A hegymászás csöppet sem veszélytelen sport. A hegymászók minden egyes út előtt tisztában vannak vele, hogy ahová mennek, ott csak magukra számíthatnak. Mégis szinte minden évben történnek tragédiák. Legutóbb egy fiatal magyar hegymászó tűnt el Ausztriában.
Az átlagnál egy kicsivel is kalandvágyóbb ember nem csak csodálja, de tiszteli és irigyli is a hegymászókat. Nekik megadatik, hogy kihívják a természet erőit, szembeszálljanak a végtelen erőivel, a hatalmas csúcsokkal, a jéggel, a hóval és a hideggel. És az is megadatik nekik, hogy számtalan alkalommal győztesen kerüljenek ki ezekből a csatákból. Akinek szerencséje van, az minden egyes csatából győztesen kerül ki, és megöregedve a kandalló előtt ülve mesélheti a nagy kalandokat az unokáknak. Akinek azonban nincs ilyen szerencséje, annak nagyon jó esélye van, hogy soha nem fogja tudni elmesélni az utolsó kalandot. Ha valaki bajba kerül a hegyen, az esetek többségében csak magára számíthat, nagyon sokszor előfordul, hogy hiába vannak vele társak, ők sem tudnak a segítségére sietni, mert esetleg ők is az életükért küzdenek.
Amikor a hegymászók elindulnak a hegyre, tisztában kell lenniük azzal, hogy a szükséges szerencse mellett, csakis akkor van esélyük a sikerre, ha maximálisan felkészültek, fizikailag és mentálisan egyaránt topon vannak, tisztában vannak a vállalt veszéllyel, és tisztelik a hegyet, és a természet felfoghatatlan erejét.
Tragédiák azonban mégis minden évben történnek. Az elmúlt 15 esztendőben jóformán nem volt olyan év, hogy ne halt volna meg magyar hegymászó külföldön. A Tátrától az Alpokon át a Himalájáig, mindenhol ki lehetne tenni a fekete zászlót: itt meghalt egy magyar hegymászó. A balesteket hol a rossz idő, hol a figyelmetlenség okozza, azonban az is előfordul, hogy a hegymászó figyelmetlen, ne adj‘ isten felelőtlen. Azonban ez a ritkább…
Grossglockner: rossz emlékek
Ennek az írásnak az ad szomorú aktualitást, hogy ezen a héten is eltűnt, és feltehetően meghalt egy magyar hegymászó. Az újabb szerencsétlenség helyszíne Ausztria legmagasabb csúcsa, a Grossglockner. A helyszín sajnos nem ismeretlen, nem először történik halálos baleset a 3798 méter magas hegyen. 1992-ben 2800 méteres magasságban találtak holtan egy 40 éves székesfehérvári hegymászót. 2000. márciusában három fiatal hegymászót temetett maga alá egy lavina.
Az újabb rosszhír november 27-én, csütörtökön érkezett, amikor megtudtuk, hogy előző nap egy magyar hegymászó eltűnt a Grossglockneren. Társa, akivel együtt indultak útnak, elmondta a hegyimentőknek, hogy a magyar mászó megcsúszott a szakzsargonban Pályaudvarnak nevezett részen, és lezuhant. Ő próbálta keresni a szerencsétlenül járt barátját, azonban egyedül esélye sem volt, így leereszkedett a hegyről, és segítséget kért a heiligenbluti csendőrőrsön. Még aznap, tehát szerdán elindult nyolc osztrák hegyimentő a magyar fiú keresésére, azonban a rossz idő miatt fel kellett függeszteniük a kutatást. Sajnos később sem kaptunk jó híreket, a csúcs körzetében ugyanis, szinte megállás nélkül esik a hó, sűrű köd van, így pedig nem tudtak felszállni a mentőhelikopterek, a gyalogos keresést, pedig a fokozott lavinaveszély tette lehetetlenné.
A felismerés szomorúsága
Kénytelenek voltunk a hírügynökségi jelentésekre hagyatkozni, melyek arról szóltak, hogy a két magyar fiút figyelmeztették, rossz idő várható, veszélyes nekivágni a mászásnak. A csendőrök elmondása szerint a fiúknak nem volt megfelelő felszerelésük, azaz felelőtlenség volt elindulniuk a hegyre. Szinte ezzel egyidőben érte szerkesztőségünket az újabb kemény pofon: egyik munkatársunk személyesen is találkozott az eltűnt hegymászóval, Csibi Sándorral. Sanyi a Mountexben dolgozott, és több cikkünkhöz is segítséget nyújtott, amikor hegymászó-, ill. túrafelszerelésekről írtunk. 30 éves kora ellenére tapasztalt hegymászónak számított, aki nem csak a termékismertetőből tudja, hogy mire való egy karabiner, és mitől jó egy sátor, vagy éppen egy hálózsák. Ezért is nehezen hihető, hogy hiányos felszereléssel vágott volna neki egy ilyen túrának. Pont egy olyan ember, aki munkája révén minden szükséges felszereléshez hozzájut? Nem valószínű. Mint, ahogy az sem, hogy egy tapasztalt hegymászó úgy induljon neki egy majd‘ 4000 méteres csúcsnak, hogy belebújik a bakancsába, meg a dzsekijébe. Kicsit sem valószínű.
Az viszont valószínű, hogy az osztrák hegyimentők mindent megtettek, amire lehetőséget adott a rendkívül rossz időjárás. Szombaton végre fel tudtak szállni a helikopterrel, azonban gyalogosan továbbra sem tudtak Sanyi keresésére indulni. Miután a szombati mentőakció is kudarccal zárult, az illetékes osztrák szervek feladták a reményt, hogy megtalálják Sanyit, akinek már eltűnése napján is csak minimális esélyt adtak az életbenmaradásra.
Nagyon nehéz ilyet kimondani, vagy leírni, de egyre inkább úgy tűnik, nekünk is el kell fogadnunk a gondolatot: újabb magyar hegymászót vett el a Grossglockner.
