Jules Verne minden bizonnyal forog a sírjában, hogy ez neki nem jutott eszébe. Mi már egy napja tűkön ültünk, hogy el tudnak-e végre startolni. Ma reggel úgy tűnt, elindulhat a két angol úr az űrbe. Hőlégballonnal. Az év utazása itt az extrem.hu-n. Gigantikus, őrült, méregdrága és iszonyú izgalmas.
Két angol úriember évek óta arra készül, hogy feljusson az űrig. Ők azonban nem akarnak űrhajóban, rakéták segítségével feljutni. Ők a hőlégballonra szavaznak, a QuinetiQ1-re. No, persze ez a ballon nem olyan, mint amilyenből a Sportszelet reklámban dobálja ki a főszereplő a ballasztokat. Annál sokkal nagyobb. A scifibe illő szerkezetnek szinte felfoghatatlan a mérete. A „boríték”-ra keresztelt ballon felfújt állapotban akkora, mint az Empire State Building (381 m). Az 1,2 millió köbméter hélium van benne, és két órába kerül felfújni. Hogy mennyi 1,2 millió köbméter? Sok. Nagyon sok. A magyar Parlament, kupolával, mindenestül 473 ezer köbméter. Vagyis három teljes Parlament fér el az angolok járgányában.
Az előkészítő munkával már tavaly megvoltak, viszont a ballonnal utazók biztonsága érdekében ki kellett várni a megfelelő időpontot. (Ha már annyi pénzt beleöltek, szeretnék, ha Földet is érne.) A légballont St. Ives öbölből, Cornwallból indítják útnak, Anglia legnyugatibb csücskéből. Ide telepítették az irányító központot is, ahol az előírások szerint 72 órával a tervezett indulás előtt elkezdték a visszaszámlálást. Úgy volt, hogy szeptember 2-án indulnak, de aztán jobbnak látták egy nappal eltolni a startot, leállították a visszaszámlálást. Az új időpont ma reggel (szeptember 3.) volt. El is kezdték felfújni a ballont, de hirtelen elkezdett szökni belőle a hélium. Kiderült, hogy a teteje megtekeredett, és kiszakadt egy tartóabroncs. Mivel még sohasem fújták fel teljesen, így váratlanul érte őket a probléma. (Ezt a ballont “nem lehet csak úgy kivinni a parkba, és kipróbálni, hogy működik-e” – nyilatkozta az irányítóközpont vezetője. Így megint csak várni kell. Még nem adták fel, viszont nagyon sürgeti őket az idő, ha nem tudnak egy-két napon belül felszállni, akkor jövő tavaszig várniuk kell.
 Az óriásballon és az aljában a kis gondola  |
A Qinetiq1-et nem csak nagyzási hóbortból építették ilyen nagyra. Ha kisebb lenne, egyszerűen nem tudnának vele olyan magasra feljutni. A céljuk ugyanis a sztratoszféra, az űr széle, 39 ezer méter magasság. A ballon gigantikus méretei ellenére nagyon vékony. Olyan vékony, mint azok a vákuumtasakok, amikben a mélyhűtőbe teheted a kaját. A tervezésekor nem spóroltak a pénzzel. A polietilén anyaga (1,7 tonnát használtak fel hozzá) olyan strapabíró, hogy ha egy kisebb meteor lyukat üt bele, mondjuk egy 6-7 cm-eset, azt meg sem érzi, legfeljebb egy kicsit ereszt. Emellett nagyon jól kell bírnia a hideget is. (Ez egy mélyhűtőtasaknál is alapszempont.) Odafent akár mínusz 70 fok is lehet.
 A ballonisták a ballon anyagát fogják elég vékony, az tény |
Az egyetlen komoly veszélyt a szélviharok jelenthetik. Egy orkán cafatokra szakíthatja a ballont, ami a ballonisták életének végét is jelentené. Ezért is repülnek most, mivel télen sokkal kiszámíthatatlanabb a széljárás odafenn., és ezért is húzták-halasztották annyit az indulást.
Jogos kérdés, hogy kiknek épült ez a csodamasina? És hogy hol utaznak ők ebben? Andy Elson és Colin Prescot a két kiválasztott űrutazó. A 49 éves léghajózási mérnök 1991-ben elsőként ballonozott át az Everest felett, és a QuinetiQ1 tervezésében és építésében komoly szerepet játszott. Az 53 éves Colin Prescot, a másodpilóta kereskedelmi ballonista, és a Repülő Képek Kft. Igazgatója. Az ő feladata lesz az út közbeni fotózás. Andy és Colin repültek már együtt, amikor Spanyolországból indulva a Csendes-óceánig jutottak 17 nap 18 óra és 25 perc alatt. Akkor a Földet akarták megkerülni.
 A gondola, ahonnan páholyból nézhetik az űrt |
A két ballonista a ballon aljában elhelyezett „kosár”-ban utazik, amit „gondolának” kereszteltek el. Mivel egy zárt kabin még egy ekkora monstrumnak is túl súlyos lett volna, így maradtak a nyitott megoldásnál. Ez persze nem jelenti azt, hogy a két angol kényelmesen elhelyezkedik, teázgat, és jót nézelődik az út alatt. Andy és Colin szkafanderben utazik, amit az orosz Zvezda cégtől, az orosz űrprogram szállítójától vettek. Kicsit olyan az útjuk, mintha egy hosszú űrsétán vennének részt. Csak az űrhajósokkal ellentétben ők végig be lesznek kötve. A világ valaha épített legnagyobb ballonjával 39 ezer méter magasságba szeretnének feljutni. Ha sikerrel járnak, olyan élményben lesz részük, amilyenhez hasonlóról még az űrhajósok is csak álmodoznak. Nyitott páholyból nézhetik az űrt és persze a Földet.
 Légnyomás alatti szkafanderekben |
Enni az út alatt nem tudnak, vízhez is csak a szkafander egyik csövén át jutnak, minimális mennyiségben (kevesebb, mint egy liter víz áll rendelkezésükre a 12 órás úthoz). Természetesen, ahogy befelé sem juthat enni- és innivaló, így kifelé sem nagyon. Már egy nappal az indulás előtt csak folyadékot ihattak, hogy csökkentsék az ingert is.
39 ezer méter magasban elvégeznek néhány kísérletet, főleg a kozmikus sugárzást vizsgálják, fotóznak, majd visszatérnek a Földre. Fent a gondola folyamatosan forog majd, így egyik pillanatban vakító napfény, a másik pillanatban sötétség vár majd rájuk. Legalább azzal nem kell törődniük, hogy közelebb lesznek a Naphoz, ott ugyanis nincs levegő, ami felmelegedne, így –70 C fokra kell készülniük. Az útjuk során a „legmelegebb” hőmérséklet –25 C fok körül várható. (Ilyen körülmények vannak a Marson is.)
|
A Concordok 20 km magasságban repültek, az űrrepülők pedig 240 km körül keringenek. A köztes magasságban eddig nem sokan tartózkodtak hosszabb ideig. Az utolsó ballonos magassági rekordkísérletre 1961-ben került sor (lásd jobbra a keretes írásunkban), azóta a légkör azon szakasza valahogy kimaradt. Ezért is hívják „ignoroszférának”. Ebben a magasságban nem csak az a fontos, hogy oxigénhez jusson a szervezet, hanem a megfelelő nyomás fenntartása is. Tizenkilenc km felett a légnyomás olyan kicsi, hogy a vér egyszerűen felforrna az ereikben, és azonnal meghalnának. (Ahogy nő a magasság, úgy csökken a víz forráspontja is.)
 Landoláspróba |
Hogy őrültek lennének? Elsőre talán. Viszont már 1959-ben volt egy fickó, Joe Kittinger, aki 30 km magasból kiugrott egy ejtőernyővel (és túlélte). Andy-ék legalább ugrani nem akarnak, ők csak vészhelyzetre visznek magukkal ejtőernyőt. A tervek szerint dolguk végeztével megnyitnak egy szelepet, aminek segítségével kiengedik a ballon héliumtartalmát, és egy lassú, két órás ereszkedésbe kezdenek. Ha minden jól alakul, az indulóponttól 2-400 km-re landolnak majd a tengerben. A „boríték” valószínűleg tökremegy közben, a ballonistákat pedig megpróbálják gyorsan kimenteni. Mint a földkerülő ballonok legtöbbje, ez is egyszer használható szállítóeszköz, ami persze csökkenti a hatékonyságát. Amint – remélhetőleg épségben – földet ér a két kalandor, arról természetesen be fogunk számolni.
 A gondolára a királynő is kíváncsi volt |
Bár útjuk a cikk megírásakor még nem indult el (a start is komoly gondokat okoz), következtetéseket máris levonhatunk. Már maga az, hogy egy európai cég ilyen projectbe vág, nagy előrelépés. Az utat a QinetiQ cég (amely brit Védelmi Minisztériumhoz tartozik, és Európa egyik legnagyobb tudományos és technológiai kutatócége) szponzorálja. Eddig 800 millió forintnyi összeget öltek bele a kísérletbe. Maga Erzsébet királynő és férje is megtekintette a gondolát indulás előtt. Valószínűtlen persze, hogy a britek képesek lennének megelőzni az amerikaiakat vagy az oroszokat, netán az egyre fejlődő kínaiakat az űrkutatási versengésben. Viszont egy sikeres ballonkísérlet új lökést adhat az űrturizmusnak, hisz az “utasok” valószínűleg inkább választanák a légballont, mint a sokkal megerőltetőbb, és kevésbé látványos kilátást nyújtó űrhajókat.
(A cikkben szereplő képek a project honlapjáról valók. Természetesen még a start előtt készültek. Az ballont az űrben ábrázoló képek számítógéppel készült rajzok.)
