Tizenöt hátimotoros, sok-sok porördög, ravasz termikek, műbeles virsli, és a kisbusz alá rejtett dobozos sör. Országos hátimotoros siklóernyős találkozó a Gyúró melletti kis reptéren, ami az isten hátamögétől is nagyon messze van, és csak odajutni lehet, vissza már nem. A riportert is megröptetik. Mennyből a firkász!
 Így néz ki egy hátimotor  |
Oly’ kedvesen invitáltak bennünket, hogy erre nem lehetett nem mondani, a meghívó mellé még térképet is küldtek, hogy odataláljunk kocsival a gyúrói reptérre. Ettől persze nem kell félni, hiszen száguldó riportereink a MÁV luxus körülményei között utaznak, és egyébként sem találtam volna oda kocsival. A lélegzetelállító martonvásári állomásról Kati és Tomi vittek a helyszínre egy viharvert Golffal. Át Tordason és Gyúrón (ej, de szép vityillók épülnek arra…), majd úttalan utakon, off-road formában megérkeztünk a reptérre. Azaz, inkább röp térre. A Gyúró melletti kis reptérről nekem azok az amerikai filmek jutottak eszembe, melyekben az öreg Joe, aki híres pilóta lehetett volna, ha ebben a whiskey iránti leküzdhetetlen vonzalma meg nem akadályozza, a repülés fortélyaira tanítgatja nadrágot viselő lányát, a kis Maryt. Mindezt valahol az arizónai sivatag kellős közepén, a vörös sziklák árnyékában. Hát, itt még sziklák sincsenek, csak az Alföld nyugati széle, a végtelennek ható rónaság, ahol két felszántott barna parcella között vígan zöldell egy harmadik, maga a reptér.
Termik és porördög
 Repülő fotel (Ali baba elmehet…) |
Kb. délre datálható érkezésemkor meglepő tömeg fogad, bár Tomi már felkészített rá, hogy van vagy nyolc, tíz motoros, plusz a családtagok. Már a Golf anyósülésén elkezdem tanulni a szakmát. Kora reggel még remek volt az idő, meséli sofőröm, Tomi, amint egy kicsit kezdett oszlani a köd, azonnal felszálltak, és láss csodát, 40-50 méter magasban már gyönyörű azúrkék égbolt fogadta a korán kelő hátimotorosokat. Most azonban termikes az idő, azaz felfelé szálló meleg áramlatok zavarják a nyugodt repülést. Igazából nem veszélyesek, de nem árt észnél lenni. Aztán ott van a szél, az is erősebb a kelleténél (a szél és a termik is a délelőtti felmelegedés szülötte), és a száraz szántóföldek felől percenként szaladnak elő a kisebb-nagyobb porördögök. Ezek tölcsérszerű porképződmények, amik forognak, mint a török forgó dervisek, érkezésünkkor mondták, hogy nem rég vonult el egy legalább 5 méter átmérőjű. Mit lehet ilyenkor tenni? Egyet: várni.
És még másik kettőt: ismerkedni meg enni. Kapóra jön mindkettő, egyrészt mert senkit nem ismerek a hátimotoros társaságból, másrészt, mert még nem reggeliztem. Legelőször Szakonyi Norbit, Szakyt mutatják be nekem (és engem neki), de ő már rohan is tovább, hogy szerezzen egy kempingasztalt. Aztán megismerkedem Szabó Gyurival, aki jobban ráér, és van ideje, hogy megosszon velem egy-két közérdekű információt.
Hátimotoros gyorstalpaló
 Az ernyő megtöltése levegővel |
-Hátimotor is van többféle, kisebb, nagyobb, olcsóbb és drágább – kezdi Gyuri. A motorokat többnyire németek, franciák és olaszok gyártják. (Tomi mondott egy érdekeset még a kocsiban: az egyik európai gyár Afrikába telepítette a gyártó üzemet. Vajon miért?) A kezdeti befektetések után, ami elsőre talán soknak hangzik, a hátimotorozás a legolcsóbb formája az önálló, gépesített repülésnek. A legolcsóbb ilyen szerkentyű kb. 1500 euróba, azaz közel 400 ezer forintba kerül, ez a motort, a keretet és a beülőt jelenti. Persze kell egy ernyő is, ebből is van mindenféle, ma már készítenek kifejezetten hátimotorozásra valót is. A többség ugyanis a hagyományos gyalogernyővel kezdte, azonban a hátimotorozás esetében az ernyő nagyobb terhelésnek és más hatásoknak van kitéve, így is kell kialakítani. Az ernyő ára kb. 100 ezer forintnál kezdődik, felső határ a csillagok közelében. A bevásárlás után azonban, jóformán csak benzin kell a gépbe (óránként 1,5-2 liter), ill. el kell végezni a kötelező felújításokat, és alkatrész cseréket. Ennek költsége azonban elenyésző a kezdeti befektetéshez és más technikai sportokhoz képest.
A motorok többnyire 80-120 köbcenti közötti kétütemű kis gépek, a tolóerő a kényelmes 14 lóerőtől, a sportos 28-ig terjed. A készülék keverék üzemanyagot fogyaszt a fent említett mennyiségben.
 Szabó Gyuri repül |
Az elméleti képzést gyakorlati evés követi. Egy PB palackról üzemeltetett sparhelton, aminek még öreganyám is csókolommal köszönne, nagy lábasban fő virsli, papírtálcáról lehet tunkolni a ketchupot vagy mustárt (ízlés szerint). Üdítőnek kóla és ásványvíz, de mit lát fürkésző tekintetem: az egyik kisbusz alatt dobozos sörök hűsölnek az árnyékban. Nem sokáig bujkálhatnak, az urak és hölgyek ugyanis menetrendszerűen zaklatják a kis kompániát. Sürgősen megjegyzem, hogy a nap folyamán egynél többet senki sem fogyasztott! Telt-múlt az idő, és kezdett kupálódni az időjárás, egyre közeledett a perc, mikor felszállhatnak repülő fotelek. Nem kellett sokáig várni.
 Zongorista a levegőben |
Tomi volt az első, aki három órakor úgy gondolta, hogy itt az ideje a felszállásnak. Akkurátusan kihajtogatta az ernyőt, beöltözött, hátára vette a motort, indított, és néhány méter futás után, máris a fejünk fölött zümmögött. Közben történtek előkészületek a programban meghirdetett ügyességi versenyek lebonyolítására is, ám később kiderült, hogy Szakyék hiába fáradtak a szlalompálya kitűzésével, ugyanis senkinek sem akaródzott versenyezni, még akkor sem, ha köztudott volt, hogy itt aztán tényleg nem az eredmény, hanem a részvétel a fontos. A motorosok inkább egymás masináival, ernyőivel, technikájával, bel- és külföldön szerzett tapasztalatainak feldolgozásával voltak elfoglalva. Közben persze mindenki rendszeresen beöltözött és elszállt egy negyedórára, hogy visszatérve kielemezzék a magasban uralkodó légköri viszonyokat. Verseny helyett pedig, inkább újabb adag virslit vettek magukhoz.
Csodák csodájára olyan történt, amihez foghatót tán még nem is láttam ilyen családias hangulatú összejövetelen. Szinte több volt a kamera, mint a hátimotor. Kijöttek a tévék! Úgy bizony, és forgattak, ki többet, ki kevesebbet, de az érdeklődés így is biztató volt. Egyszer csak, mit hallok, az egyik stáb tagjai azon aggyoznak, ki menjen fel egy tandemmel képeket készíteni. Végül, jogosan, az operatőr húzza a rövidebbet, gyorsan elbúcsúzik kollégáitól, még valamit üzent haza az asszonynak is (vegye fel a meccset?) aztán, huss, elszállt.
Repülök!
 A tandem és Szaky, a pilóta |
Ezt nem hagyhatom annyiban! Ha már itt töltöttem a napot, akkor az a legkevesebb, hogy a kedves olvasókat nem csak a földről, hanem a légből is tájékoztatom. Egyébként is, épp itt az ideje, hogy meglett felnőtt emberként, megszerezzem első repülős élményemet. Katinak nem is kellett kétszer mondani, már intézkedett is, és közölte, hogy fél órán belül startolunk, Szaky meg én. Mi tagadás, mint minden földhözragadt ember, egy kicsit én is aggódtam, elvégre nem véletlen, hogy a teremtő nem ragasztott szárnyat a hátunkra, nyilván az volt a célja, hogy a szilárd talajon találjuk meg a helyünket. De azért a kis repülős ördög is ott bujkált, és bizonygatta, hogy milyen jó lesz, én meg hallgattam rá, és leküzdve a gyomromban formálódó kis medicin labdát, immár bátran ültem be a tandembe. Ami azt illeti nem bántam meg! Emelkedésnél ugyan egy kicsit süllyedt a gyomrom, és szokatlan volt, hogy a lábam sem éri a földet, egy perc múlva azonban már önfeledten bámultam a kitágult horizontot. A többi siklóernyős végre nem felettem volt, hanem alattam. Szokatlan látvány, annyi szent!
 A repülő riporter |
Ereszkedésnél még egy kis gyomoremelkedés, kicsit kemény, de biztonságos landolás, és újra szilárd talaj a lábam alatt. A következő utas már ül is be a helyemre, anyósröptetés lesz, az ilyenkor kötelező megjegyzések kíséretében. A végére még marad egy érdekes történet. Szaky anyukája elmeséli, hogy fia első repülős élménye egy kényszerleszállás volt még kisgyermek korában, ebből kifolyólag soha nem ül utasszállítóra. Ennek ellenére mégis érdekelte a repülés, és titokban, hétvégi fusizásnak álcázva végezte el a siklóernyős tanfolyamot, a szülőknek már csak az eredményt jelentve be. Aztán még motort is szerelt a hátára, a szülők legnagyobb bánatára. Az anyuka most látta először repülni fiát, és bőszen bizonygatta, hogy őt aztán soha fel nem viszi a gyerek. Ugyan már, mind így kezdjük…
