Borban az igazság? Könnyen lehet. Vodkában meg a békesség! Állításunk alátámasztására tárgyi bizonyítékunk van, nem is akármilyen. A Jégtörő névre keresztelt izraeli-palesztin Antarktisz-expedíció egy ukrán hajóval kelt át a Drake-szoroson. Az alkalmi feszültséget pedig vodkával oldották.
 Libasorban – Fotó: breaking-the-ice.de  |
Ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy a fenti címben foglaltakat közhelyek puffogtatásával fejtsem ki. Azonban tisztában vagyok azzal, hogy, legyen bármilyen közhelyes is a szituáció, nem engedhetem meg magamnak ezt a viselkedést. Most őszintén, hát nem szánalmasan közhelyes, hogy összejön egy vadidegenkből álló társaság, és amint kezd igazán izgalmasra fordulni a helyzet, mindjárt a pohár után nyúlnak, és a fenekére is néznek (na, vegyek vissza!). Adva van egy csodálatos kezdeményezés, melyet innen is hangosan üdvözlünk (akár egy ENSZ főtitkár), és lelkesen szurkolunk neki. Arról van szó ugyanis, négy palesztin és négy izraeli polgár fogta magát, mi több összefogott, és elhatározta, hogy márpedig ők megmutatják, hogy ez a két nép igenis tud együtt élni, dolgozni, és eredményt elérni. Ennek szellemében szerveztek egy expedíciót a Simon Perez Békeközpont támogatásával az Antarktiszra, hogy ott megmásszanak és elnevezzenek egy névtelen hegyet. És hogy megmutassák, zsidók és palesztinok nem csak akkor adhatnak témát a sajtónak, ha egymásra lövöldöznek, hanem akkor is, ha valami igazán nagy tettet visznek véghez – békés körülmények között.
Veszélyben a békesség
 Átlagos időjárás a Drake-átjáróban Fotó: breaking-the-ice.de |
Az expedíció össze is csomagolta a jégeralsókat, polársapkákat, egyujjas bundakesztyűket, jégcsákányokat és útrakelt a Déli-sarkvidék felé. Az első állomás, mint minden rendes déli-sarki expedíció esetében a Chile déli csücskén lévő expedíciós “kilövőállomás”, Punta Arenas. Heterogén csapatunk is itt ütött tábort, és innen indult egy ukrán (ennek még lesz jelentősége a későbbiekben) hajó fedélzetén a Drake-átjárón keresztül a hetedik kontinens felé. Vitorlás hajó fedélzetén azonban nagyon hosszú tud lenni az ezer kilométeres út, és nagyon lassan telnek a napok. Ilyenkor lehet jókat beszélgetni, és nagyon frankón összeveszni. Ez az, ami majdnem sikerült a békesség jegyében szerveződött expedíció tagjainak is. Hiába, no! Nem ugyanúgy látják a dolgokat kb. 3000 éve, és ilyen régi sérelmek orvoslásához, bizony nagyon sok idő kell. És nagyon úgy tűnik, nem tették ki a hálókabin falára az aranyszabályt rögzítő sárgaréz táblát: “vallás és politika tabu”. Meg is lett az eredménye.
Egy kupicával a béke jegyében
 Emelkedett hangulatban – Nazdarovje! Fotó: breaking-the-ice.de |
Pár nap, és néhány túlfűtött hangulatú beszélgetés után kezdett befagyni a hangulat (hideg van ott lenn délen). Már-már ott tartottak, hogy alig szóltak egymáshoz a legények és leányok, amikor közbeléptek az ukránok, gondolván, ez így nem mehet tovább. Szerencsére ők nem csak meleg ruhát, hanem meleg italt is csomagoltak. Pontosabban tüzeset. Még pontosabban nagyszerű, testet és lelket egyaránt melengető ukrán vodkát. Akinek már volt szerencséje(?) kóstolni e nemes italt, mely ízében (és részben hatásában is) a metilalkoholra hajaz leginkább, az pontosan tudja, milyen tempóban és mértékben oldja a nyelvet és a hangulatot. Jelen esetben is pontosan ez történt, amint lecsúszott az első kupicával, és elkezdtek kipirulni az arcok, rögtön érezhető volt, hogy ezen az estén még a legsúlyosabb problémákat is könnyűszerrel lehet megoldani. Természetesen hamarosan zene is került a pia mellé. Több se kellett, az expedíció egyik ukrán tagja, Genya (az ivászat előtt még Jevgenyijnek hívták) bemutatta, hogy is táncolt bizonyos John Travolta egy bizonyos Ponyvaregény című filmremekben. Két perc múlva már teltház volt a táncperketten, és a kutya nem foglalkozott azzal, hogy másnap ki hogyan (salom, szalem) fogja köszönteni a másnapos reggelt.
Lehet, hogy az ukrán szeszfőzdékben erjed a világbéke záloga?
