Első szlalom versenyén magyar bajnok lett, a másodikon már a világbajnokság betonteknőjében lapátolt. Azóta volt rafting túrán, télire pedig a világ másik végére készül. Göncz Gáspárt végre megtalálta az extrém.hu.
 Óriási élmény volt a vb-n tekerni, Augsburgban  |
Az augsburgi szlalom vb után Nagy Lacával és Ballai Tomival készült interjú végén megígértük, hogy előkerítjük a szakág honi bajnokát, a legsikeresebb vb résztvevőt, Göncz Gáspárt, alias Lucifert is. Vajon mikor sikerült felhívnunk? Pont a névnapján, kiváló apropóként egy nagyobb lélegzetvételű interjúhoz, mondjuk egy belvárosi Mekiben.
Fejlődő országok
– Nem kerülhető meg a világbajnokság, milyen benyomásokkal jöttél haza?
– Ugyanúgy, mint a többieknek, nekem is nagyon tetszett minden, nagy élmény volt. Mi magyarok a nemzetközi szövetség (ICF) development programjának keretében egy hetet tölthettünk edzőtáborban a világbajnokság helyszínén. Napi két edzéssel készültünk, a legjobbak, franciák, németek foglalkoztak velünk. Azonban legalább ilyen jó volt, hogy kb. 30 nemzet kajakosaival voltunk együtt. Csupa fejlődő ország, és általában nem csak szlalomra vonatkozóan. Afrikából, Ázsiából, Dél-Amerikából jöttek fiatalok. Voltak, akik még nálunk is kevesebbett eveztek, nekik a versenyen csak végig kellett menniük egyenesen a pályán. Még rendes szlalom hajót sem kaptak, hogy ne törhessék össze.
– Mégis milyen célt szolgált ez az egy hét olyan sportolókkal, akik először ültek kajakban?
– Az ICF-nek az a célja ezzel a kezdeményezéssel, hogy szélesítse a szlalom bázisát, minél több országot vonjon be. Még akkor is, ha ezt a nagy szlalom nemzetek nem nagyon akarják, tartva attól, hogy a fejlődők egyszer majd felzárkóznak.
 Kedvenc hajójával Krakkóban |
– Mi volt a legfontosabb, amit ebben az egy hétben megtanultatok?
– Az, hogy tulajdonképpen egyetlen dologra kell figyelni: az ideális vonalon kell menni. Ha azt megtalálod, akkor erőlködés nélkül siklasz át a kapukon. Egy-két centin múlik minden. Ha a hajó orra rossz szögben áll, amikor bemegy az ember a limányba, mindennek vége. Erőlködhetsz hatszor annyit, mégsem haladsz sehova. Pár centin múlik, hogy elmész a limány mellett, elütöd a falat vagy befordul a hajó. Meg kell nézni a francia világbajnokot, lehet tőle tanulni. A legnehezebb pályán is úgy megy végig, hogy nem látni rajta erőlködésnek még csak nyomát sem. Persze tíz éve evez az augsburgihoz hasonló mesterséges pályákon.
– Utólag értékelve, figyelembe véve a pálya nehézségét, elégedett vagy az eredményeddel?
– Tulajdonképpen igen. Az első futamot ugyan nagyon elrontottam, azonban a második szinte pontosan úgy sikerült, ahogy elterveztem. Magamhoz képest remek időt mentem, azzal a szépséghibával, hogy az egyik kaput lendületből lefejeltem. Ezt a bírók nem adták meg, helyette kaptam 50 másodperc büntetést. Ebben a futamban 124 másodperc alatt értem le, míg a legjobbak 100 alatt teljesítettek. Jó lett volna az első százban végezni, egy kis szerencsével meg is lett volna. Azonban az igazán nagy sikerhez, a nyolcvanba kerüléshez, már nem szabad kaput kihagyni, és még gyorsabbnak kell lenni.
Perspektíva
 Első siker szlalomban: magyar bajnoki cím Krakkóban |
– Mi nemrég kaptunk egy emailt egy lánytól, aki szeretne komolyabban foglalkozni a szlalommal. Te találkozol ilyen irányú érdeklődéssel, látsz perspektívát a sportágban?
– Mi már biztos, hogy soha nem fogjuk utolérni a nemzetközi élmezőnyt, erre csak azoknak a fiataloknak van lehetőségük, akik most kezdenek el foglalkozni a szlalommal. Azonban nekik is nagyon fontos, hogy biztos kajaktudásuk legyen. Mint, ahogy az is fontos lenne, hogy minél többet legyenek vadvízen. Azonban amíg nálunk nincs pálya, addig nagyon nehéz lesz fejlődni. Mert, amíg mi tudunk pénzt és időt áldozni a felkészülésre, addig egy általános iskolástól nem várhatjuk el, hogy naponta átjárjon Dunacsúnyba.
– Van bármilyen tudomásod arról, hogy lenne terv, vagy akarat szlalompálya építésére?
– Én úgy tudom, hogy vannak ilyen irányú tervek. Nem ez lenne az első eset. 1972-ben, amikor a szlalom olimpiai sportág lett, itthon is volt egy vállalkozó kedvű sportoló, aki szeretett volna ezzel foglalkozni. Akkor csinálták meg azt az egy hullámot a Sajón, de az magában kevés volt, hiszen vadvízi tapasztalat nélkül nem lehet fejlődni. Szóval, most is lenne szándék, de ez egy nagyon költséges terv, amitől csak hosszútávon lehet megtérülést remélni.
A vadvízen túl is vadvíz van
– Beszéljünk egy kicsit másról is. Idehaza, sőt Európában lassan véget ér a vadvízi szezon. Mit csinálsz, amikor nem mehetsz vízre?
 Akcióban a Hungarodeon |
– Próbálok vízre menni. Régebben dolgoztam sí- és snowboard oktatóként Szlovákiában és Franciaországban. Mostanában pedig próbálok eljutni olyan helyekre, ahol egész évben vadvízi szezon van. Jártam már így Törökországban vagy éppen Ecuadorban. Ezeken a helyeken rafting túravezetőként dolgozom, jobb esetben visszajön a repülőjegy ára, és még el is tudom magam tartani. Emellett számtalan gyönyörű helyet láthatok. Mondjuk, volt már olyan, hogy ráuntam, például, amikor Törökországban két hónapon át ugyanazt a szakaszt evezetük naponta háromszor. De van ellenpélda is: Ecuadorban a Colca-kanyonban egy hatfős csapattal olyan úton jártam, ahol előttünk még senki. Több napos túra volt, hihetetlen helyeken, ötezres hegyek tornyosultak fölénk, néha egészen félelmetes volt.
– Ahogy hallom, nagyon szeretsz utazni. Elsősorban a munka miatt utazol, vagy magáért az utazás élményéért?
– Valóban nagyon szeretek utazgatni, világot látni. Másrészről Budapesten nem igazán találom a helyem. Ez a város arra jó, hogy az ember csoportokat szervezzen a rafting túrákra, illetve arra, hogy itt lakik a családom, akikhez haza lehet jönni. Amikor először töltöttem egy hetet Szlovéniában, annyira megfogott a táj, a hegyek szépsége, hogy mindenáron oda akartam költözni. Azóta már láttam számos gyönyörű helyet, már nem foglalkozom a költözés gondolatával. Aztán ki tudja, lehet, hogy egyszer megtalálom azt a helyet, ahol élni szeretnék.
Két másik szerelem: rafting és rodeo
 Egy kis hülyéskedésért nem megy a szomszédba: karaoke a Sajó partján |
– Ha már szóba került a rafting, ne menjünk el a világbajnokság mellett. Tudtommal te is készültél a vb-re.
– Valóban, az első válogató versenyen mi is ott voltunk, de nem tudtunk győzni, a második pedig egy időben volt a krakkói szlalom ob-vel, és inkább azt választottam. Nagyjából ismerem azt a csapatot, amelyik részt vett a vb-n, szurkoltam nekik.
– Te mégiscsak szakmabeli vagy, mire juthat egy magyar rafting csapat?
– Az a helyzet, hogy a mi raftosaink nem profik, túravezetők ülnek össze egy-egy versenyre, márpedig ez egy olyan sport, ahol nagyon fontos az összhang, az összeszokottság. Egy raftcsapat akkor tud igazán jól menni, ha a kormányosnak csak minimális mértékben kell kormányoznia.
-Idáig a kajakozás kapcsán csak a szlalomról beszélgettünk. Ne felejtsük azonban, hogy te rodeóban sem vagy rossz. Az idei Hungarodeón csak 5. lettél, de voltál te már magyar bajnok is. Lecserélted a pörgést a cikk-cakkra?
– Szeretem én a rodeót is, de az igazán nagy lehetőséget a szlalomban látom.
– Azt mondtad, hogy a te korodban nincs realitása annak, hogy utolérd a nemzetközi élmezőnyt szlalomban. Ennek ellenére van még valmilyen nagy álom, amit sportolóként szeretnél elérni?
