Spartathlon – „Az” ultrafutó verseny

Ókori hagyományok legújabbkori felélesztése: tegye meg Ön is az Athénból Spártába vezető utat, futva! Nem sok: 246 km, ideje is van bőven, 36 óra. Nem lesz egyedül, hiszen minden évben száznál is többen elindulnak. Persze nem garantáljuk, hogy oda is ér, ahol Leonidasz áll. Jöjjön velünk!


Rajt az Akropoliszról

A Spárta és Athén közötti futás vélhetően a sporttörténelem legnagyobb múltra visszatekintő versenye. Bizony, bizony még a marathoni futást is megelőzi, míg ugyanis emez a marathoni csata után történt (a hírnök a győzelem hírét vitte Athénba), addig előbbi az ütközet előttre datálható. Ókori témákban állandó segítőnk, Hérodotosz számol be az eseményekről. Történt, hogy nagy haddal közelítettek a Perzsék a görög földek felé, Athénnak pedig sürgősen segítségre volt szüksége, így Miltiádész gyorslábú követet küldött Spártába, ‘mely polisz harcászati képességeit nem kell külön ecsetelni. Nos, Pheidippidesz útnak indult, és a jeles történetíró szerint már az indulást követő napon meg is érkezett Spártába. Hozzáértők úgy számolták, hogy a derék „imerodromou”, azaz követ kb. 36 óra alatt tette meg az utat. Nagyjából a következő útvonalon: Athénból előbb Korinthoszba ment (78,5 km), majd Asszoszba (100 km). Itt jött a neheze, a következő 24 km Nemeáig ugyanis hegyek között vezet (124 km). Következett Argosz, amivel az volt a probléma, hogy nem állt szövetségben Athénnal. Újabb hegyek és völgyek Argolida és Árkádia (a görögök szerint a béke és a művészetek kis ligete) között, és az 1200 m magas Parthenion hegy megmászása (164 km), ahol a hírvivő beszámolt Pan-nak a pásztoristennek. Innen már egyenes út vezetett Tegeán (195 km) át Spártába (246 km). Ókori mértékegységgel mérve ez kb. 1140 sztadion távolság (egy sztadion az olümpiai futópálya hossza).



Csekkoljuk Herodotoszt!


Az első hősök: a 3 John

Ennyit az ókorról, most lássuk, hogy lett a legendából a válóság. 1982-ben a RAF (Royal Air Force) egyik pilótája, John Foden, aki nagy tisztelője és értője a görög kultúrának és történelemnek, elhatározta, hogy próbára teszi Hérodotosz igazmondását. Tényleg elég volt 36 óra egy edzett embernek, hogy megtegyen majd’ 250 km-t? Egészen pontosan ’82-ben érezte úgy, hogy felkészült a táv teljesítésére. Négy társával elutazott Athénba, és október 8-án, a lehető leghívebben követve a történelmi útvonalat, a pilóták elindultak Spártába. A küldetés sikerrel járt: hárman teljesítették a távot, közülük ketten 36 órán belül. John Scholten 35,5 óra, míg Foden kerek 36 óra alatt ért Lakónia fővárosába. John Macarthy 40 óra futást követően érte el Leonidasz, spártai király szobrát. (Később egyébként bebizonyosodott, hogy nem csak John keresztnévvel lehet teljesíteni a távot.) Jóformán a sikeres kísérlet másnapján elkezdték szervezni az első igazi Spartathlont, ami 1983-tól kezdve minden év szeptemberének utolsó péntekén elrajtol Athénból. Mára a Spartathlon a leghíresebb ultrafutó verseny lett, talán nem túlzás azt állítani, hogy „a” verseny.



Olajág és forrásvíz


A görög táj szépségei

A Spartathlon teljesítőit, a spártai hősöket óriási tisztelet övezi Görögországban. Az esemény olyan, mint egy másfél napos Tour de France, az út mentén szurkolók biztatják a futókat, külön kis ünnepségeket rendeznek az útvonal mentén fekvő városokban (tavaly, a jubileumi 20. futáson Asszoszban volt kis ünnepség, ahol kitüntették Fodent). A célba érő futóknak meg kell érinteniük Leonidasz spártai király szobrának talapzatát, ezt követően pedig olajággal koszorúzzák meg őket, és az Evrotasz folyóból hoznak nekik vizet (úgy, mint az ókori olimpiai bajnokoknak). Persze azért verseny is van, még akkor is, ha az utolsó helyen, a 36. órában beérőt is ugyanolyan ünneplésben részesítik, mint a győztest. Hivatalosan csak az a futó teljesítette a távot, aki 36 órán belül ér célba. A verseny szakaszokra van bontva, minden szakaszra szintidő van megállapítva, és aki azt nem teljesíti, annak be kell fejeznie a versenyt. Ez viszont a legkevésbé sem szégyen, hiszen a meleg és a helyenként egészen extrém terepviszonyok rendkívül nehézzé teszik a versenyt. Rendszerint 80-85 futó szokott a szintidőn belül célba érni. A lemorzsolódás kb. 50-60%-os lehet.



Statisztika


A nagy Kurosz kicsiben

Ha sport, akkor számok és statisztikák! Szóval, az első hivatalos Spartathlont 1983-ban rendezték meg, 11 országból 45 futó állt rajthoz. És, csakúgy, mint a modern olimpiák első marathoni számát, ezt is egy görög futó nyerte, jelesül Yannisz Kurosz, akiről bátran kijelenthetjük, a valaha volt legnagyobb ultrafutó. Teljesítménye éteri magasságokban szárnyal (világcsúcstartó: 200, 500, 1000 km-en és 500 mérföldön, ill. a 12, 24, 48 órás és 6 napos távokon), ’83-ban 21:53 órás eredménnyel győzött! 36 óra alatt kis híján vissza is ért volna Athénba! És futott még ennél is jobbat: 1990-ben 20:29-et, 1984-ben pedig 20:25 órát futott, ez a Spartathlon történetének legjobb eredménye.


Spárta egykor és most

Ezzel a földöntúli eredménnyel aratta a verseny történetének legnagyobb különbségű győzelmét: a második helyen célba érő, (akkor még) jugoszláv Dusan Mravlje ideje 24:41 óra volt, ez 4 óra 16 perces különbség. Furcsa módon a legszorosabb befutóban főszerep jutott Mravlje-nek: 1985-ben az angol Patrik Macke 23:18-as idővel nyert, mindössze 26 perccel megelőzve a derék délszlávot (23:44).

A verseny történetének legsikeresebb futója persze Kurosz, aki négy alkalommal győzött (1983-84, 1986, 1990). Háromszor győzött a svéd Rune Larsson (1987-88, 1993), kétszer az angol Patrik Macke (1985 és 1989), ill. a szintén angol James Zarei (1994-95). Egy másik görög, Kosztasz Repposz szintén két alkalommal tudott diadalmaskodni (1997-98). Minden évben számos japán versenyző áll rajthoz, 2000-ben és 2002-ben a győztes is közülük került ki. Nők minden évben sokkal kevesebben vannak, 2001-ben például mindössze négyen fejezték be a versenyt.



Magyarok



A javát persze a végére hagytuk! Természetesen, mint minden emberpróbáló versenyen, a Spartathlonon is ott vannak a magyarok.


Markus Thalmann itt még csak bécsi hős volt

De még mennyire, hogy ott vannak! Az első dobogósra sem kellett sokat várni, 1986-ban Kis-Király Ernő második helyen ért Leonidasz szobrához, a nemzeti hős Kurosz mögött. Négy év telt csak el, és ismét magyar futó állt a dobogón: 1990-ben Bogár János lett 3. A következő esztendő pedig már a magyar futókról szólt! 1991-ben Bogár János megnyerte a Spartathlont (24:15 – az eddigi legjobb magyar eredmény), Hári Gyula pedig harmadikként ért a lakedaimonók fővárosába. Igaz, hogy 1991 óta nem volt magyar dobogós, de futóink minden évben ott vannak az athéni rajtnál, az Akropoliszon lévő Propylaea templomnál. Fenti futókon kívül még az alábbiakról tudjuk, hogy teljesítették a 246 km-t: Fendrik László, Ispánki Zoltán, Kalotai Levente (1999-ben 4., ekkor mindössze 51-en érte célba), Lőw András (volt már 6. és 9. is), Ludvig Antal, Nemes Attila (hétszeres(!) spártai hős), Németh Csaba (ő is volt már 9.), Pék Imre, Sike Gábor, Tóth-Urbán Tamás és Varga János. Akiről nincs tudomásunk, attól elnézést kérünk!



2003


A Leonidasz szobor Spártában

A verseny természetesen idén is elrajtolt, szeptember 26-án az Akropolisznál most is összegyűltek a mindenre elszánt futók. Köztük hazánk fiai: Pék Imre, Frank Tibor, Nemes Attila, Lőw András, Kalotai Levente. Az idei év beszámolóját egyelőre nem olvasható, így csak a szikár tényekkel tudunk szolgálni. Fiaink közül ketten fejezték be 36 órán belül a versenyt: Lőw András 13. (30:12), Pék Imre pedig 75. (35:47) lett.

Ebben az esztendőben egy bécsi sebész, Markus Thalmann bizonyult a leggyorsabbnak, bár helyesebb talán azt mondani, hogy a legkitartóbbnak. Markus, a bécsi százas győztese a Korinthoszt követő második szakaszon vette át a vezetést, és többet nem is adta ki a kezéből (lábából). Ő tavaly egyébként második lett a japán Ryoichi Szekiya mögött, idén a 2001-es győztes, brazil Valmir Nunes futott be másodiknak (25:30) a spártai célba. Harmadikként a francia Jean-Jacques Moro (26:26) érintette meg a szobrot. A hölgyeknél kettős japán győzelemnek tapsolhattak a nézők: Akiko Szakamoto (29:07) győzött, megelőzve honfitársát, Szumie Inagakit (29:38). Harmadik lett a német Barbara Szlachetka (31:50).

Ebben az évben 85 spártai hőst koszorúztak meg olajággal.

Comments

comments