Dakar: Valaki mondja meg, hol vagyok!

A laikusok azt hiszik, hogy a Dakar leghosszabb szakasza egyben a legnehezebb is. Hát nem egészen. A tegnap előtti maratoni szakasz semmi nem volt a tegnapi szűk 400 km-hez képest. Aki élt és mozgott vagy eltévedt, vagy lerobbant, vagy elakadt. Kész bolondokháza!


Jean – Louis Schlesser saját építésű autójával – ő is eltévedt
Fotó: AP

A 2004-es Dakar eddigi legőrültebb szakaszán vagyunk túl, ez fix! Igaz, hogy szerdán Tan-tan és Atar között több mint ezer kilométert kellett megtenni (701 km speciál), és elveszítettük két egységünket (Palik, Darázsi, ill. Kis, Czeglédi) valamint a motoros Szilvási Péter is feladni kényszerült a versenyt, de igazából ez mind semmi volt a csütörtöki bolondokházához képest. Mi mást lehetne mondani egy olyan szakaszra, ahol egymást felül- (bocsánat, alul) múlva bénáznak a gyári csapatok legmenőbb pilótái. Az élen álló japán Maszuoka több mint egy óra hátrányt szedett össze, estek, keltek, eltévedtek, elakadtak. Pedig ez csak 393 km volt Atar és Tidjikja között Mauritánia sivatagában. Nos, éppen erről van szó!



Mármint a sivatagról



A sivatag ugyanis olyan, hogy néha (Tidjikjában mindig) feltámad a szél, és pillanatok alatt úgy átrendezi a tájat, hogy maga a teremtő sem ismerne rá. Ez történt csütörtökön reggel, ill. délelőtt, amikor elindultak az autósok. Kis túlzással mindenki összevissza kóválygott, mint részeg ember a kocsmai vécében, nem csoda, hogy senki nem ért sötétedés előtt a célba. Megbízható forrásokból tudjuk, hogy pl. az élmezőnyben tanyázó (mellesleg négyszeres győztes) finn Ari Vatanen ezerrel száguldott az általa helyesnek vélt irányba, amikor szembe találkozott a hasonló iramban (és vélhetően idegállapotban), ám vele szemben száguldó Bruno Sabyval. Hogy meglepődhettek, hát még amikor a harmadik irányból megjelent az egykori sí világbajnok Luc Alphand. Idővel persze mindhárman rájöttek, hogy rossz felé mennek, de akkor már késő volt. Talán a sivatagi szél még elfújta hozzájuk, amint Stephan Peterhansel jóízűen kacag a markába.



Motorcsere suttyomban


Jutta Kleinschmidt az új motorral – folytathatja?
Fotó: AFP

A motorral hatszoros győző francia ezúttal autóval szeretne a leggyorsabb lenni (ez eddig csak Huber Auriolnak sikerült), és úgy tűnik idén össze is jön neki. Tavaly az utolsó előtti szakaszon robbant le, és úszott el a győzelem… Szóval, elmondása szerint, Peterhansel egyszer kapcsolt csak hatodikba, végig kettes, hármasban autózott, ami ugyan lassú volt, de biztonságos. Ő nem tévedt el, és jutalma több mint egy óra előny lett az összetettben. Remekül dolgozott az eddigi egyetlen női győztes, a német Jutta Kleinschmidt navigátora is, másodikként értek célba. A szerelők is jól dolgoztak, lehet, hogy túl jól is. Frau Kleinschmidt VW Tuaregjében ugyanis a szakasz előtt kicserélték a motort, amit a szabályok (elvileg) tiltanak. Ha a szervezők tartják magukat az elvekhez, akkor a német hölgy elindulhat haza. (Emlékezzünk: Kis Sándorék azért nem folytatták a versenyt, mert motort kellett volna cserélni, amit a szabályok tiltanak.) Mindenesetre a ma reggeli rajtlistán szerepel a német hölgy neve…



Az élen állók szerencséje


Jean Brucy ismerkedik a homokkal
Fotó: AP

A motorosoknál is volt min ámulni és bámulni. Péládul azon, milyen mértékben járt pórul az összetettben reggel még élen álló Cyril Despres. A jó gallus meg akart állni, hogy megtisztítsa a szemüvegét, erre elesett. Az eséstől, beadta a kulcsot a GPS, maradt a térképes navigáció, az itiner (a szervezők által kiadott, nagyon vicces útvonalrajz, mintha hieroglifákkal próbálna valaki tájékozódni: fa, vízmosás, szikla balról stb.), meg a versenyzőtársak. Despres ugyanis hol egyikhez, hol másikhoz csatlakozott (az ő GPS-ük működött), akik viszont folyton eltévedtek. A sok ténfergés vége az lett, hogy elfogyott a benzin a KTM-ből, így Despres visszacsúszott a 24. helyre. A szakaszt egyébként a spanyol Joan Roma nyerte meg, és bő nyolc perccel vezet a címvédő francia Richard Sainct előtt. “Nanni” nagy önfegyelemről és realitásérzékről tanúskodva csak annyit mondott: ez nem jelent semmit, az élen állót a következő napon mindig éri valami.



Ide nekünk a fair play díjat!


Darázsiék kamionja – a jószívű óriás
Fotó: szalay dakar team

Ennyi móka és kacagás után jöjjenek további örömhírek. Úgy tűnik, maradék három egységünk továbbra is sikerrel birkózik a homokkal. Szalay Balázs és Bunkoczi László a Dakar-honlap tanúsága szerint 58. helyen fejezte be a szakaszt, Liszi László és Rack György felől azonban nincs hír, bár a rajtlistán 72. helyen szerepelnek, és háromnegyed 11-kor nekivághatnak a 9. szakasznak. (A honlapról még annyit, hogy Szalayék járműveként a tavalyi Chevrolette Blazer van feltüntetve, függetlenül attól, hogy idén egy Opel Fronterával nyomulnak.) Szalayék legnagyobb problémája egyébként az volt, hogy a céltól 10 km-re megfeneklettek egy dűnén, és kézzel kellett kiásni a kocsit, miután tengelyig süllyedt a homokba (nem fért alá az ásó). Két órán keresztül ástak, mire sikerült kibányászni az Opelt a homokból, és begurulni a célba. Lisziék Mitsubishijának sem nagyon ízlettek a mauritániai dűnék, szerencséjük volt, hogy a Darázsi Zsolt, Hajnal Károly, Tagai Róbert (főállásban Szalayék szervízkocsija) a fair play díjra hajt, és kihúzta őket a bajból és a homokból. Őszintén reméljük, hogy minden egységünk folytatni tudja a versenyt.

Ma egyébként 739 km vár a Dakar mezőnyére Tidjikja és Nema között, amiből mindössze 3 km az összekötő szakasz hossza. Könnyen kitalálható, hogy 736 km gyorsaságit kell teljesíteniük a még versenyben lévőknek. Lehet, hogy megint lesznek olyanok, akik önszorgalomból még rátesznek egy százast…



9. szakasz: Tidjikja – Nema, 739 km, kép: dakar.com

Comments

comments