A rafting szezon javában tart, a túráztató cégek küzdenek a vendégekért. A Rafting: kicsikkel vagy a nagyokkal című cikkünkben arról elmélkedtünk, hogy a kis, családias cégekkel, vagy a piacvezető, minden előírásnak maximálisan megfelelő piacvezető cégekkel érdemesebb-e túrázni. Arra jutottunk, dönte el mindenki maga. Most az egyik legnagyobb magyar túráztató, a Hungaroraft vezetőjének az extrem.hu-hoz eljuttatott reakcióját olvashatjátok.
A “nagyok”:
Mindenek előtt tudni kell, hogy mindössze 3-4(?) cég rendelkezik a törvény előírásainak megfelelő túraszervezői jogosultsággal. Ezek név szerint: Hungaro Raft & Ski Utazási Iroda, Kanyon Aktív Utazási Iroda, valamint a paksi Popeye Utazási Iroda. (Tudomásom szerint az Adventure utazási irodává alakulása folyamatban van.)
Ezen szervezők bejelentett irodát, alkalmazottakat tartanak fent. Adót fizetnek, és kötelező letéttel kell, hogy biztosítsák az utasok hazajutását baj esetén. (Ennek meglétét és mértékét a Gazdasági Minisztérium minden évben ellenőrzi és felülvizsgálja.) Az utasokra biztosítást kötünk, mely cégenként a biztosító társasággal kötött egyedi megállapodás szerinti.
A Hungaro Raft & Ski az OTP-Garancia biztosítóval kötött szerződést, melynek értelmében az utas biztosítva van a rafting, canyoning, hegymászás, tandem siklóernyőzés és más sportágak űzése során bekövetkező balesetek esetre is. További garanciát jelent a vendégek részére, hogy Szlovéniában saját céggel rendelkezünk, ami biztosítja a túráztatás külföldi jogi hátterét. (1-2 éve nagy vihart kavart Szlovéniában, hogy a vámőrség lezárta a magyarok kinti raktárhelységeit, ahol a felszerelést tartották, így nem férhetett hozzá a túraszervező a saját – külföldön egyébként illegálisan tartott – felszereléséhez. Később a munkaügyi hivatal állította meg a túrát az ott dolgozó fekte munkások (túravezetők) miatt. Gyakran keltettek zavargásokat a szlovén rafting cégek is érdekeik védelmében. És ennek a folyamatnak soha nem lesz vége, csak azok számára, akik betartják mindkét ország törvényeit.)
Az említett kiadásoknak köszönhetően egy utazási irodának értelemszerűen lényegesen nagyobb költségekkel kell számolni, aminek fedezetét a vendégek számának növelésével valósíthatja meg.
A “kicsik”:
Nem egy céget nevelt ki a Hungaro-raft. Köztük volt, olyan vendég, aki egy alkalommal vett részt egy egynapos túránkon. Jó üzletet látott a raftingban. Következő évben már csoportot vitt a folyóra és életveszélyes volt, amit csinált (a használt felszerelés, a túravezetés stb.), és volt olyan is, aki visszajáró vendégünk volt.
A túraszervező “cég” saját lakáson, esetleg egy pincében egy számítógép és egy telefon birtokában egymaga bonyolítja a jelentkezéseket és az ezzel járó ügyintézést. Az utazás díját előre megbeszélt helyen – étteremben, utcán, vagy a megrendelőnél – szedi be.
Jobb esetben a szervező számlaképes – persze csak a legszükségesebb esetben -, azonban az általa kiállított számla tárgya nem felel és nem is felelhet meg a valóságnak, miután a végzett tevékenységet hivatalosan nem gyakorolhatja. Baj esetén senki nem garantálja az utasok hazaszállítását, vagy a program meghiúsulásából adódó veszteséget a vendég számára, hiszen nem tudható, hogy a szervező rendelkezik-e a szükséges tőkével. – Nem véletlenül találták ki a kötelező kauciót.
Az említettekből következik, hogy a lényegesen kisebb kiadással párhuzamban kevesebb utassal is megelégszik a “kicsi”. Meg kell jegyeznem – és ezt ő is pontosan tudja – hogy csak így kerülheti el a hatóságok figyelmét. Így egy kis szerencsével évekig ellavírozhat, távol tartva magát a figyelem középpontjától. Vagy talán mégsem, mert ahhoz, hogy jöjjön az utas, ahhoz reklámozni kell. A reklámból pedig minden kiderül. Azonnal látszik a nyújtott szolgáltatás, látványosak a képek, sajnos csak az nem derül ki a naiv érdeklődő számára, hogy mi ill. ki áll a háttérben. A bátrabbak az utazási irodák közt hirdetik magukat.
A túra és a túrázok száma:
A Rafting: a kicsikkel vagy a nagyokkal? cikk szerint a “kicsik” 20 embert vállalnak egy hétvégén. A “nagyok” ötvenet. Azt hiszem, ez megfelel a valóságnak. Viszont az 50 fő két csoportban (délelőtt és délután) túrázik, tehát 25-25 utasról beszélünk. Kérdés: mennyivel lehet másként bánni 20 vendéggel, mint 25-tel? Nálunk egy hétvége programja sokkal komplexebb. Kirándulni, kanyon-túrára (canyoning), vagy siklóernyőzni visszük a vendéget, amikor nem evez. Amennyiben az evezést napközben szerveznénk, úgy semmi másra nem maradna idejük. A napközbeni evezés eredményeként: utaztak három nap alatt kb. 1300km-t és nem láttak, nem próbáltak semmi mást a vadvízi evezésen kívül, megfosztva magukat további nagyszerű élményektől.
És ne felejtsük el az emberek túlnyomó része aktív pihenésre és arra vágyik, hogy az rászánt rövid időben minél több kalandban legyen része. Nem hiszem, hogy öt órás maratoni erőpróbára van szükségük. És nem tartom pozitív élménynek a túraszervező Robur típusú, kb. 25 éves kisbuszát tolni. Nevetséges azt feltételezni, hogy a felszerelés kopottabbá, elhasználtabbá válik kétszer 2,5 órától, mint egyszer öttől.
A délelőtti és délutáni csoport résztvevői az esti grill-vacsora és az ezzel járó buli kivételével nem találkoznak egymással, így nem érzékelik a nagy létszámot. Este együtt jó hangulatban viszont remekül szórakoznak honfitársaikkal, vagy éppen tőlük elkülönülve. Ki-ki tetszése szerint.
A túravezető: Kajakban vagy kenuban
Örök dilemma. A kajakosok természetesen esküsznek rá, hogy kajakkal sokkal gyorsabb a mentés és ezáltal biztonságosabb a túra. Ne felejtsük el, hogy a kajakos túravezetők hobbija a kajakozás, aminek sajnos sok esetben túra közben hódolnak. (Jött hozzánk azzal túrázó, hogy nem érezte magát biztonságban egy előző túráján, mert a kajakos túravezető csak magával volt elfoglalva. Persze ne általánosítsunk. Lehet, hogy ez egy egyedi eset volt és a munkáltató levonva a tanulságokat már régen megtette a kellő lépéseket.)
Mindemellett elképzelhetőnek tartom, hogy egy bővizű, sziklákkal kevésbé tarkított folyón egy kajakos gyorsabban odaér a vendéghez. De mi van, ha a két-három ember három felé úszik, és akkor még ott vannak a lapátok, és a hajó. Amikor az utas a kajakba kapaszkodik, az jóformán mozgásképtelenné válik, míg a kenuba beszállhat a segítségre szoruló ember, így a továbbhaladást szinte egyáltalán nem korlátozza.
Sziklák közt szlalomozva egy idő után a kétségbe esett utas könnyen beboríthatja a kajakost is, és akkor mi történik? Kimászik a kajakos a hajóból és együtt úsznak a partra? Ez idáig rendben van, de mi lesz a többiekkel, a kajakkal és azt gondolom, megint eggyel több lapát úszik a vízben. A kajakos nem tud gyorsan kiszállni a hajóból és szikláról, vagy a partról biztosítani a nehezebb szakaszokat. Volt olyan időszak néhány évvel ezelőtt, hogy én is próbálkoztam kajakkal túrát vezetni, de be kellet látnom, hogy hatékonyan nem lehet. A Soca-n legalábbis biztosan nem.
A általános visszhang:
Több ezres elégedett vendégkör, és számtalan visszajáró cég bizonyítja az ellentétét annak, amit a “Rafting: a kicsikkel vagy a nagyokkal?” című cikk baljóslóan sugall.
Üdvözlettel:
Takács Gyula
Hungaro Raft & Ski Utazási Iroda
