Vessük csak egy pillantást a Nílusra! Nini, ott van két raft! Persze, hogy ott van, hiszen ez a mi kis nemzetközi csapatunk, akik január 17-én indultak a Nílus forrásától, hogy végighajózzanak a Föld leghosszabb folyóján. Eltelt három hét, lassan elérik Szudánt.
 1. szakasz: Uganda Forrás: settlethenile.com  |
A három dél-afrikai, két brit és egy új-zélandi raftingos kalandorból álló kis társaság anno a Nílus forrásánál táborozott, amikor megszületett a világraszóló ötlet: evezzék végig a folyót. A 6685 km hosszan hömpölygő folyamóriást ugyan már túlnyomórészt feltérképezték, azonban még soha senki nem evezett rajta végig. A folyó felső folyását évezredek óta jól ismerték, itt volt az ókori egyiptomi civilizáció bölcsője, és a terület nagy megbecsülésnek örvendett a hellenisztikus, a római, majd az arab világban is. A Nílus alsó folyása azonban egészen a 19. század közepéig titok maradt az európaiak előtt, a forrást csak 1862-ben találta meg a skót Jhon H. Speke, persze neki esze ágában sem volt végigjárni a folyót. Most azonban itt van a legújabb kor egyik legnagyobb kalandja, hőseink közel fél évet szánnak a majd‘ 7000 km-es útra. A vadabb alsó folyást raftokkal evezik végig, a békésebb, széles felső folyást pedig motoros csónakokkal járják végig. Útjuk során magukon kívül csak part menti kísérőikre számíthatnak, no meg trópusi betegségekre, krokodilokra és fegyveres lázadókra.
Hol az a nagy, nyugodt folyó?
 Kalandra fel! Forrás: settlethenile.com |
Ugandában a Nílus még csak egy kicsit sem hasonlít arra a nagy, méltósággal hömpölygő folyóra, amit Egyiptomban láthatnak a szerencsések. A hegyi gorillák országában a Nílus egy klasszikus gyors, erős sodrású vadvíz. Egymást követik a kisebb nagyobb zúgók, ill. a vad és vadabb szakaszok. Itt is vannak persze csendesebb helyek, ahol éjszakánként tábort lehet verni. A napokat rendszerint nílusi fürdéssel kezdik, csak előtte meg kell róla győződni, hogy nincsenek a közelben krokodilok vagy vízilovak. Vannak viszont helyiek, akik szintén a folyóparton élnek társadalmi életet, utazóink pedig hatalmas élményt jelentenek főleg a pucér lurkóknak.
A Karuma vízeséstől a Murchison vízesésig tartó folyószakasz nem éppen egy életbiztosítás. A csapat egy-két tagja számtalanszor ment előre a parton, hogy feltérképezze a rájuk váró folyószakaszt. Egy alkalommal találtak két buszt, melyek egy hídon összeütköztek, lezuhantak, és ott is maradtak.
Rafting macsetával
 Karbantartás a pihenőhelyen Forrás: settlethenile.com |
A csapat egyetlen hölgy tagja, Natalie McComb a politikai viszonyokat térképezte fel az indulás előtt. Azonban Gulu városához közeledve ő sem volt egészen nyugodt. Ez ugyanis a kormánnyal szemben álló ugandai fegyveresek egyik központja, náluk pedig soha nem lehet tudni, hányadán is állnak a dolgok. Mindenki szerencséjére fegyveres attrocitások nélkül megúszták, azt viszont nem kerülhették el, hogy egy darabon a parton kelljen haladni bozótvágó kések segítségével. Viszont kellemes meglepetéssel szolgált egy kis szálló Chobe városában. Most teljesen elhanyagolt állapotban van, azonban a mai napig őrzi azt a diszkrét bájt, ami a 70-es, 80-as években jellemezte, amikor kedvelt pihenőhely volt. Lehetett ücsörögni a tornácon, bámulni a Nílust, és meg lehetett ragasztani a rafton keletkezett lyukakat.
Kinek halálhírét keltik…
A Murchison vízesésig tartó utat a vártnál lényegesen rövidebb idő, mintegy 4 és fél nap alatt sikerült megtenni. Életveszélyes szituációba is csak egyszer kerültek, amikor az expedíció vezetője, Hendri Coetzee, ill. egy alkalmi útitárs, Dave egy zúgónál kiestek az egyik raftból. Ez éppen egy híd előtt történt, ahol a környékről összesereglett helyiek várták az utazókat, lehettek legalább 200-an. Amint meglátták, mi történt, azonnal éktelen jajveszékelésbe kezdtek, halálhírét keltve a vízbe esetteknek. Azok persze nem hagyták, hogy a vészmadaraknak legyen igazuk, így a mentőmellénynek köszönhetően szerencsésen megúszták a fürdőzést. A Murchison Nemzeti Parkba, ami a legnagyobb ugandai vadrezervátum, mindenki épségben, egészségben érkezett meg. Itt tartanak egy rövid pihenőt, a készleteket sem árt felfrissíteni, mert a következő szakasz sem lesz egyszerű. A kalandorok kis csoportja hamarosan eléri a polgárháború sújtotta Szudánt, ahol délen a lázadók, északon pedig a tőlük szinte semmiben sem különböző kormánykatonák jóindulatát kell megnyerni.
