Légrádi Márk 2006-ban nyújtott először örök élményt a sérült gyermekeknek: megmutatta nekik, milyen érzés vitorlázni a Balatonon. Az akciót egyik tanítványával együtt sikeresen folytatták 2008-ig, mindennemű támogatás és ellenszolgáltatás nélkül, csupán a gyerekek – és a saját lelkük – örömére. A jótékonykodó példakép régi álma, hogy megkerülje a bolygót egy vitorlással, és mivel önzetlen szeretete továbbra sem enyhült, arra gondolt, hogy összeköti a kellemeset a hasznossal…
“Azt szeretném megvalósítani, hogy utam során kisebb eseményeket és rendezvényeket tartok, ahol a Bátortábor részére gyűjtök adományokat. Mindemellett kitaláltam az egy ország egy gyermek projektet is, aminek a célja, hogy egy adott országban, célzottan, egy műtétre váró Magyarországon élő gyermek részére gyűjtök fedezetet a műtétre. Ez a legbonyolultabb, mert erre még nem volt példa” – árulta el Márk.
A Földkerülő Hajó
“Ha támogatásba kap valaki egy ilyen méretű projekthez hajót, az merészebb vállalkozás, mint maga az út: vagy meg sem kapja, vagy mindig a támogató szája íze szerint kell vitorlázni – vagy ami még szörnyűbb, hogy az út felénél a támogató visszalép, és ezzel vége a projektnek. Ezért Én az úthoz saját magam szeretném megépíteni a hajót, amibe végre találkozhat a design, az esztétikum, a tervezői pontosság, a praktikum és a 31 éves vitorlázásom során gyűjtött tapasztalatok.”
“A hajó számtalan újdonsággal lesz ellátva, amiket nem kívánok levédeni, így szabadon alkalmazhatóak, ilyen például a napelemes árboc, az árboc csúcsára épített mágnes motorral ellátott szélgenerátor és még sok-sok más.” – mondja Márk, aki még a környezet védelmére is odafigyelt:
“Magában a hajó építése is egy új technológia szerint történik, aminek az érdekessége, hogy nincs sablon és ezért nem keletkezik hulladék. A hajóba nem a klasszikus műszerezettség lesz beépítve, hanem saját fejlesztésű számítógép-hálózat. A hajót áprilisban elkezdem építeni, amiről dokumentumfilm is készül. A végtermék a 2016-os Boat Show-n lesz kiállítva. Ami nagy előnye a saját hajó építésének, az az, hogy ha bármi probléma van tudni fogom, hogy hova kell nyúlni és mit kell vele csinálni.”
Az út
Márk egy másik földkerülő vitorlázóval, Gál Józseffel állította össze az útvonalat. Az általa preferált helyeket Márk is meglátogatta, illetve újrafilmezte, amiből készül egy “akkor és most” sorozat. A csodás terepeket nem csak Márk élvezheti: vendégeket is szívesen fogad az út során, tehát nem lesz mindig teljesen egyedül:
“Az úthoz kabincharter jelleggel bárki csatlakozhat, bizonyos szakaszokra, persze bizonyos megkötésekkel és előképzettséggel, hogy ne kelljen pánik miatt feleslegesen kikötni, ha esetleg fúj a szél és hullámzik. Budapestről indulunk majd, a Dunán fogunk vízre szállni, ahol pár sárkányhajós, és a sokak által ismert Európa rendezvényhajó is elkísér egy szakaszon. Az első megálló Százhalombatta lesz, ahol már elkezdem a rendezvényeket és a támogatások gyűjtését is. A Dunán lefelé haladva minden nagyobb városban megállok a rendezvények miatt.”
“A Fekete-tengert elérve a kiemelt átkelések: Gibraltár, Panama, Japán, Új-Zéland, majd utána Sues, vagy Afrika, a kalózviszonyoktól függően. Ezt követően Anglia, utána behajózás a csatornarendszerbe és közel három év eltelte után visszaérkezés Budapestre. A hajón nyolc kamera lesz elhelyezve, aminek a felvételei folyamatosan beérkeznek Magyarországra, és a tervek szerint többféle műsor készül belőlük, így adva hírt az útról, a nehézségekről, és főleg arról, hogy egy vitorlás földkerülés nem egy séta a mezőn.”
Mivel az út mind pszichésen, mind fizikailag, mind pedig hajóismeretben hatalmas felkészülést igényel, ezért Márk a Swanti Charter jóvoltából havonta kétszer “lejár” Görögországba, hogy a felkészülés során minél több tudást magába szívhasson:
“Itt sok hasznos dolgot lehet megtapasztalni és megtanulni anélkül, hogy az ember vitorlázna. Ilyen például, hogy milyen az, amikor leáll a hajómotor az előzőleg tankolt vizes gázolaj miatt, úgy, hogy a vitorlák a kabinban vannak: gondoltam, átállok egy másik helyre, ami szélvédett és majd ott felrakom őket. Az erősödő szél és hullámzás miatt nem tudom felhúzni, szóval marad a horgony és motorindítózás, illetve a csúszó horgony miatt a közelgő sziklás part. Hívom rádión az alig 300 méterre lévő kikötőt, hogy jöjjenek ki motorossal értem, aminek az eredménye az, hogy meglátogatnak egy kisebb dingi méretű motorossal, aminek semmi esélye nincs bármit is kezdenie a mostanra közel másfél méteres hullámzásban közel 5 Beaufortos szélben egy sodródó 7.5 tonnás hajóval. Ezért bedobom a második horgonyt is, ami függetlenül attól, hogy hatalmas, mégsem lassítja a sodródást az amúgy napozás szempontjából nagyon kedélyes sziklák felé, amik jelenleg hajóra éhes fenevadként habzón tajtékos fogakra emlékeztetnek. A szél csak erősödik, így látva az esélytelenségemet, és a komolytalanságot a kikötő részéről, jön a nemkívánatos 16-os segélykérő csatorna: PAN-PAN-PAN.” – meséli Márk.
“Ezt a részét a hajózásnak ez idáig csak oktattam. A rádiózás eredményes, de beszélgetésen kívül még mindig nem történik semmi, már érzem a tajtékzó fenevad harapásait az igaz lassabban sodródó hajón, lelki szemeimmel látom, ahogy két harapással lerágja a kormányt, aminek lássuk be jelen esetben elég nagy a realitása, hiszen már csak kb. tíz méterre vagyok a jelenleg nem kívánatos parttól. Közel hat órája küzdök magammal és az elemekkel, és végre meglátom a sárga villogóval közeledő mentőhajót. Mostanra a part alig öt méteres távolságban van, és a szél hatos alapon hetes befújásokkal rémisztget, persze a hullámmagasság el-el éri a két métert. Ez egy gyakorlás volt, sok levont konzekvenciával. Szerencsére ezek az események erősítenek és reményt adnak, hogy igen is megvalósítható az út, már csak rajtam és a támogatókon múlik.”
Mi az, amit a legjobban vársz?
Nem szeretném egy adott eseményre irányítani a fókuszt, nem tudom azt mondani, hogy az indulást várom, vagy a megérkezést. Számomra minden egyes nap egy csoda és nagy élvezettel csinálom minden részét a projektnek. De talán, amit mindig várok, azok, a reggelek, minden este, amikor lefekszem, hihetetlen módon várom a reggelt, hogy frissen, kipihenten, nagy lendülettel, ismét belevethessem magam a tevékenységbe.
Mi a legnehezebb számodra?
A nappalok rövidsége, ezt nagyon nehezen élem meg.
Mi az, ami a legjobban lelkesít?
Napi szinten újabb és újabb csodálatos embereket ismerhetek meg, ami lássuk be, a mostani világban ritkaság számba megy. A nyitottság és a segítőkészség, és amikor látom, hogy átmegy a lelkesedésem, amit átvesznek és ugyanezzel az attitűddel ontják felém az ötleteket, lehetőségeket, vagy akár a megoldásokat. Ez lelkesít.
Nem unod még a vitorlázást?
Számomra a vitorlázás olyan, mint a levegővétel. És itt nem a rutinosságra gondolok, ha nincs, hiányzik, ha van, élvezem, nincs nélküle élet! A meditáció is azzal kezdődik, hogy figyelünk a légzésünkre.
UPDATE: a legendás EQUATOR 44 feléled
Gál József az Equator 44 vitorlással, 1991 és 1996 között feleségével és 3 éves fiával kerülte meg a Földet. Ennek a hajónak a tervei szerint készül az új földkerülő vitorlás hajó, a jelenlegi kornak megfelelően. A fedélzet és a belső elrendezés az új design-t követi, és rengeteg fejlesztés lesz benne, amik a későbbiek során a vitorlás hajók fejődését is jelenthetik.
További részletes információk és leírások a www.foldkerules.hu oldalon találhatók.
Szólj hozzá