Ez a cikk lesz a végső, amivel befejezzük tudósítás sorozatunkat a 2004-es Dakar-raliról. Az alábbi pár sorban emlékezünk meg a győztesekről, a vesztesekről, az újoncokról, és a rutinos rókákról. 11.162 km a Szaharán keresztül autóval, motorral és kamionnal.
 Egy katona a békésebb fajtából Mauritániában Fotó: AP  |
Így utólag már könnyű okosnak lenni, és nem is szeretnénk ezt a könnyen jött lehetőséget kihagyni, úgyhogy könnyű kézzel írjuk le: különösebb meglepetések nélkül ért véget a 26. Dakar-rali. Többnyire azok nyertek, akiktől ezt el is vártuk, ill. akitől ezt nem igazán vártuk, az is hozta magát. Azt egy percig sem gondolhatta komolyan senki, hogy a Mitsubishi csapat autóit akárcsak meg is lehet közelíteni. Nem lehet, mondta mindenki, és mindenkinek igaza is volt. A japán autógyár olyan őrületes pénzt pumpál a Dakarba, mint egyetlen más autógyár sem. Hatalmasat fejlesztéseket végeznek minden évben, gyakorlatilag ahány Dakar, annyi Mitsubishi. Az kocsi motorháztetője alá talán még a kiváló James Bond sem tudna bekkukantani, úgy őrzik a titkot a cég munkatársai. Ennek megfelelően alakultak az eredmények is. Az első két napon még vitézkedett a spanyol Josep Maria Servia (Schlesser-Ford), végül azonban be kellett érnie a 19. hellyel. Ha már (Jean-Louis) Schlesser: a francia autóépítő Dakar-veterán volt az utolsó, aki saját, kifejezetten erre a versenyre épített autójával (Renault-Buggy) meg tudta verni a Mitsubishiket (igaz, ő kétszer is 1999-ben és 2000-ben). Idén harmadik lett és csak két Mitsubishi volt nála gyorsabb.
Mitsibushik főszerepben
 Peterhansel: autó, motor egyre megy Fotó: AP |
Az egyiket a japán Maszuoka Hiroshi vezette. Az egyetemi oktató kinézetű japán úr sem kezdő már a szakmában, tavaly és tavaly előtt sem volt nála gyorsabb négykerekű Afrika homokján. Idén is hajtott, mint a meszes, de ez is csak ahhoz volt elég, hogy tisztes vereséget szenvedjen csapattársától. Pedig a 6-7. szakasz után még ő vezetett, utána azonban jött egy műszaki hiba, e miatt több mint egy órát rostokolt egy dűne tetején, ezt a hátrányt pedig már nem tudta ledolgozni a szédületesen gyors, és rendkívül taktikus Stephan Peterhansellel szemben. Peter ugyanis attól fogva, hogy a 8. szakaszon újra átvette a vezetést az összetettben, már nem hagyott kétséget afelől, hogy végleg bekerül neve a Dakar történelem könyvébe. Nem mintha eddig nem szerepelt volna ott becses neve, hiszen, aki egy motorkerékpár nyergében képes hat alkalommal is megnyerni a Dakart, annak bizony ott a helye. Most viszont vastag piros irónnal alá lehet húzni ezt hosszú, német hangzású nevet, és át lehet másolni egy eleddig majdhogynem üres oldalra. Arra az oldalra, ahol azon hősök neveit tartják nyilván, akik autóval és motorral egyaránt tudtak diadalmaskodni. Most már tényleg beszélhetünk többes számban, miután eddig csak a kiváló francia, Huber Auriol neve árválkodott az ominózus lapon.
Nissanok és nehézségek
 Meg van az 50. szakaszgyőzelem, de nem ért célba Fotó: AFP |
Az autósok “futottak még” mezőnyét sem nímandok alkották! Sőt, most rögtön kérek elnézést az idézőjeles kifejezésért. Megannyi kiváló versenyző küzdött a hőséggel, a homokkal, a fegyveres gerillákkal és a Patrick Zaniroli (a pálya ördöge) által kijelölt fondorlatos útvonallal. Ez utóbbi azonban nem mindig sikerült, többen többszörös is eltévedtek, még az olyan nagymenők is, mint pl. Maszuoka. Nem is beszélve a Nissan csapat szuper duójáról, Colin McRae-ről és Ari Vatanenről. A rali világából átigazolt skót-finn kettős (utóbbi négyszeres Dakar-győztes) kétszer is csúnyán elkeveredett a dűnék között, pedig a mellettük ülő navigátorok sem voltak kezdők. Második alkalommal, pl. úgy eltévedtek, hogy két napig tartott, mire megtalálták a tábort. Így ugrott a két extra pihenőnap. Amit azért kellett beiktatni, mert Maliban egyes fegyveres alakulatok nem bírtak magukkal, és a szervezők, valamint a helyi reguláris hadsereg nem tudta garantálni a versenyzők épségét. Egyébként idén sem volt ritka, hogy a katonák megállították a kocsikat, motorokat és pénzt kértek a bent ülőktől. Volt, aki fizetett, volt, aki nem…
A négykerekű síelő
 Luc Alphand beelőzi Colin McRae-t Fotó: AP |
A Dakar-újonc McRae mellesleg remekül helytállt, két szakaszt is megnyert, azonban csapattársa, Vatanen nem tudta befejezni a versenyt, miután a 14. szakasz tizedik kilométerén felcsavarodott egy fára. A 4. szakasz után azonban gyönyörű jubileumot ünnepelhetett: megszerezte 50. futamgyőzelmét a Dakaron, amivel természetesen magasan vezet ebben a kategóriában (érdekesség: az elegáns finn 1999 óta az Európa Parlament képviselője). Luc Alphand is vezet egy nem létező kategóriában: a legtöbb Dakar-szakaszt nyert exsíelő kategóriájában. Alphand már nem újonc, olyannyira, hogy már tavaly is tudott nyerni egy szakaszt, idén azonban túltett egy évvel ezelőtti önmagán, és két napon is a leggyorsabbnak bizonyult az X5-ös BMW-vel. A német cég egyébként amolyan félgyári csapat volt, ők koránt sem fektetnek annyi pénzt a sivatagi versenyre, nekik ez sokkal inkább reklám, annak viszont első osztályú. Még olyan képekkel is, mint amikor az egykori N csoportos rali világbajnok, a belga Gregoire de Mevius kis híján darabokra hullott autóját csodálhatta meg a világ Dakar-hívő közönsége. Megérdemel egy mondatot a katari Nasszer al-Attiyan is, aki 10. lett összetettben, ilyen jól pedig arab pilóta még nem szerepelt a verseny 26 éves történetében.
Roma megtörte az átkot
 Nani Roma: Kilencedjére már sikerült Fotó: AP |
A motorosoknál is zajlottak az események, bár hamar kiderült, hogy az idei Dakar két remek motoros párbaját fogja hozni. A címvédő Richard Sainct volt a legnagyobb esélyes, rajta kívül azonban győzelemre áhítozott még a kétszeres bajnok, olasz Fabrizio Meoni, a francia Cyril Despres, a dél-afrikai Alfie Cox és a spanyol Joan Roma is. Néhány szakasz után kiderült, hogy az eddig leginkább balszerencséjével tüntető katalán (nyolc korábbi Dakarján egyszer ért célba) lesz a címvédő legnagyobb riválisa. Roma a 8. szakaszon vette át a vezetést, és már nem is nagyon volt hajlandó kiadni a kezéből. Igaz tíz percnél nagyobb előnye csak egyszer volt, kevés fórját azonban nagyon gondosan őrizte. Korábban nem tapasztalt higgadtsággal lett úrrá a legnagyobb nehézségeken is. Nem esett kétségbe, amikor elesett, és akkor sem, amikor Sainct két percre megközelítette. Győzelme azt jelenti, hogy spanyol versenyző első ízben tudott diadalmaskodni a világ legnehezebb tereprali versenyén. A dakari célban Fabrizio Meoni bejelentette: neki ez volt az utolsó Dakarja, nem indul többé, öreg (46 éves) ő már egy ilyen kihíváshoz. David Fretigné is bekerül a nagykönyvbe, kétkerékmeghajtású Yamahájával ugyanis szakaszt nyert Afrikában, márpedig élő ember nem volt, aki erre a bravúrra akár egy lyukas garast is feltett volna.
A legnagyobb óriás
 Csaguin és a Kamaz, verhetetlenek Fotó: dakar.com |
A legnagyobbaknál, azaz a kamionosoknál nem volt kérdés, hogy ki fog nyerni. A háromszoros bajnok, Vladimir Csaguin olyan ellentmondást nem tűrően utasította maga mögé a mezőnyt, hogy már-már sajnáltuk őket. Igaz, hogy végül kevesebb, mint egy óra előnnyel nyert, de menet közben volt az a duplája is. A szintén Kamazt kormányzó és szintén orosz, Firdausz Kabirov végzett a második helyen, míg a szemtelenül fiatal (24 éves) belga, Gerardus de Rooy lett a harmadik egy DAF volánja mögött. Papája, Johannes a 8. szakaszon volt kénytelen feladni a versenyt. Talán majd jövőre összejön a kis család a Rózsaszín-tó partján…
