztaltabb magyar flatlandes és a Red Bull event managerének társaságában. Gyenes Pali egyfajta szakkommentátor szerepét is betöltötte. Megkérdeztük, hogyan lehet pontozni egy olyan sportágat, ahol a BMX-esek úgy pörögnek, mint a motolla, és a trükköket úgy kötik össze, hogy azt ember szét nem választhatja. Palitól megtudtuk, hogy a bírók feladata különösen azért nehéz, mert a flatlandben havonta találnak ki új trükköket, ráadásul különböző irányzatok vannak, egyik bírónak ez tetszik, a másiknak pedig egy teljesen más koreográfia.
 Nathan Penonzek – sörrel jobban ment volna? |
„Más sportágakban ezt kötelező gyakorlatokkal oldják meg, de ha itt is bevezetnék ezeket, az már nem lenne freestyle” – osztotta meg velünk a BMX alapigazságot Pali.
Nem lévén nagy BMX szakértő, nekem tulajdonképpen mindegy volt, ki nyer, csak jó legyen a verseny. Egyetlen kedvencem volt, a kanadai Nathan Penonzek, aki akkor lopta be magát a szivembe, amikor az X-Games-en fülhallgatóval, reggie zenét hallgatva versenyzett, hogy jobban tudjon koncentrálni. Oberhausenben fülhallgató nélkül állt rajthoz, és ki is esett már az első körben, ráadásul sajnos okkal. Természetesen kíváncsi voltam, hogy az X Games ezüstérmesének miért nem ment Németországban. Nathan meglepő választ adott: „nem ittam a verseny előtt. Ez van. Tulajdonképpen a versenyek csak a közönségnek szólnak, ha igazi kerekezést akarsz látni, akkor olyankor figyeld a ridereket, amikor magukban gyakorolnak.” – mondta Nathan, egy üveg sörrel a kezében.
A többiek azért a versenyzésre is koncentráltak. Köztük volt például a Circle of Balance koronázott királya, a 22 éves, spanyol Viki Gomez. Az ő címére pályázott például a 2003-as X Games győztes ausztrál Simon O’Brien, vagy például a meghívott három amerikai és három japán rider. A közönségre az egyik legnagyobb hatást a francia Alex Jumelin gyakorolta, aki mindent, szó szerint mindent be- vagyis inkább levetett, hogy maga mellé állítsa a nézőket és a bírókat. A legnagyobb csatáját az elődöntőben a meglepetésember, a német Michael Steingräber ellen vívta. Az öttagú zsűri hosszú percekig vitatkozott, hogy melyikük volt a jobb. Ezalatt Alex magánszorgalomból piruettezett, a biciklire maga elé és maga mögé felültetett egy-egy kerekest, út közben vetkőztetve őket, majd egy hevenyészett sztiptízt maga is előadott. Már a boxeralsóján volt a keze, amikor a speaker jobbnak látta bejelenteni, hogy megvan a továbbjutó. Michael Steingräber ezalatt csak bringája mellett álldogált, és csöndesen konstatálta, hogy ha kicsivel is, de a francia showman jutott tovább.
(VIDEÓ: Steingräber legszebb trükkje és a tömegsztriptíz.)
 Martti Kuoppa a megdöntött bringán egyensúlyozik |
Hasonlóan lenyűgöző szériát produkált az amerikai Matt Wilhelm is. A vöröshajú, tejfehér bőrű 25 éves Matt tisztában volt vele, hogy ő nem sztriptízzel jut majd tovább. Ő a forgásaira épített. Ő is a spin fraction tagja, vagyis azoké a flatlandeseké, akik gyakorlataikat leginkább a pörgésekre építik. Matt kedvence az a mozdulat volt, amikor a biciklit függőlegesen, a hátsó kerékre állítva pörgeti, úgy, hogy ő a tetején áll/ül. Úgy pörgött percekig, mintha a közeli játszótéren szórakozna egy ringlispilen, és le sem akarna szállni. Az elődöntőig egyszer sem rontott, nem kellett trükk közben letennie a lábát, csak amikor végzett a számtalan elemet tartalmazó combójával. Az egyetlen mélypontja pont az elődöntőben volt, amikor szinte semmi nem akar neki összejönni. A döntőről lemaradt, így a harmadik helyért küzdhetett meg a finn Marti Kuoppával, az Új Iskola vezéregyéniségével. Kuoppa a kreativitásáról híres, sokan az ő trükkjeit látva váltottak stílust. Matt Wilhelm és Kuoppa az este talán legjobb összecsapását produkálta a kisdöntőben, a nézőtéren videokamerák hada örökítette meg zseniális köreiket. (A videózást a rendezők nem tiltották, így a flatland rajongók felvehették a kedvenceket, hogy otthon 10-szer 20-szor, lassítva visszanézzék a mozdulatokat.)
(VIDEÓ: Matt Wilhelm pörög két rövid videón. Itt és itt, rengeteg trükköt felvonultatva.)
A döntőbe két teljesen eltérő egyéniség jutott: a macsó Alex Jubelin, és a japán erényeket felvonultató Ryoji Yamamoto.
 A győztes Yamamoto pezsgőfürdőben |
A fináléban teljesedett ki legjobban a battle format, vagyis a verseny párbaj jellege. A már kiesett versenyzők a körpálya széléről bíztatták a két finalistát, minden mozdulat után biztatva, ingerelve őket. A döntőre szánt négy perc végén pedig már felállva tapsolt a nézőtér, többen bedobálták a székükön talált kispárnákat.
(VIDEÓ: Jubelin a döntőben a kormányt fogva majd feltett kézzel, a lábával a kormányt pumpálva pörög. Yamamoto az első keréken állva és Yamamoto páros tánca, BMX-szel a nő szerepében.)
Pár perc múlva a díjkiosztón még tovább emelkedett a hangulat. Az estét végigzenélő Funkstörüng formáció közönségsikert aratott. Nem is csoda, hisz a két DJ hónapokig készült a versenyre. Ekkorra több oldalról szökőkútként folyt a pezsgő, a döntősöket vállra vették, aztán, amikor kiderült, hogy „Yama” lett a Balaszírozás királya, a japánokkal madarat lehetett fogadni. Rekeszszámra hordták be a sört, ami a pezsgővel és az addigra elfogyasztott számos doboz Red Bullal ütős elegyet alkotott. Ezek a fiúk nem csak kerekezni, de bulizni is nagyon tudnak.
 A Gasometer belülről, nagytotálban, a körben Matt Wilhelm Forrás: redbull-photofiles.com |
