Extrém körülmények között rendezték a síugró világkupa első japán versenyét. A versenyigazgató önkényesen takarítatta le a havat a pályáról néhány versenyző ugrása előtt, nagyban befolyásolva ezzel az eredményt. Ebben a sportágban minden megtörténhet!
 Katonák játszották a takarítók szerepét Hakubában  |
Hull a pelyhes…
Van egy futballmondás, miszerint a bíró akkor fújt jól, ha később nem róla beszélnek a meccs kapcsán. Valahogy így van ez a versenyigazgatókkal is. Kevés olyan sportág van, ahol a versenyigazgató nevét nem csak a bennfentesek, de a tévénézők is fejből tudják. A síugrás sajnos ilyen. Sajnos, mivel az osztrák származású Walter Hofer szinte minden héten gondoskodik arról, hogy ő legyen az egyik főszereplő. Az időjárás miatt január 22-ről 23-ra (péntek) halasztott hakubai versenyen sem volt ez másképp.
A síugrás nem terepsport, vagyis az időjárási viszonyok, a szél, a hó, a pálya állapota befolyásolják az eredményt. A síugrók ezzel tisztában is vannak, és ha valakiben van annyi bátorság, hogy leugorjon egy nagysáncról, az nem is sokat fog nyávogni. Vagyis ha a síugrók kollektíve dühösek, annak általában komoly oka van. Hakubában az volt a gondjuk, hogy az 1998-as olimpia színhelyére akkora mennyiségű hó hullott le a verseny előtti órákban, hogy a jegesre csúszkált leérkezési területet, no meg a sáncasztalt, amin végigcsúszva lendületet vesznek az ugráshoz, több centis hó borította. A friss hónak pedig természetesen más a tapadása, mint a több hetes kicsiszolódott jégfelületnek.
Győzelem-söprés
Persze ilyen körülmények között is lehet versenyt tartani, de a kérdés az, hogy érdemes-e. Az első sorozatból például egy 94 méteres ugrással is a legjobb harminc közé, vagyis a második körbe lehetett kerülni. (Összehasonlításul: a legutóbbi két versenyen, a lengyelországi Zakopanéban ez a távolság 116 és 117 méter volt.) Persze nem is a kis ugrások izgatták leginkább a síugrókat, hanem a versenyigazgató egy igen megkérdőjelezhető döntése. Walter Hofer ugyanis úgy döntött, hogy amikor még 11 versenyző volt hátra, vagyis a finn Matti Hautamaeki ugrása előtt sáncasztalsöprést rendel el. Ez annyit jelentett, hogy a finnek sírepülő világcsúcstartója a letisztított jégen ugorhatott. Nem is csoda, hogy 112,5 méterre jutott. Az utána következő Romoeren 117 méterre, a finn Lindstroem 110-re, Uhrmann már csak 102-re. Az utolsó tíz versenyzőből csak ketten, az osztrák Thomas Morgenstern (109 m) és a finn Janne Ahonen (116 m) tudtak nagyobbat ugrani a tendenciánál. Vagyis tisztán kivehető volt, hogy döntésével Walter Hofer, Hautamaekinek egy győzelmet ajándékoz. Persze a versenyigazgató is érezte, hogy ha csak egy sorozatot ugranak, és így nyer a finn, a sajtó megint nekitámad, hogy ő maga dönti el a versenyeket.
Ezért Hofer mindent megtett, hogy sikerüljön a zuhogó hóesésben leengedni a legjobb harmincat. Ennek ellenére az első kör után, ezen a furcsa versenyen olyan nevek búcsúztak, mint Adam Malysz, a legutóbbi két verseny másodikja vagy Martin Höllwarth, az összetett világkupában 3. helyen álló osztrák, a legutóbbi verseny győztese. Egyikük sem felejtett el egy hét alatt ugrani, egyszerűen nem voltak megfelelőek a körülmények.
 Ahonen 2. helyével tovább növelte előnyét a világkupában Forrás: skispringen.com |
Höllwarth ugrására Jens Weissflog, a német síugró legenda, a DSF szakkommentátora azt mondta, hogy ha leérkezése előtt Höllwarth kezébe nyomnak két gyertyán, úgy nézett volna ki, mint egy földreszállt karácsonyi angyalka. (Vagyis a stílusa az amatőrökére hajazott.)
Az első körnek áldozatul eső ugrókkal persze Walter Hofer nem sokat foglalkozott. Fél órás kényszerszünet, sánctakarítás után megkezdték a második kört. A nehézségeket láthatóan az északiak bírták a legjobban – valószínűleg otthon ők sokkal többet kénytelenek szakadó hóesésben gyakorolni. A második sorozatban már kicsit javultak a körülmények, öt ugrónak sikerült 125 méter fölé jutnia: Morgenstern 127 méterre, Romoeren 128-ra, a norvég Ljoekelsoey és Matti Hautamaeki 128,5-re jutott. Janne Ahonen pedig repülés közben úgy hatott, mintha nem is akarna leszállni: 133,5 méterre repült. Így Matti Hautamaeki a második ugrása után is megtartotta vezető pozícióját, Janne Ahonen és Romoeren került még a dobogóra.
 Világkupa Top 10 Hakuba után |
Az első tizenkettőben tíz norvég és finn ugró végzett, egyedül Morgenstern (az 5. helyen) és a japánok meglepetésembere, a 19 éves Daiki Ito (9. helyen) tarkította az északi listát. Ito eddig a második ligában, a Kontinentális Kupában szerepelt, ez élete legjobb eredménye.
A síugróknak sok idejük nem lesz a pihenésre. Szombaton és vasárnap már Sapporoban állnak rajthoz, ezért a hakubai verseny végén már pakoltak is, és indultak tovább, reménykedve, hogy Sapporoban a tudás fontosabb lesz, mint a szerencse, és Walter Hofer.
 Hakuba 15 legjobbja Forrás: Nemzetközi Síszövetség (FIS) |
