Egyedülálló expedícióra vállalkozott két angol: Jennifer Murray és Colin Bodill helikopterrel készül megkerülni a Földet. A közel fél éves út során nem az Egyenlítővel párhuzamosan, hanem a hosszúsági fokok mentén kerülik meg a glóbuszt, az Északi- és a Déli sarkot is érintve.
 Az expedíció teljes útvonala forrás: polarfirst.com  |
A felfedezők, kalandorok, kalandvágyók egyre nehezebb helyzetben vannak, nem könnyű olyan új expedíciót kitalálni, amit még senki nem csinált végig. A Földet is már minden módon (gyalog, biciklivel, kocsival, hajóval és repülővel) megkerülték, mindegyikben felállítottak már valamilyen rekordot. Ezek után komoly szellemi erőfeszítést, mondhatni innovációs készséget igényel valami szokatlannak, teljesen újnak a kiötlése. Mi jöhet szóba? Mondjuk, egy olyan jármű, amit eddig senki sem használt Föld-kerülés ürügyén, vagy egy olyan útvonal, ami még “szűz”. A legjobb persze, ha a kettő együtt jár, hogy mondjunk egy extrém példát, teszem azt helikopterrel kerüli meg két ember, egy nő és egy férfi a Földet, mégpedig észak-déli irányban (az útvonalat lásd jobbra). Pontosan ezt a leírást követi a Polar First expedíció. (Az ötlet persze nem a miénk volt.) A közel fél évig tartó út során 50 ezer km-t repülnek, megjárják az Északi- és a Déli-sarkot is, ráadásul nemes célokat is szolgálnak.
Világrekorder legénység
A helikoptert két abszolút profi pilóta vezeti, akik szakmájukban a legismertebbek közé tartoznak, és legalább egy világraszóló teljesítményt mindketten fel tudnak mutatni.
 Vízesés Venezulában forrás: polarfirst.com |
Az illendőség úgy kívánja, hogy a bemutatást a hölggyel kezdjük. Jennifer Murray-nél tapasztaltabb helikopterpilóta a hölgyek között biztos, hogy nincs, de még a férfiak között is nagyítóval kéne hasonlót keresni. A 63 éves brit hölgy közel 2500 órát töltött már a levegőben a helikopter botkormányát fogva. 1997-ben tagja volt a csapatnak, amely helikopterrel először kerülte meg a Földet, rá három évre pedig az első nő lett, aki először kerülte meg egyedül a planétát. Ráadásul a hölgyek között ő teljesítette a legrövidebb idő alatt a London-Sydney távot. Mindezen teljesítmények mellett sikeres képzőművész, és családanya is.
 Rádióteleszkóp Puerto Ricoban forrás: polarfirst.com |
Pilótatársa, az 53 éves Colin Bodill , sem kisebb név a szakmában. Colin 1975-ben kezdett repülni ultrakönnyű gépekkel. Számos brit bajnoki címe mellett vitrinje ékessége az 1995-ben nyert világbajnoki aranyérem is. 1998-ban egy nyitott pilótafülkéjű géppel állította fel a London-Sydney sebességi rekordot, 2000-ben pedig ő lett az első pilóta, aki ultrakönnyű géppel kerülte meg a Földet. 2001. egy újabb London-Sydney rekordot hozott, ezúttal már helikopterrel. Ultrakönnyű gépekkel több mint 6000 órát repült, közel ezret helikopterrel, és ugyanennyit egyéb repülő szerkentyűkkel.
A két pilóta tökéletesen megbízik egymásban, tisztában vannak a másik kiváló képességeivel, de a másik legfontosabb tulajdonságaként a türelmet említették.
 A Kék Laguna a Karib-tengeren forrás: polarfirst.com |
Pedig nem mindenben értenek egyet, pl. arra a kérdésre, hogy félnek-e, Jennifer röviden csak annyit mondott, hogy igen, míg Colin kicsit tréfásra vette a figurát: “Nem félek. Csak Brazíliában kell vigyázni, nehogy a drogbárók lelőjék a gépet.” Az indíttatásuk is más. Jennifer a földkerülő gyűjteményét szeretné kiegészíteni, Colin pedig egyszerűen csak nyomot akar hagyni maga után a repülés történetében. Abban viszont egyetértenek, hogy legjobban a család fog hiányozni, a legveszélyesebb pedig a Déli-sarkra való eljutás, ill. az onnan történő visszatérés lesz. A helikopteres repülést is mindketten ugyanazért szeretik: végtelen szabadságot biztosít. Bár Colin nem lenne igazi angol, ha ehhez nem tenné hozzá: “Az ember akár egy hátsókertben is leszállhat, hogy megigyon egy finom teát.”
Királyi búcsúztatás
 Sarah yorki hercegné búcsúztatta Colint és Jennifert New York-ban forrás: polarfirst.com |
Nem hagyjuk elsikkadni a lényeget sem, azaz lássuk a Polar First Expedition útvonalát! A Bell 407 típusú helikopter október 22-én szállt fel New Yorkban.
A 160 állomás közül az első az amerikai főváros, Washington volt, a következő pedig a Kitty Hawk anyahajó lett volna, ha megengedik, hogy az expedíció leszálljon a felújított fedélzetre. A második napon, útban Charlestonba, egy kisvárosban megtörtént az első szívet melengető egyéni felajánlás. A helyi benzinkutas nem engedte kifizetni a 200 dolláros számlát, mondván ő ezzel járul hozzá az út sikeréhez, és az expedíció által “reklámozott” Vadvédelmi Világalap (WWF) támogatásához. Az Egyesült Államok után a Karib-tenger szigetei, a Bahamák, Dominika és Martinique várta a helikoptert.
 Amazóniai esőerdő forrás: polarfirst.com |
A csapat november 2-án érte el Dél-Amerikát, ahol az első állomás Venezuela fővárosa, Caracas volt.
Kifogták Dél-Amerikát
Ez volt az első nagy tengeri szakasz, több mint 2000 km a Karib-tenger fölött. A só meg is tette a magáét, a 100 repült óránként esedékes javítást, tisztogatást előbbre is hozták. Már csak azért is, mert Buenos Aires-ig nem volt több lehetőségük a gép szervízelésére. Odáig eljutni azonban nem volt egyszerű dolog, alig kaptak leszállási engedélyt, míg végül az isten háta mögött, egy katonai bázison letehették a gépet, és taxival be tudtak menni a fővárosba. A bázison mindenki csak spanyolul beszélt, de olyan sebességgel és dialektusban, hogy a kis turistaszótárnak semmi hasznát nem vették.
 Brazil környezetvédők forrás: polarfirst.com |
November 7. volt az expedíció egyik leghosszabb napja. Francia Guayana-ból a brazíliai Belémig 681 mérföldet (kb. 1100 km) repültek. A következő napokat az Amazonas mentén töltötték, ahol számos utat tettek a WWF helyi munkatársaival, és a legnagyobb brazil tv, az O Globo forgatócsoportjával, akik egy, az őserdőn átvezető autópályáról készítettek filmet. Megcsodálták az Amazonasban élő édesvízi delfineket és teknősöket, de még egy horgászpartira is jutott idejük.
Amazonas-i kalandok
Az Amazonas után következett az ország high-tech fővárosa, Brasilia, ahonnan a két kalandor Rio de Janeiro-ba indult. Kilátásaik nem voltak valami fényesek, napok óta esett az eső, és a Brazil-felföld nem sok jót tartogatott. A szakadó eső, és a helyenként 80 km-es szél ellenére megérkeztek Rio-ba, amit élőben közvetített az O Globo (a szponzorok legnagyobb örömére).
 Az eddig megtett út, forrás: polarfirst.com |
Brazília után Argentína volt a következő állomás, a két ország (ill. egy harmadik, Paraguay) közös határán azonban feltétlenül meg kell állni: itt található ugyanis a világ egyik leghatalmasabb vízesése, az Iquasu, és rajta a világ legnagyobb teljesítményű erőműve, az Itaipu, amely pl. Paraguay áramellátásának 60%-át biztosítja. A kis csapat november 29-én érkezett meg Buenos Aires-be, ahol egy katonazenekar részesítette őket feledhetetlen fogadtatásban. A gép újabb átvizsgálása után következhet a neheze: irány Punta Arenas és az Antarktisz. (Itt tartanak most.) És most jön az érzelmi szál: A Déli-sarkvidéken tanúi lehetnünk egy randevúnak: Jennifer itt fog találkozni férjével, Simonnal, aki egy társával gyalog próbál eljutni a Déli-sarkra. Ha sikerül neki, ő lesz a legidősebb, aki teljesítette a rettenetes kihívást. Erre vérhatóan december 16-án kerül sor.
Mondhatom, szép kis család…
