Homerun, azaz hazafutás. Így hívják a gólt baseballban, abban a játékban, aminek talán senki sem ismeri az igazi szabályait. És vajon hogy hívják azt, amikor valaki 122 nap magányos vitorlázás után, új rekorddal a fedélzetén kiköt a hazai vizeken. Mint Jean-Luc Van den Heede, a "rossz út" királya.
Adrien kitartott a hosszú út során, forrás: vdh.fr
 |
Az ősz szakállú francia ezt jól kiszámolta. No persze, ez a legkevesebb, ami elvárható egy matektanártól. Mármint, hogy jól számoljon, az már kevésbé várható el, hogy jól, mit jól, első osztályúan vitorlázzon.
Jean-Luc Van den Heede (ezentúl VDH) mindkettőben profi. A Lorient-ben élő tanár úr már számos alkalommal letette névjegyét a legrangosabb óceáni vitorlásversenyeken. Portfoliójában egyaránt megtalálható a BOC Challenge szakaszokra osztott földkerülő versenye, a Mini Transat, rövidített távú viadal az Atlanti-óceánon, és ugyanez hosszabb változatban és hangzatosabb néven a Rum Útja. A legnagyobb dicsőséget természetesen az a két trófea jelenti, amit a világ legnehezebb egyszemélyes, non-stop földkerülő versenyén, a
Vendeé Globe-on elért 2. ill. 3. helyért kapott. Úgy tűnik megkedvelte a szóló, megállás nélküli viadalokat, csak éppen az útvonalat unta meg. Nem sokat teketóriázott, beújított, és 1999-ben elindult az ellenkező irányba.
Viharfelhők délen, forrás: vdh.fr
|
A hírhedt “rossz út”-on, széllel szemben. Mert, amíg a hajósok nyugat-keleti irányban haladnak, addig támogatják őket az áramlatok, vitorlájukat dagasztja a hátukban szüntelenül fújó szél, szerencsés esetben még a déli-óceánok “üvöltő negyveneseit” is sikerül munkába állítaniuk, így aztán csak úgy repülnek keresztül az óceánokon. Nem véletlen, hogy a vonatkozó egyszemélyes rekord már csak 72 nap. Ehhez képest a “rossz út” legújabb, jócskán megjavított rekordja is kereken 50 nappal több. A keletről nyugatra vezető úton ugyanis minden a tengerészek ellen dolgozik. Nincsenek segítő áramlatok, szemközt fújnak a szelek, rengeteget kell navigálni, hogy az ember a legjobban tudja kihasználni a kedvezőtlen széljárást. Ennek nagy mestere VDH, ‘99 és 2002 között háromszor vágott neki a “rossz út”-nak, és háromszor járt rosszul, ami egy ilyen tapasztalt tengerész esetében hűen tükrözi a feladat nehézségét. A tanár úr azonban nem adta fel, és 2003. november 7-én újfent nekivágott az óceánoknak.
“A műszerek szerint mindjárt otthon vagyok”
|
Ezúttal több szerencséje volt, útját nem hátráltatták a korábban jelentkező technikai problémák, Adrien, a 25,7 m hosszú egytestű hajó jól bírta a kiképzést. Ráadásul negyedik alkalommal már az időjárás is VDH mellett állt, aki napról napra növelte előnyét a korábbi rekorder, Philippe Monnet-val szemben.
Egy hónappal ezelőtt, a Jóreménység-fokhoz közeledve közel három hét előnye volt a címvédővel szemben. Afrika megkerülése után már csak “fel” kellett hajózni az Atlanti-óceánon, hogy a magányos hónapok után végre kiköthessen a Nagy-Britanniához tartozó Ushant szigetén.
Tengeri keszeg, forrás: vdh.fr
|
Nagy nap volt február 7-e, hajósunk ekkor kerülte meg életében először kelet felől a Jóreménység-fokot, hiszen előző három útján egyszer sem sikerült idáig eljutnia. “Befordult” az Atlanti-óceánra, és elindult az Egyenlítő felé, amit így kommentált a hajónaplóban:
“Nagyon boldog vagyok, hogy végre sikerült idáig eljutnom. Hátam mögött erős 40 csomós szél fúj, Adrien pedig 20 csomóval repül észak felé. Cél az Egyenlítő!” A következő hét azért nem volt fenékig tejfel, elapadtak a szelek, sokat kellett manőverezni, hogy Adrien olyan zónába kerüljön, ahol nem csak víz, de valami szél is van. Végül sikerült rátalálni a helyes útra, így VDH átadhatta magát a takarításnak, igyekezett kicsit rendbe tenni a yachtot. Azért napozásra is jutott idő, mondván:
“amíg délen vagyok, addig kell a meleget és a napfényt magamba szívni, az Egyenlítőn túl, már kevesebb alkalmam lesz”. Talán még egy kicsit gyorsabb is volt a kelleténél, majdnem beleszaladt a fekete kontinens nagy nyugati nyúlványába, ezért inkább erősen nyugatnak fordult, és egészen a nyugati 20. fokig kihajózott az Atlanti-óceánon.
“Nem hibázhatok, annyiszor jártam már pórul az utolsó pillanatokban, hogy megtanultam, végig koncentrálni kell, egy percre sem szabad lazítani” – írta a hajónaplóba.
Itt már minden oké, forrás: vdh.fr
|
Az újabb nagy nap február 21-én érkezett el, amikor VDH és Adrien átlépte az Egyenlítőt. Ekkor valamivel több mint 25 nappal vezetett honfitársa előtt, ráadásul továbbra is viszonylag jó szélben hajózhatott északnak. Bár pont erre az időszakra esett az út egyik leglassabb napja, 24-én alig 55 km-t (35 mérföld) sikerült megtenni. Veszített is két és fél napot az előnyéből… Otthon már nagyon várták, kérdezték is rádión, hazaér-e a terv szerint, március 12-re. VDH válasza: “nem tudok annyira előre számolni, elfelejtettem 2004-es naptárt hozni”. Egyébként a legkomolyabb gondot ekkor már az Atlanti-óceán meglehetősen sűrű hajóforgalma okozta. Segítői folyamatosan figyelmeztették, hol kell torlódásra számítani. És még valami: “nem régen jött néhány féltő üzenet, szóltak, ne nagyon közelítsem meg az amerikai hajókat”. Március 2-án pedig már azt is tudta, egy hét és haza ér!
Mikrofonerdő várta a parton, forrás: vdh.fr
|
“Még egy hét és otthon vagyok. Én igazán jól bírom az egyedüllétet, de négy hónap magány még nekem is sok. Alig várom, hogy visszatérjek a civilizációba. Már rettenetesen unom a konzerveket, és amint hazaérek rendezünk egy óriási partyt!” Lám, egy hét múlva valóban megérkezett. Az utolsó napokban többet volt műholdas telefon mellett, mint a fedélzeten, annyi tévé, rádió és újságíró kereste. Végül március 9-én hajnali 2 óra 26 perckor kötött ki a Nagy-Britanniához tartozó Ushant szigetén, ahol természetesen kisebb ünnepség fogadta. Az új rekord hivatalosan: 122 nap 14 óra 3 perc 49 másodperc. Ez 29 nappal több, mint Philippe Monnet korábbi rekordja. Gyanítható, hogy jó ideig nem lesz hajós, aki ezt az eredményt túlszárnyalja. Csak az biztos, hogy nem fogják annyiban hagyni.
A kikötőben tolmácsolták a kapitánynak Jacques Chirac francia államfő, valamint Jean-Francois Lamour sportminiszter gratulációját.
Barátai azonban, kérésének megfelelően egyszerű lakomával, grillezett nyelvhallal és főtt krumplival és almás lepénnyel várták. “Hiába no, egyszerű vidéki srác vagyok, és már nem is nagyon fogok változni.” Nem baj, tesszük hozzá csendben.
Comments
comments
