Nem, ezek most nem a japánok, bár tudjuk, hogy ők is mennyire szeretik az önjáró kütyüket. Ezek most az amcsik, akik azt hiszik, tudnak olyan járműveket összeeszkábálni, amelyek maguktól eljutnak “A”-ból “B”-be. A hétvégén kiderül, igazuk van-e. Egyelőre jókat röhögünk rajtuk.
 Ahogy azt Móricka elképzeli  |
Reszkessetek gépjárművezető-oktatók! Jönnek az önjáró, sofőr nélküli autók, nem kell hozzá jogosítvány, kresz, rutin és forgalmi vizsga, az ember csak bepattan a hátsó ülésre, bekapcsolja a rádiót, és elmegy a fene tudja hová, oda, ahová önjáró autója odatalál. A fent említett szakma nagyszerű képviselőinek egyelőre azonban nem sok okuk van az aggodalomra. A “fene tudja hová” ugyanis alig 40-45 méterre van a kiindulási ponttól. Legalábbis pénteken a Kalifornia államban lévő Barstow közelében ennyit tudott megtenni a Grand Challenge névre hallgató versenyre benevezett 25 robotautó. Tényleg nagy volt a kihívás, talán túl nagy is.
Miről is van szó? Arról, hogy dolgozik, pontosabban dolgoztat a védelmi minisztérium. Ennek az intézménynek van egy kiemelt tudományos kutatásokkal és fejlesztésekkel foglalkozó részlege, a DARPA (Defense Advenced Research Project Agency), amely a tavalyi esztendőben kiírt egy versenyfelhívást. Olyan járműveket vártak, melyek képesek maguktól, intelligensen közlekedni, azaz nem csak menni keresztül minden, akár egy tank téglával a gázpedálján (ha van neki olyan…).
Las Vegasba kéne menni
 A 6 kerekű rovart bekísérik |
Na, több sem kellett a helyi Einsteineknek, mindjárt nekiálltak összerakni a győztes járművet. Ami azt illeti a küzdelem korántsem kispályán folyt! Az USA vezető egyetemein verbuválódtak csapatok, zseniális diákokból és tanárokból, akik mind azt hitték, most aztán megmutatják, és felveszik a versenyt a Lucas Arts-szal. A feladat ugyanis nem kicsi, sőt nagy, talán túl nagy is egyelőre. A verseny napján a benevezett, és a selejtezőn megfelelt gépeknek, a Los Angeles közelében lévő Barstow-ból kellene eljutniuk Las Vegasba. Az út egy része autópályán vezet, java része azonban a Mojave sivatagban, ahol aztán ember, gép vagy akármi legyen a talpán, kerekén vagy akármilyén, aki vagy ami átvergődik rajta. Az útvonalat két órával a start előtt hozzák nyilvánosságra, így nem lehet a járműveket előre beprogramozni, vagyis tényleg maguktól, a korábban rájuk, beléjük szerelt műszerekkel és szoftverekkel kell megoldaniuk a feladatot. A siker több mint kétséges.
 Önjáró motor – hát persze |
Áll! Megy! Mondom, megy!
A csütörtöki szabadedzésen a 25 jármű közül egyetlen egy, méghozzá egy számítógépekkel agyonpakolt Hummer volt az, amelyik teljesíteni tudta a szervezők által felépített, akadályokkal nehezített tesztpályát. Volt olyan csodagép, amelyik mindössze 45 méterre jutott. A szervezők, a DARPA vezetősége végül úgy döntött, mindenki rajthoz állhat, hátha vasárnap több szerencséjük lesz, no, nem mintha a sivatag egyszerűbb terep lenne, mint az akadálypálya volt. Vasárnap tíz órájuk lesz a bajnokaspiránsoknak, hogy megtegyék a 300 km-es távot.
Kit! Jelentkezz!
A jelentkezők a legkülönfélébb önjárókat nevezték a versenyre. A nagy esélyes a kb. kétmillió dollár elektronikával felszerelt Hummer, de van régi vágású Jeep Grand Cherokee is, fedélzetén műholdas helymeghatározóval, rádiós távolságmérő radarral, lézeres terepfelismerővel, infrakamerával. A legnagyobb harcos egy kéttonnás teherautó lesz az Ohio Egyetem színeiben, ellátva az összes szükségesnek és hasznosnak vélt elektronikával. Az egyik legkisebb versenyző pedig, egy motorkerékpár(!) lesz, amelytől egészen szép teljesítmény a teszteken mutatott több mint 40 méter.
Joggal merül fel a kérdés: mirefel ez a nagy cécó? Na, vajon mire fel? Fentiekből azért már lehet sejteni, hogy nem a gyengénlátó, de autózni vágyó polgártársaink megsegítésére indult jótékonysági akció. A verseny a védelmi minisztérium kutatásainak része, akik szeretnének emberek nélkül is bevethető járműveket felvonultatni az esetleges hadszíntereken. Pénz nem számít: a győztes jutalma 1 millió dollár! Bakker, gondolkodjunk csak! Trabi a garázsban, C64-es a kamrában…
