A nyugat-afrikai betyárromantika szülte kényszerpihenő talán még jól is jött a mezőnynek, bár volt olyan, aki szívesebben versenyzett volna. A többség azért nem bánta, hogy aludhat egy (viszonylag) jót, és úgy tűnik a még versenyben lévő magyar egységnek is jót tett a pausa.
 Szorgos munkával teltek a pihenőnapok is Fotó: AP  |
Végül is, ha jobban belegondolunk, érthető miért szeretik a versenyzők a dakart. Nappal 30-40 fok meleg van odakint, ami kifejezetten hűvösnek számít az autóban lévő 50-60-hoz képest. A kocsiban (kamionban, motoron) tűzálló ruhát kell viselni, kesztyűvel, bukósisakkal kiegészítve. Nem árt, ha van kéznél jól záró búvárszemüveg, a verseny egyes szakaszain ugyanis nincs semmi más, ami megvédhetné a versenyzők szemét az irgalmatlan portól. A szakaszok általában 6-700 km hosszúak, ennek hol a fele, hol a 90%-a számít gyorsasági szakasznak, vagyis az itt autózott (motorozott) idő számít bele az összetettbe. Az indulók többsége sötétedés után, mi több éjszaka ér be a kijelölt célba. Ott a versenyzők nagy részét nem várja jól felszerelt szervízkamion, így nekik maguknak kell nekiállni rendbe hozni az autó számos (rosszabb esetben számtalan) sérülését. Sérülésekkel és elromlott alkatrészekkel pedig Dunát (Tiszát, tetszés szerint) lehet rekeszteni. A fentiekben leírtakból egyenesen következik, hogy sok versenyző átlag 3-4 órát alszik három héten keresztül, olyan apróságokra, mint fürdés, átöltözés nem jut idő, igaz a második hét közepén már nem is hiányzik. Akkor már az a legfontosabb, hogy ha már idáig eljutott az illető versenyző, akkor már, bármilyen módon is, elérje a célt a Rózsaszín-tó partján. A Nyugat-Afrikában garázdálkodó gerillacsoportok már ízletes, konyakosmeggyel díszített tejszínhabot jelentenek az ízletes tortán.
36 – Bravó!
 Szalayéknak jól jött, és jót tett a pihenő Fotó: szalay dakar team |
Per pillanat úgy néz ki, hogy a magyar egységek közül ez egyedül Szalay Balázsnak és Bunkoczi Lászlónak fog sikerülni, ugyanis a mieink közül már csak ők vannak versenyben az Opel Fronterával. A mali egyes részein portyázó gerillák miatt beiktatott kényszerszünet (a szervezők nem tudták garantálni a versenyzők épségét, így törölték a Mopte környéki szakaszokat, és csak összekötők voltak) nagyon jól jött. Sikerült kicsit rendbe tenni a Fronterát, és a csapat tagjai is pihenhettek egy kicsit. Természetesen ezt tette a szervízkamion legénysége is (Darázsi Zsolt, Hajnal Károly, Tagai Róbert), rájuk fért, a legutóbbi versenynapon ugyanis a fáradtságtól már alig bírtak a célig eljutni. Tegnap azonban Bobo Dioulasso és Bamako között (666 km, ebből 213 km gyorsasági) nagyon jól mentek Szalayék. Annak ellenére, hogy a mezőny végéről kellett elrajtolniuk, végül a 36. legjobb időt autóztak. Ez volt egyébként a Dakar leggyorsabb szakasza. Az út több helyütt is trópusi erdőkben, kiépített aszfaltúton vezetett, viszonylag nyugodtan lehetett nyomni a gázt. Persze nem volt minden tökéletes, egy kínai páros ugyanis lecsúszott az útrol, tolatásnál pedig egyrészt nem nézett a tükörbe, másrészt óriási port vert fel. Kitalálható, hogy ki jött mögötte, nyilván Szalayék, szépen bele is szaladtak, szerencsére nem lyukadt ki a Frontera hűtője.
A sivatag és Kitzbühel
 Luc Alphand – sívilágbajnok a Szaharában Fotó: AFP |
A gyári menők is mennek a maguk útján. Persze nekik sem fenékig tejfel a sivatag homokja. A Nissan két sztárja, a négyszeres győztes finn Ari Vatanen és az 1995-ös rali világbajnok skót Colin McRae a pihenőnapokat is a sivatagban, és autóban töltötte. Végül két nap késéssel, meglehetősen elgyötörve értek célba. Viszont olyan ünneplésben volt részük, mintha megnyerték volna a Dakart. A francia Stephan Peterhansel pedig vélhetően meg is fogja nyerni, és (Huber Auriol után) ő lesz a második, akinek motoron és autóban is sikerült a nagy tett. Több mint egy óra előnye van csapattársa, a címvédő Maszuoka Hiroshi előtt. A legutóbbi szakaszt egyébként az egykori sívilágbajnok Luc Alphand nyerte, ez volt élete második szakaszgyőzelme, amit így kommentált: “Már csak 48, és utólérem Arit (Vatanent). Nem számítottam erre a győzelemre, ez elsősorban a csapat érdeme. Nagyon gyors voltam a mai szakaszon a fák között, olyanokat ugrattam, mint annak idején Kitzbühelben.” Az élen álló Peterhansel csak arra ügyelt, nehogy valaki nagyon meglépjen előle, különösebben nem erőltette meg magát.
Despres feltámad
 Despres üldözi Romat – nem adja fel Fotó: AP |
Nem úgy a francia motoros, Cyril Despres. A nyolcadik szakaszon produkált balszerencse sorozat után visszacsúszott a 7. helyre, és mindenki úgy vélte, már nincs esélye a győzelemre. Ő azonban nem így gondolta. A legutóbbi két gyorsasági szakaszon (949 km) 37 percet hozott az élen álló Joan Romával szemben. “Nincs veszteni valóm, kockáztatnom kell, mindent egylapra feltéve fogok versenyezni. Nem gondolok az összetettre, a saját tempómban fogok motorozni” – mondta a francia. Összetettben már negyedik, és kevesebb mint 40 perc választja csak el a mezőnyt vezető spanyoltól. Nani (Romát mindenki így hívja a Dakaron) egyébként biztonsági motorozással teljesítette a szakaszt, de így is nyert 6 percet első számú üldözőjével, a címvédő Richard Sainct-tel szemben. A franciának ugyanis technikai problémái voltak, kénytelen volt bevárni a szervízkamiont. Nani persze továbbra is a földön jár: “Nem mentem valami gyorsan, így nem is számítottam rá, hogy növelni tudom az előnyömet. Holnap kezdődnek a nehéz szakaszok, még bármi történhet.” A 10 perc 6 másodperc előny tényleg nem valami sok, bizton számíthatunk további izgalmakra.
És valóban, ma is egy igen nehéz szakasz következik, az útvonal állandó felelőse, Patrick Zaniroli ezúttal is kitett magáért. Bamako és Ajun-el-Atrúsz között 734 km vár a részvevőkre, ebből 478 km a mért szakasz hossza. A mezőny visszatér Maliból Mauritániába, lesz sok gyors homokos szakasz, ahol azonban nagyon kell vigyázni, mert nem nehéz eltévedni. Szalayék 34-ként vághattak neki az útnak, jó esélyük van, hogy sötétedés előtt elérjék a célt.
 13. szakasz: Bamako – Ajun-el-Atrúsz (734 km) Kép: dakar.com |
