Két nap alatt több mint félszáz filmet nézett meg a zsűri. Volt ott minden, barlangászok, nomádok, Himalája, modern és klasszikus hegymászók. Az ítészeket azonban nem hatotta meg a sok hó, jég és szenvedés. A fődíjat egy bhutáni focimeccsről készült film nyerte!
 Touching the Void: Hová tűnt Joe Simpson?  |
November 9-én, azaz vasárnap este véget ért az idei Banff Mountain Festival legnagyobb érdeklődéssel várt, és leggrandiózusabb eseménye, a filmfesztivál. Az idei esztendőben több mint 300 alkotás érkezett a kanadai kisvárosba, az előzsűrizés után azonban csak 54 jutott el a döntőig. Szombaton és vasárnap szinte megállás nélkül mentek a vetítések, elvégre több film, mint óra, és időt legfeljebb a rövid filmeken lehetett spórolni. Az érdeklődés óriási volt, a szervezők kb. 10 ezer nézőre számítottak, az elmúlt évek tapasztalataira alapozva, biztos, hogy nem sokat tévedtek.
A díjakat kiosztó zsűriben öten foglaltak helyet, hegymászók és filmesek. A tagok: Jerome-Cecil Auffret francia filmes, Kim Csizmazia hegymászó,
A díjazottak:
 Northwest Passage: Keressük meg Sir Johnt! |
Sport kategóriában olyan film nyert, ami nem egy hegy tetején vagy oldalában játszódik, hanem egy hegy gyomrában. A díjat ugyanis Justine Curgenven, Tim Guilford és Kate Snell walesi barlangászok Caught between a Rock and a Hard Place (Beszorulva egy szikla és egy kemény hely közé) c. filmje nyerte. Az ítészek értékelése szerint a minden trükkös és hatásvadász megoldást nélkülöző, zene nélkül készült film, lélegzetelállító módon adja vissza a barlangászok küzdelmét, Nagy-Britannia egyik leghosszabb barlangrendszerében, az Ogof Draenen-ben. “A kamera mintaszerűen dolgozott, szinte nem mertem levegőt venni, mikor a szereplők átkúsztak a hihetetlenül szűk helyeken” – mondta Karvonen.
A legjobb egész estés film a Touching the Void (Megérinteni a semmit, r. Kevin MacDonald) lett, ami Joe Simpson hegymászó 1985-ös tragikus balesetét dolgozta fel. “Egy ilyen, a hegymászók között jól ismert történetet, nagyon nehéz hitelesen lefordítani a film nyelvére. Most azonban sikerült, és rendező méltósággal kezelte a témát és a szereplőt” – jellemezte az alkotást Leo Dickinson.
 A Man Called Nomad: Nomad és az otthona |
A legjobb hegymászó film egy afféle celluloid műemlék lett. Az Eiger North Face – In the Footsteps of Its First Climber (Az Eiger északi fala – Az első megmászók nyomában, r. Frank Senn, Thomas Ulrich, Svájc) a címnek megfelelően az Eiger hírhedt északi falát elsőként meghódító hegymászóknak állít emléket. Stephan Siegrist és Michal Pitelka csak olyan eszközöket és felszereléseket használtak a mászáshoz, ami az első 1938-as mászáshoz rendelkezésre állhatott.
Kultúra kategóriában egy angol film vitte el a pálmát, címe A man called Nomad (Az ember, akit Nomádnak hívtak, r. Alex Gabbay). A film főszereplője egy észak-kínai nomád pásztor, Choegatar, aki egyre nehezebben boldogul a nomád hagyományok, és a körülötte napról-napra változó világ kihívásaival.
 Rocks: Az élet múlandó |
Környezet kategóriában egy ír alkotást találtak a legjobbnak, ami tematikájában kissé hasonlít az Eiger-filmhez. A Northwest Passage – On Franklin‘s Trail (Északnyugati átjáró – Franklin nyomában, r.
A legjobb rövidfilm a Rocks (Sziklák, r. Heidi Wittlinger, Chris Stenner, Németország) lett, amely a zsűri értékelése szerint “egy különleges pillantást vet az időre, és mutatja be, hogy milyen múlandóak is vagyunk, mi emberek”.
A közönség díjat a Sister Extreme (r. Glen Crawford és Brad Wrobleski, Kanada) című alkotás kapja. A filmben újra nyomon követhetjük, hogyan próbálta sikertelenül meghódítani a Canmore középső csúcsának nyugati falát a jeles holland hegymászó Rexal Van Fuegoshmidt. Az alkotók megpróbálják egyúttal eloszlatni a Rex halála körüli homályt is.
 The Other Final: Foci a világ tetején |
Itt az ideje, hogy bemutassuk a győztes alkotást is! Bizonyára nagyon sokan emlékeztek arra, hogy 2002. június 30-án Yokohamában a labdarúgó vb döntőjében Brazília (Ronaldo két parádés góljával) 2:0-ra verte Németországot. De ki emlékszik arra, hogy milyen barátságot meccset játszottak még azon a napon. Mondok egy példát: Thimphu-ban Bhután válogatottja fogadta Montserrat nemzeti csapatát. A Himalája 7000 méteres csúcsai között a vb döntő napján a világ leggyengébb csapata (Montserrat utolsó a 204 csapatot felvonultató világranglistán) látogatott a bhutáni fővárosba. A hazaiak egyébként az előkelő 188. helyen állnak, és ennek megfelelően 4:0-ás győzelmet arattak. A zsűri azonban nem ezt találta méltónak a fődíjra, sokkal inkább a “brilliáns koncepciót, megvalósítást és előadásmódot. A rendkívül szeretetreméltó film megmutatja, hogy tud a sport kapcsolatot teremteni két teljesen különböző kultúra között.” (Montserrat a Karib-tengeri Kis Antillák szigetek egyike.) Jegyezzük meg a győztest: The Other Final (A másik döntő, r. Johan Kramer, Hollandia).
 Tibet – Cry of the Snow Lion: Csak az imádság segít? |
És igaz, hogy végül, de csöppet sem utolsó sorban emlékezünk meg arról, hogy a zsűri három filmet is különdíjban részesített. A Farther Than The Eye Can See (Messzebb, mint ameddig a szem ellát, r. Michael Brown, USA) egy vak hegymászó, Erik Weihenmayert mutatja be, aki megmászta az Everestet. A zsűri szavaival: “mikor már azt hittük, hogy mindent láttunk az Everestről, akkor Michael Brown mutat valami egészen újat”.
A másik különdíjas a Tibet – Cry of the Snow Lion (Tibet – A hóoroszlán sírása, r. Tom Peosay, USA), “nagyon komoly, szinte újságírói vállalkozás, hogy bemutassa a Tibetben uralkodó állapotokat”.
A harmadik film, amit a zsűri külön elismerésben részesített, szintén a Himalájában élő emberek életét mutatja be. A Your Himalayas (A ti Himalájátok, r. Alberto Inurrategi, Spanyolország) “költői átértelmezése a halálnak és egy szívből jövő utazásnak”. A rendező testvére, Felix meghalt, amikor együtt próbálták meghódítani a Gasherbrum II-t. A film neki állít emléket.
