Bár a fenti cím kicsit Blikkesre sikeredett, a lényeg benne van. Reinhold Messnerről van szó, aki a világ egyik leghíresebb hegymászója. Öccsének 33 éve, a Nanga Parbat hegyen nyoma veszett. Sokáig nem beszéltek róla, mostanában viszont megint fellángolt a vita: Reinhold hagyta-e sorsára a hegyen testvérét?
 Reinhold Messner  |
Reinhold Messner a világ egyik legnagyobb élő hegymászója. Ő volt az első, aki mind a tizennégy 8000 méter feletti csúcsot megmászta, Peter Habelerrel elsőként jutott fel az Everest csúcsára oxigénpalack segítsége nélkül, és ő volt az első, aki egyedül is meg tudta mászni az Everestet. Sportágának egyik legnagyobb úttörője, akinek képességeit mindenki elismeri. Van azonban életének egy pontja, amire ő sem lehet büszke. Legújabb könyvében erről mesél. Válaszul korábbi expedíciós társai megjelentették saját verziójukat, mondván, hogy Reinhold egyszerűen hazudik. Folyik a pereskedés, és egyelőre jég fedi a titkot.
Mi történt 33 éve a Meztelen hegyen?
Reinhold 1970-ben öccsével, Güntherrel együtt meghívót kapott, hogy vegyenek részt a 8126 méter magas, a Himalája nyugati vonulatához tartozó pakisztáni Nanga Parbat megmászására irányuló expedíción. A költségeiket persze nekik kell állniuk. Reinhold ekkor 25 éves volt, középiskolai tanárként, öccse pedig banki alkalmazottként dolgozott. A magyarul az Egy hegymászó hitvallása (Das Credo eines Grenzgängers) címmel megjelent könyvében Reinhold így írt az előkészületekről.
„Günther banki alkalmazott, és elégedetlen az életével, de most felszabadult, mert eldöntötte, hogy felmond és ő is jön. Az expedíció után új életet akar kezdeni. A hegymászás mindkettőnk számára az önkifejezés egy formája, kívül a város dzsungelén, ahol a növekvő bürokrácia, a bénító biztonság a polgári intolerancia miatt egyre inkább börtönben érzi magát az ember.”
 A Nanga Parbat Forrás: Egy hegymászó hitvallása |
A két Messner fivér 1970. június 27-én ér fel a csúcsra. Az 18 fős expedíció többi tagja hátra marad. Az időjárás szörnyű, -40 fok van, és mivel minél gyorsabban akarnak haladni, hogy elkerüljék a közelgő vihart, ezért csak a legszükségesebbeket viszik magukkal, vagyis alig van felszerelésük. A csúcsra Reinhold ér fel először, az ő becsvágya már akkor sem ismert határokat. A rendkívül meredek Rupal-sziklafalon másznak fel, és mivel kötél nincs náluk, nem tudnak szimplán visszaereszkedni. Bár Günther gyorsabban mászik bátyjánál, a tetőn elkapja a magashegyi betegség. Reinhold erről így ír:
„Günther, aki saját elhatározásából mászott utánam, utolér. Nála nincs semmi, gyorsabb, mint én. Okosabb volna visszafordulni. De fiatalok vagyunk és meggondolatlanok, így ez meg sem fordul a fejünkben. Biztosak vagyunk benne, hogy a nehezén már túl vagyunk, és hamarosan fönt leszünk a csúcson. Késő délután már egészen fönt vagyunk. Nem maradunk sokáig.…Még nem látom tisztán, hogy csapdába estünk. Kötél nélkül képtelenek vagyunk a részben függőleges Rupal-falon leereszkedni. Úgy határozunk, hogy a Merkl-csatorna felső végén lévő hasadékig ereszkedünk le. Nincs sátrunk, nincs bivak-felszerelésünk, nincs ennivalónk.”
A halál peremén
A Rupal-fal (déli fal) és a Diamir-szárny peremén éjszakáznak. Mivel a Rupal-falon nem tudnak lejutni, úgy döntenek, hogy a kevésbé meredek, de sokkal feltérképezetlenebb Diamir-szárnyon mennek le. Mivel még sohasem látták alulról a Diamir-falat, lassan haladnak, ráadásul akkora már komolyabb fagyási sérülésekkel. 1970. június 28-án egész nap másznak lefele. Két napja nem ettek, nem ittak, nem aludtak. Másnap (június 29.) hajnalban, pár órás alvás után továbbindulnak. „Megint keresem az ideális utat. Günther a nyomomban. Látom, hogy jön, mintha hátul is volnának szemeim. Hallom a minden irányból lezúduló lavinát. Találok egy lavinamentes területet. A moréna szélén leguggolok. Megvárom, míg Günther leér. Már jönnie kell. De Günther nem jön…Alig állok a lábamon, de visszamegyek a falhoz. A lavinák óriásgömbökké tornyosultak. Kiabálok, hívom Günthert. Keresem egész éjjel, pedig tudom, hogy már nincs életben.”
 A meztelen hegy borítója |
Végül Reinhold tovább mászott. Lejjebb néhány favágóba botlott, akik megetették. Később találkozott a hazafelé tartó expedíció tagjaival, akik csodálkoztak, hogy még életben van. Reinhold 1993-ban íródott könyvében azzal zárta le öccse halálának történetét, hogy „az öcsém halála miatt érzett felelősséget egyedül kell viselnem. Jóvátehetetlen, ami történt”.
Legalábbis ezt írta az 1993-ban megjelent könyvében. Kilenc évvel később, 2002-ben aztán egy újabb könyv jelent meg Reinhold tollából, A meztelen hegy (Das nackte Berg) címmel. (A Nanga Parbat szó szerinti fordítása a könyv címe.) Ez volt Reinhold 40. könyve, az angol fordítása most novemberben jelenik meg, The Naked Mountain címmel.
2002-ben a németországi kiadás óriási vihart kavart, főleg a volt expedíciós társai keltek ki magukból az írást olvasva. Hans Saler, az egyik társ, Reinholdnak írt nyílt levelében fejezte ki felháborodását, amelyet az interneten és német újságokban tett közzé. Ebben azt írta: „A könyvedben csodálatosan játszol az önsajnálat húrjain. Mindenki hallgatott arról, hogy pontosan mi történt a falon. A hallgatásunk oka a lojalitásunk volt, ami számodra ismeretlen fogalom. Kiváló mászó vagy, de hogy jó társ lennél: NEM!”
 Hans Saler könyve |
Saler állítása szerint évekig nem beszélt a történtekről senkivel, még a feleségének sem mondta el. Végül 2003. júniusában Fény és Árnyék között: A Messner tragédia a Nanga Parbaton címmel könyvet jelentetett meg a saját álláspontjáról. Ebben azt állítja, hogy Reinhold feláldozta Günthert saját ambíciói érdekében. Hasonló húrokat penget Max von Kienlin, az expedíció egy másik tagja, Günther Messner halála a Nanga Parbaton: az Expedíció részvevői megtörik a hallgatásukat (Expeditionsteilnehmer brechen ihr Schweigen) című könyvében. (Az ellenségeskedés további pikantériája, hogy Reinhold az expedíció után, amikor hét lábujját amputálni kellett a fagyási sérülések miatt, van Keinlinéknél gyógyulgatott. Nem sokkal később Ursula, Max von Kienlin felesége elhagyta férjét, és 1972-77 között Reinhold felesége lett.)
Hans Saler könyvében azt állítja, hogy „Reinhold Messner morálisan megbukott. Nagybeteg testvérét a csúcs megmászása után le kellett volna vezetnie azon az úton, ahol felmásztak. Még akkor is, ha Günther vélhetően azt kérte tőle, hogy az ismeretlen Diamir-szárnyon másszanak le, neki, mint a jobb állapotban lévőnek, a biztonságosabb utat kellett volna választania.”
 Max von Kienlin könyve |
Reinhold Messner álláspontja: „Amikor visszaindultunk a csúcsról, észrevettem, hogy a testvérem fáradtabb, mint felfelé menet gondoltam. Megjelentek rajta az apátia első jelei. Ez még nem jelentett magashegyi betegséget, de kezdett azzá válni. Ahogy a Déli-csúcshoz értünk, kezdett el szabódni, hogy inkább menjünk a Rupal-falon lefelé, mert fél. Én is féltem, de addigra tisztán láttam, hogy nincs más választásunk…a túlélésünk forgott kockán.” Messner ma már azt állítja, hogy lefelé jövet integetett és segítségért kiáltott a többieknek, de azok túl messze voltak, és nem hallották meg. Saler szerint viszont valóban átkiabáltak egymásnak, de Reinhold egy szóval sem említette, hogy bajban lennének. Integetett majd továbbmentek.
Hans Saler további furcsaságra is felhívja a figyelmet. Amikor pár nappal később, már a völgyben összefutott az expedíciós társaival, „Reinhold Messner lemászott (a szekérről), Max von Kienlinhez szaladt, akivel akkoriban még barátok voltak, átölelte, és azt kérdezgette, hol van Günther, hol van Günther? A hideg futkosott a hátunkon, és azt gondoltuk, ha ő nem tudja, nekünk vajon honnan kellene tudnunk?”
És ez még korántsem minden
Von Kienlin és Saler szerint is Reinhold végig azt tervezte, hogy a hegy másik oldalán jön majd le, és azt állítják, hogy Günther egyáltalán nem is tartott vele lefelé jövet. Szerintük Reinhold a csúcs közelében magára hagyta a testvérét, és Günther a Rupal-falon próbált meg lejutni, egyedül. Reinhold pedig azért találta ki azt a verziót, hogy együtt jöttek lefelé, és közben egy lavina sodorhatta el öccsét, hogy így mossa tisztára magát.
 Günther Messner Reinhold fotóarchívumából |
Reinhold ma 59 éves, Olaszországban él és az Európai Parlament Zöld Pártjának tagja. A világhírű hegymászó/író természetesen tagad. „Miért hagytam volna ott az öcsémet? Ez hülyeség. Ez egy hazugság”. Kienlint pedig egyszerűen azzal vádolja, hogy még mindig azért dühös rá, mert elszerette a feleségét. Felfogadott egy neves hamburgi ügyvédet, és becsületsértés és rágalmazás vádjával beperelte Salert és von Kienlint. Egy hamburgi bíróság ideiglenes intézkedésként megtiltotta a német kiadók számára, hogy újra kiadják vagy lefordítsák a két szerző szóban forgó könyveit, de a még raktáron lévő példányokat eladhatják.
Valahol ott van a holttest a jég alatt
Természetesen innen az idő és a helyszín távlatából lehetetlen megállapítani, hogy mi történt 1970 októberének végén a Meztelen Hegyen. Viszont nem lehetetlen, hogy egyszer majd fény derül az igazságra. Ehhez meg kellene találni Günther holttestét. 1971-ben Reinhold egyszer már megpróbálta. Akkor Ursulával és segítőkkel négy napig kutattak utána, eredménytelenül. Most Reinhold azt mondja, hogy már jövő nyáron nekiindul, mivel úgy érzi, hogy csak a holttest megtalálásával moshatja tisztára a nevét. „Lehet, hogy tíz évbe, lehet, hogy harmincba kerül, lehet, hogy csak a halálom után találják meg, de meg kell találnom Günther holttestét.”
(Az Egy hegymászó hitvallása c. könyvből való idézetek a magyar fordításból valók, ezeket Nemeskürty Harriet fordította. A többi idézetet a cikk szerzője ültette át magyarra, a német eredetikből.)
