A Négysáncverseny után alig négy nappal máris versenyt rendeztek a síugró világkupában. Nem is csoda, hogy jónéhány ugró egyszerűen kihagyta a csehországi két futamot. Nem így Janne Ahonen, aki számolt, összeadott, és úgy döntött, akkor ő majd megszedi magát pontokkal. Matekból is egész jó a finn klasszis.
Mi itt vagyunk, ti hol vagytok? – A német síugrókat hiányoló tábla Liberecben Forrás: skispringen.com |
Egy nemkívánt verseny
A síugrók talán még a világbajnoki győzelemnél is nagyobb becsben tartják a Négysáncversenyen aratott összetett győzelmet. Így nem is csoda, ha a Négysánc utolsó versenye, Bischofshofen után négy nappal tartott csehországi világkupa futam jelentősége több síugró számára elhalványult. Többen azért hagyták ki a libereci két versenyt, mert pocsék formájukon akartak elvonulva tréningezve javítani. Ehhez a táborhoz tartozott a németek két letűnt csillaga Sven Hannawald és Martin Schmitt, a tavalyi világbajnok és összetett világkupa győztes lengyel Adam Malysz, aki idén még csak árnyéka önmagának, valamint az osztrák Andi Widhölzl is.
Pettersen, a nemzeti hős Forrás: vg.no |
Persze voltak olyanok is, akik azért nem mentek el Csehországba, mert nem akartak lemaradni az otthoni, hősöknek kijáró fogadtatásról. Ki másról lenne szó, mint a norvég Sigurd Pettersenről, akit otthon csak Sigurd királyként emlegetnek, és lassan már dolgoznak a róla készülő szobron. Hiába vezetett Pettersen a világkupában is, úgy döntött, nem érdekli a Liberecben összegyűjthető 200 pont, ő inkább az oslói konfettiesőt választja.
Ennek hallatán a világkupában második helyen álló finn Janne Ahonen az utolsó pillanatban jelezte, hogy mégiscsak tiszteletét kívánja tenni a cseh versenyen. Neki számított a két győzelemmel szerezhető 200 pont. Az utóbbi hetekben remek formában van, a nagy ellenfelek otthon maradtak, rutinfeladatnak tűnt a pontszerzés.
Azért harc így is volt
Összesen két ellenfélre kellett komolyabban figyelnie, két osztrákra. Martin Höllwarth 2. lett összetettben a Négysáncversenyen, a formájával tehát neki sem volt gondja. Thomas Morgensternnek pedig csak jó emlékei voltak Liberecről. A tavalyi egyetlen csehországi világkupa versenyt (a másikat a rossz idő miatt törölték) ő nyerte, ráadásul 139 méterrel az ő nevéhez fűződött a sáncrekord is. „Morgi” tehát nyerni ment a csehekhez.
Szép sánc, kevés néző Forrás: skispringen.com |
Kis nézőszám, nagy köd
Persze még a jó formában lévő versenyzőknek is van idén egy nagy ellenfelük: az időjárás. A tavalyi szezonban csak elvétve alakította az eredményeket a szél, idén viszont a legtöbb helyen már az is nagy szó, ha egy sorozatot le bírnak ugrani az indulók. Nem volt ez másképp Liberecben sem. Walter Hofer versenyigazgató, aki az évek alatt Aigner Szilárddá is képeztette magát, bőszen magyarázta a ZDF csatornán, hogy a sánccal nincs semmi gond, remek a mikroklímája, de egy olyan nagy kiterjedésű front alakítja most a környék időjárását, aminek a mikroklíma sem tud ellenállni. Magyarul akár milyen jól is építették fel a sáncot, sokra nem mennek vele az óriási köd és a szél miatt.
Valahogy mintha a nézők is megérezték volna, hogy nem életük legszebb élményében lesz részük. Míg a Négysáncversenyen egymást préselték a rajongók a tömegben, Liberecben akár egyesével is meg lehetett volna számolni őket, olyan kevesen voltak. Sokat ők sem láttak, mivel szombaton akkora köd volt, hogy az ugrók leginkább érzésre próbálták betájolni a leérkezési területet, mert repülés közben bizony nem sokat láttak.
Többször is elhalasztották a startot, a tévécsatornák le is mondtak az élő közvetítésről, a tévénézők már majdnem bejegyezték a TÖRÖLVE szócskát a verseny mellé, amikor végül mégiscsak megtartottak egy sorozatot. A végeredmény abszolút papírformát hozott: Az 1. helyen végző Janne Ahonen 127 méterre repült (128,6 pont), 2. Thomas Morgenstern 126,5 méterre (127,3 pontért), míg a 3. helyen Martin Höllwarth végzett 122,5 méterrel (121,5 ponttal.) Ahonen tehát begyűjtötte a hétvégére előirányozott 200 pont első felét, és ezzel – igaz csupán két ponttal – átvette a vezetést a világkupában Pettersen előtt.
Vasárnapi csúcsbeállítás
Vasárnap aztán kezdődött a cirkusz először. Újra nagy volt a szél, ami előrevetítette, hogy ha ugranak is, akkor is valószínűleg csak egy sorozatot. Ami viszont sokkal kellemesebb volt, az az ugrások hossza. Már a középmezőny is nagyokat ugrott, az élcsoport pedig igencsak kitett magáért. Ritkán akad olyan K120-as sáncon bonyolított verseny, ahol az első tízbe csak úgy lehet bekerülni, ha valaki 130 méter felett ugrik. (Szombaton Ahonen 127-tel már nyerni tudott.)
A vasárnapi dobogósok Forrás: sport.de |
Ezen a versenyen már korántsem papírforma eredmény született. A dobogón két olyan síugrót is találunk, aki korántsincs hozzászokva, hogy a verseny utáni sajtótájékoztatón is részt kell vennie. Ez különösen igaz a harmadik helyen végző svájci Andreas Küttelre. A 24 éves ugrót eddig a „másik svájci induló”-ként emlegették, aki a kétszeres olimpiai bajnok Simon Ammann mellett még a svájci csapat állandó tagja volt. Vasárnapi 134 méteres (143,2 pont) ugrása után, életében először egy világkupa verseny dobogójára állhatott. (Simon Ammann szombaton 4., vasárnap 42. lett.) A hírek szerint a következő versenyre, a lengyel Zakopanéban a svájciak nem mennek el, a következő három, távol-keleti versenyre készülnek. (Amit a nagyok egy része, a korábbi évek gyakorlatához hasonlóan, valószínűleg kihagy, mondván, hogy túl messze van, és nem szeretik.)
A második helyen végző 22 éves norvég Björn-Einar Romören tavaly megnyerte a Négysáncverseny utolsó állomását, idén viszont hosszasan kellett böngésznie az eredménylistát, ha saját magát meg akarta találni rajta. Libereci 136 métere (145,3 pont) idei első valamire való eredménye.
És hogy ki lett az első? Már amikor a levegőben szállt, akkor bizonyos volt, hogy Janne Ahonen nyeri a versenyt. A leérkezésnél csak az volt a kérdés, hogy túlugorja-e a sáncrekordot. Nem, pontosan 139 méterre repült (147,2 pont), vagyis beállította Thomas Morgenstern sáncrekordját. (A fiatal osztrák a szombati 2. helye után vasárnap 4. lett.)
A világkupa első 15 helyezettje, Liberec után |
Északi küzdelem a világkupáért
Vagyis Ahonen a január 10-11. hétvégén begyűjtötte élete 16. és 17. világkupa győzelmét, és vasárnap sorozatban már negyedére állhatott dobogóra, és korántsem utolsó sorban 102 pontra növelte előnyét Sigurd Pettersennel szemben az összetett világkupában.
Január 17-18-án a síugrócirkusz a Tátrába teszi a székhelyét, a lengyel Pokolba, Adam Malysz fanatikus híveinek otthonába. A tavalyi zakopanei verseny az egyik legjobb hangulatú futamra sikeredett. Az, hogy ez idén megismétlődik-e, főként azon múlik, hogy Malysznak sikerül-e javítani a formáján. Tavaly Hannawald mindkét lengyel versenyt megnyerte, beállította a máig érvényes 140 méteres sáncrekordot. Idén Janne Ahonen és Sigurd Pettersen nagy csatája várható – már ha a szél is úgy akarja.