A téli sportszezon kezdetéig még legalább három hónapot várnunk kell, de persze a háttérben, az edzőtáborokban már lázasan folyik az előkészítő munka. Ez viszont nem sok bevételt hoz a szponzoroknak, ezért is találták ki a nyári versenyet. A legrangosabbról, a síugró nyári Grand Prix érdekességeiről olvashattok most.
 Locsolni kellett a sáncot  |
Télen, nyáron
Ami régen a természeti viszonyok miatt megoldhatatlannak látszott, az ma már a technikai vívmányoknak köszönhetően már csak pénz kérdése. Havat szerezni persze drága lenne, főleg amikor a hegyekben is 35 fok van árnyékban, de hát erre találták ki a műhavat. A síugrók esetében a beborítandó terület nem is olyan nagy, mintha mondjuk óriásműlesikló versenyre készülnének, viszont a sáncasztal (az elrugaszkodási területet) is locsolni kell. (Ezt egy erre a célra kifejlesztett kerámiafelülettel borítják.)
A síugróknál 1994 óta rendeznek nyári Grand Prix-t. Messzemenő következtetéseket sohasem szabad belőle levonni, hisz attól, ha valaki nyáron nagy formában van, még nem biztos, hogy télre is konzerválni tudja a jó formáját. Viszont jó móka, és a síugrást kedvelőknek legalább nem márciustól novemberig kell böjtölniük a szünetet.
Az idei versenysorozat több különlegességgel is szolgált. Egyrészt a síugrókat sem kímélte a hőség. Főleg az első két versenyhelyszínen, a németországi Hinterzartenben és a franciaországi Courchevelben főttek a 40 fok közeli hőségben.
 A német sztárokat egyelőre jobban érdekli a frizurájuk, mint a formájuk Forrás: sport.de |
A harmadik és a negyedik helyszínen, az olaszországi Predazzoban és Innsbruckban szerencsére már emberibb körülmények fogadták az ugrókat. Predazzoban azonban a fokok számával a nézők száma egyenes arányban csökkent. Még a németeknél mintegy ötezren napoztak a sánc aljában, az olaszoknál mindössze háromszáz néző volt kíváncsi a világ legjobbjaira. Az olasz eset remekül bizonyítja a televíziók rajongó-generáló hatását. Még az osztrákoknál és főleg a németeknél a média sztárt csinált a síugrókból, ha nem ugranak, akkor reklámklippet forgatnak, talkshowban szerepelnek vagy interjút adnak, addig Olaszországban szinte kihalt ez a sport. Sáncaik még vannak, ugróik már kevésbé, és a síeléshez képest mára már szinte semmi adásidőt nem kapnak a síugró versenyek. A predazzoi versenyt nem közvetítette egy tévé sem, a németek legjobb síugrói el sem mentek a versenyre.
 Morgenstern, a nyár legjobbja Forrás: sport.de |
Innsbruckban már jobb volt a helyzet, ötezer néző, élő közvetítés az ORF1-en. Azért nagyon csodálkozni nem kell ezen, hisz a Grand Prix sorozat negyedik versenye előtt már valószínűnek látszott, hogy osztrák sikernek örülhetnek Innsbruckban.
Szárnyalnak az ifjú titánok
A nyári versenyeken az osztrákok általában jól szerepelnek, tavaly például Andreas Widhölzl nyerte az összetettet, és idén sem volt ez másképp. Viszont egyértelműnek látszik, hogy generációváltás megy végbe a síugróknál. Az idei sorozat legjobban szereplő versenyzői mind még a junior korosztály képviselői. A legjobbjuk, Thomas Morgenstern mindössze 16 éves. A junior világbajnok tökéletes formában érkezett a nyári versenysorozatra, ráadásul a tavalyi szezonban összeszedett annyi versenyrutint, hogy most már nem remegett meg a lába, amikor ő vált az elsőszámú esélyessé.
 Kokkonen, Morgenstern és Höllwarth Forrás: skispringen.com |
Összetettben „Morgi” a finn Akseli Kokkonent szorította a második helyre a dobogón. Mindketten egy-egy versenyt nyertek a négy nyári GP-ból (Morgenstern a németországi, Kokkonen az olaszországi viadalon ugrott legmesszebbre, Morgi viszont több pontot gyűjtött a többi három versenyen, mint finn kollégája.) Akseli szakálla is éppen hogy pelyhedzik még, ahogy az összetett 4. Rok Benkovic is 2003 tavaszán még Morgi mögött lett 2. a junior vébén. A „nagy öregek” közül egyedül Martin Höllwarthnak ment igazán. Ő a 3. helyet csípte meg. A többi világsztár igencsak a lista végén található. A Négysáncverseny 2003-as győztese, a finn Janne Ahonen 18. lett, a sírepülő világrekord-tartó finn Matti Hautamaeki 37., a németek sztárjával, Sven Hannawalddal (31. hely) még az a csúfság is megesett, hogy hat azaz hat német végzett előtte az összetettben. A legjobb német Maximilian Mechler lett. Ő ezt a kiváló eredményt leginkább annak köszönheti, hogy az innsbrucki versenyt ő nyerte.
És hogy mi jön ez után?
A fiúk pár nap pihenőt kapnak, aztán folytatódik tovább a felkészülési időszak. A 2003-as világbajnok, a lengyel Adam Malysz szeptemberben, a lengyel bajnokságon szerepel majd először a nyilvánosság előtt. A többieket pedig november végétől láthatjuk majd újra a sáncokon, és a tévéközvetítéseken, akkor kezdődik ugyanis a világkupasorozat.
