A szlovén Davo Karnicar az egyetlen, aki lesíelt a Mt. Everestről. A 8850 m-es hegyre már feljutni sem kis teljesítmény, lesíelni pedig talán még nehezebb.
Davo-val exklúzív interjúnkból az is kiderült, hogy mit gondol az extrémsíelő a snowboardozásról.
 Davo a magasban Forrás: davokarnicar.com  |
Ahogy a Maegan Carney-val készült interjúnkban már utaltunk rá, sikerült utolérnünk az egyetlen embert, aki elmondhatja magáról, hogy ő lesíelt a világ tetejéről. A Maegannal készített interjú óta sokszor belegondoltam, hogy milyen érdekes, hogy manapság szinte futószalagon mennek a főszezonban a hegymászók az Everestre, és mégis mindössze egyetlen ember van, aki lefelé lécekkel jött és nem mászva. Az Everestről, a snowboardozásról és a többi csúcsról kérdeztem a szlovén fenomént.
– Kezdjük Maegannal. Biztos vagyok benne, hogy hallottál a kísérletéről. Idén a rossz időjárás miatt kénytelen volt visszafordulni. 2000-ben, amikor sikerült lejutnod, gondoltad volna, hogy három év múltán is te leszel az egyetlen, aki teljes hosszában, az alaptáborig lesíelt a csúcsról?
– Már az is bátor döntés volt Maegan részéről, hogy belekezdett ebbe a projectbe. Sok extrémsíelő nem veszi elég komolyan az Everesten leselkedő veszélyeket. Pedig az, hogy az ember kiváló extrémsíelő, még csak fél siker. 2000. előtt több tapasztalt extrémsíelő is megpróbált lejutni a hegyről, például Franz Kammerlander vagy Pierre Tardivel, de nem tudták végigsíelni a távot, egy részén másztak vagy a hátukon vitték a léceket. Három év elteltével persze már jó lenne beszélgetni valakivel, akinek rajtam kívül sikerül megállás nélkül lejutnia.
 Davo a startnál Forrás: davokarnicar.com |
– Úgy tudom, te sem 2000-ben próbálkoztál először, hanem négy évvel korábban.
– Az Északi-falon próbáltam meg lesíelni 1996-ban, ami ezer méterrel kisebb távolságot jelent, ha le akarsz jönni rajta sível vagy snowboarddal. [Ezen az útvonalon jutott le a mindmáig egyetlen snowboardos, Marco Siffredi. A francia fiú azonban másodjára egy még meredekebb útvonalon próbálkozott, és egy lavinában nyoma veszett.] 1996-ban mi óriási viharba kerültünk, ahol nyolc emberünk meghalt. Akkor ismertem meg az Everestet és annak veszélyeit.
– A 2000-es, sikeres lesiklásoddal kapcsolatban máig tartják magukat azok a vádak, hogy egyes szakaszokon kötéllel ereszkedtél le.
– Síelés szempontjából a legnagyobb veszélyt a lavinák, a jég, a fagyás és a kiszáradás jelentette. Nem a legmeredekebb rész, a Hillary Step, ahogy előtte gondoltam. A Hillary-n egy öncsúszó karabinert használtam, ami az életemet mentette volna meg zuhanáskor. Ez azonban nem azt jelentette, hogy kötelet használtam volna, mindössze önvédelmi óvintézkedés volt.
– Hogyan készültél fel erre a kalandra?
 A szlovén a világ tetején Forrás: davokarnicar.com |
– Erre készültem egész életemben. Természetesen kikértem több szakértő véleményét. Sportpszichológusét, táplálkozás kutatóét, sportorvosét. A sikeres síelés legfontosabb része azonban a mentális felkészülés: hogy elhidd, hogy képes vagy rá.
– Hogyan emlékszel vissza így három év távlatából a történelmi síelésedre?
Franc Oderlappal 2000. október 5-én indultunk neki a csúcsmászásnak. Másnap dél környékén értünk a 7950 méter magasban lévő 4. táborig. Ettünk – ami ezen a magasságon már komoly fizikai megerőltetés – majd délután ötkor lefeküdtünk aludni. Mivel két hálózsákot túl nehéz lett volna felcipelni, így Franc-kal egy halózsákban aludtunk. „Romantikus” éjszaka volt, a Hold fényesen ragyogott… Este fél 11-kor indultunk tovább. A Hillary Stepnél felhívtam az alaptábort. Fél óra múlva már fenn is voltunk a csúcson. Aztán (okt. 7-én) reggel 8 órakor ott álltam a hegy tetején és elstartoltam. A 4. tábornál felvettem egy három kilós kamerát (a súlya miatt nem akartam a csúcsról cipelni), a 3. tábornál pedig összefutottam a többiekkel. Aztán öt órával a start után már az alaptáborban voltam. Sikerült léclevétel nélkül lejutnom.
– Ez azóta sem sikerült senki másnak. Az Everest “legyőzése” után úgy tudom, te is megpróbálkozol azzal, hogy mind a hét kontinens legmagasabb csúcsáról lesíelsz. Snowboarddal jelenleg Stephen Koch készül ugyanerre, már csak az Everest hiányzik a listájáról, az azonban csak nem akar összejönni neki. Te ezzel kezdted, azóta pedig már letudtad a Kilimanjaro-t (5,894 m) 2001. novemberében, Európa legmagasabb pontját, az Elbrus-t (5,642 m) 2002. májusában. Idén januárban pedig Dél-Amerika legmagasabb csúcsa, az Aconcagua (6,969 m) került a skalpjaid közé, augusztusban pedig az ausztrál Mt. Kosciusko (2.230 m). Ezek szerint a hétből már öt megvan. A másik kettőt mikorra tervezed?
 Davo Karnicar Forrás: davokarnicar.com |
– A Hét Csúcs projectben az egyedüli igazi nehézséget az Everest jelenti. A többi meghódításának terve akkor merült fel bennem, miután túléltem az Everestet. A többi csúcs inkább csak érdekes, no és persze rendkívül drága mulatság. Sok múlik az évszakon, az időjárási viszonyokon és a pénzen. Főleg az antarktiszi Mt. Vinson (5,140 m) emészt fel rengeteg pénzt. Ha minden jól megy, idén decemberben vagy jövő januárban próbálkozom meg vele. Utolsónak hagyom az észak-amerikai Mt. McKinleyt (6,193 m), erre 2004. júniusában szeretnék sort keríteni.
– Van olyan hegy, amit síelés szempontjából nehezebbnek tartasz az Everestnél?
– Minden hegy veszélyes, és felkészülten lehet csak nekivágni. A síelés különösen akkor nehéz, ha mentálisan nem vagyok 100%-ig felkészült.
– Muszáj megkérdeznem, hogy a snowboardozással hogy állsz?
– Soha nem fogok snowboardozni, legalábbis addig nem, míg mindkét lábam megvan, és így élvezni tudom a két léc által nyújtott szabadságot.
Ha magyarok úgy döntenek, hogy megpróbálkoznak az Everestről lesíelni, akkor a tanácsom az, hogy figyeljenek oda a felszerelés kiválasztásakor. Ha szükségük van a tapasztalataimra, akkor szívesen segítek nekik bármikor.
