Amilyen mázlijuk volt a Szupermarathon indulóinak, annyira pechesek voltak a vadvizesek. Igaz, hogy a futóknak is meg kellett küzdeniük a viharos széllel, de legalább nem havazott. Szűkkörű idényzáró, viszont aki ott volt, evezett és jól érezte magát.
 Teljes gázzal lefelé  |
Beharangozónkban a vadvízi évadzáró két szervezője, a Kanyon Aktív és a Hungaroraft utazási irodák, elmondták, hogy az előző évek pozitív tapasztalataiból kiindulva száznál is több evezni vágyó részvevőt várnak október utolsó teljes hétvégéjére, Dunacsúnyba. A reménykedés nem volt alaptalan, és talán be is teljesült volna, ha nem szól közbe Aigner Szilárd legnagyobb ellenfele: az időjárás. A japán államvasutak menetrendjeit megszégyenítő pontossággal érkezett meg ugyanis az első idei hó. Márpedig nulla fok közeli hőmérsékletben, és szakadó hóban csak a legelszántabb, igazi fanatikus vadvizesek merészkednek ki a jó meleg szobából.
Így az idei vadvízi évadzárót viszonylag szűkkörben voltak kénytelenek lebonyolítani a szervezők, becsületükre legyen mondva, legalább egy versenyszámot összeütöttek a megjelenteknek. Minden negatívum dacára, azonban volt a hétvégének pozitív hozadéka is: számos tapasztalattal gazdagodtak a rendezők. A tapasztalatokról Markovics András, a Kanyon Aktív vezetője számolt be az extrem.hu-nak.
 Még a profikat is megizzasztja a csúnyi pálya |
– Az időjárás nem volt éppen kegyes hozzátok. Hányan mentek el egy utolsót evezni Dunacsúnyba?
– Összesen 14 párosunk volt, akiknek megrendeztük a kenu head to head (H2H) versenyt. Ez úgy nézett ki, hogy rendeztünk a síkvizű tanpályán egy időmérő futamot, és ennek eredménye alapján osztottuk párba a csapatokat. Az első a nyolcadikkal, a második a kilencedikkel, stb. meccselt, innen pedig a győztesek jutottak tovább. Mivel csak heten voltak, még egy nyolcadik párost is kiválasztottunk.
Ezt követően ment minden a maga során, egyenes kieséses rendszerben. A dunacsúnyi pálya kb. 600 méter, és rendkívül nehéz, igaz jóformán csak túravezetők eveztek a hétvégén. Egyébként a Vancsó Gábor, Zala György kettős nyerte a versenyt.
– Voltak-e amatőrök, akik éppen most akartak megismerkedni a vadvízzel?
– Teljesen kezdők nem voltak, olyanok viszont igen, akik nem profik, de már voltak velünk, vagy a Hungarorafttal vadvízen. Most többnyire túravezetőkből, jelenlegi és régebbi kenusokból állt a mezőny. Akik kevesebbet eveztek eddig vadvízen, azok kipróbálhatták magukat, és azt, hogy mire képesek a dunacsúnyi pályán.
– A két héttel ezelőtti beszélgetésünk alkalmával már megkérdeztem, de most talán még aktuálisabb, nem túl kései az évadzáró időpontja?
 Nem kéne visszafordulnunk? |
 Barátságos, nyugodt víz. Hát, persze… |
– A túravezetők elfoglaltságai miatt nem tudtuk korábbra hozni. Egyébként a Hungaroraft évek óta ebben az időpontban rendezte az évadzáróját. Most valóban nagyon betett az időjárás. Ugyanakkor arra jó volt, hogy tapasztalatokat szerezzünk a jövő évi rendezéshez, és tudjuk, hogy mire kell odafigyelni.
– És milyen tapasztalatokkal gazdagodtatok?
– Először is az, hogy ilyen hidegben nem jönnek el az emberek, ezért jövőre megpróbálunk egy nyári időpontot keresni, ez főleg azon múlik, hogy mikor vehetjük bérbe a pályát, amit a cseh és szlovák vadvizes válogatottak használnak.
Amikor láttuk, hogy nagyon kevesen lesznek, próbáltunk spórolni, de az nyilvánvaló, hogy egy komoly rendezvényhez biztosítani kell az elektronikai hátteret. Most kézzel mértük az időt, nem volt éppen egyszerű. Gondoskodni kell szakszerű orvosi ellátásról, most pl. egy fiúnak felrepedt az álla, be kellett vinni Mosonmagyaróvárra, ahol rendbetették. Nem volt vészhelyzet, de nem árt felkészülni.
– Mondtad anno, hogy a költségek csökkentése miatt szervezitek közösen az évadzárót. Az idei esemény azonban még így is meglehetősen veszteséges volt.
– Az biztos, hogy a közös szervezés feltétlenül előnyös, és az is igaz, hogy ez nem volt egy nyereséges program, de erre azért számítottunk. Idő hiányában nem volt módunk szponzorokat keresni, mindössze hárman voltak (Nivea, Powerade, Columbia), de a nevezési díjakat sem emelhetjük fel, mert akkor a vendégek nem jönnek.
– Egyébként tapasztalható érdeklődés a rendezvény iránt a szponzorok részéről?
– Persze, biztos vagyok benne, hogy nem jelentene gondot összeszedni a támogatókat, csak ehhez több időre van szükség. Ha most elkezdjük, akkor biztos, hogy jövőre már nem lesz ilyen gondunk. És ha jó idő lesz, akkor a vendégek is jönnek.
 Lefelé a Niagarán, a pálya legnagyobb letörésén |
