Kis falu is lehet nagy hírű. Nem kell hozzá más, mint évente megrendezni egy 24 órás jótékonysági futóversenyt, 15 éven keresztül. Így elérhető, hogy a rajthoz álló futók kétszer annyian legyenek, mint a helybeliek. A visszatérő magyar futóktól még egy magyar csúcsot is kaptak a szervezők.
 Wörschach  |
Ez is csak olyan, mint az angol pázsit, amivel nincs semmi munka, egyszerűen nyírni kell, meg locsolni, kb. 500 éven keresztül és máris olyan gyönyörű lesz, hogy csak na. Nincs ez másként egy tömegsport rendezvénnyel sem: évente meg kell rendezni, korrektül, hibátlanul és tisztességesen, mondjuk 15 éven át, és az adott sportág képviselői tolongani fognak, hogy rajthoz állhassanak kis falunkban. Wörschach ugyanis egy mindössze 1400 fős kis falu Stájerországban, ahol immár másfél évtizede minden nyáron megrendezik azt a jótékonysági futást, aminek bevételét egy mozgáskorlátozottakat támogató alapítvány számlájára utalják (és csak oda). Bár a térképen csak egy vékony vörös vonal választja el Ausztriát Magyarorszgtól, a különbséget mégis fényévekben lehet mérni. A sógoroknál óriási respektje van a tömegsportoknak, egy-egy rendezvény igazi társadalmi eseménynek számít. Wörschachban pl. szabályos majálist rendeznek, kirakodó vásárral és lacikonyhával, egy emberként vonul ki az egész falu, sőt a környékbeli falvak, kisvárosok lakossága. És tömegesen jönnek a futók. Csak az egyéni 24 órás versenyen volt közel 200(!) induló. Nem beszélve a kisebb-nagyobb váltókról, amelyekben 2500-an álltak rajthoz. Ez ugyebár közel duplája a rendező település teljes lakosságának. Nálunk ezt legfeljebb egy 20 fős településen lehetne eljátszani.
 Ilyen egy népszerű futóverseny |
No, de ne legyünk rosszmájúak, koncentráljunk csak szigorúan a versenyre. Mert azért verseny is volt. Nem is akármilyen eredményekkel. Kezdjük azzal, amire a legbüszkébbek lehetünk: Bérces Edit új magyar csúcsot (237,6454 km), csupán 6,5 km-rel elmaradva a világcsúcstól. Sörös Erika nagyszerű futással (190,7454 km) lett harmadik, Editen kívül csak a kiváló orosz futó, Irina Reutovics (231,5763 km) előzte meg. Kiss Zoltán a férfiak mezőnyében lett negyedik (213,7804 km).
Nagyszerű eredményeket produkáltak a hazai pályán futó osztrákok: a győztes Ewald Eder 267,427 km-es teljesítménye aranyat ért volna a tavalyi Eb-n, ráadásul a második helyezett Günter Klammer 264,901 km-t teljesített, ami szintén fantasztikus eredmény.
Ilyen teljesítmények után az extrem.hu sem volt rest, megkerestük a három magyar résztvevőt, mondják el ők, hogy milyen is Európa egyik leghangulatosabb ultrafutó versenye.
Edit és az új magyar csúcs
 Bérces Edit, Kiss Zoltán, Sörös Erika |
-Tulajdonképpen világcsúcsra készültem, de kb. 110 km után be kellett látnom, hogy nem leszek képes 244 km-t futni – kezdte beszámolóját Bérces Edit. Ennek főleg az időjárás volt az oka. Napközben ugyanis 35 fok meleg volt, ami nem kifejezetten futóidő. Az éjszaka szerencsére rövid volt, és nem nagyon hűlt le a levegő, kb. 10 fok volt hajnalban, úgyhogy csak egy papírdzsekit vettem fel, hosszúnadrágot nem is. Miután a világrekord gondolatát feladtam, a 233 kilométeres eredményt céloztam meg, hát az összejön.
-Az időjárás kivételével optimálisak voltak a körülmények?
-Tulajdonképpen ez egy fantasztikus hangulatú rendezvény, egy jótékonysági futás, amivel egy mozgássérülteket támogató alapítványt segítenek. Ráadásul ez volt a 15. rendezés, így rengetegen indultak. Helyenként már túl zsúfolt volt a pálya, annyian futottak. Ez jött még, hogy dimbes-dombos volt a pálya, sunyi emelkedőkkel, kis púpos hidakkal. Persze ami megy felfelé, az megy lefelé is, de a kaptatók csak megviselik az embert, pláne a 20. óra után. Viszont volt segítőm, Gróf Olivér végig mellettem volt, és nagyon sokat segített.
-Továbbra is tervezed a világcsúcs megdöntését, vagy most egy időre leteszel erről a tervről?
 Néha kifejezetten nagy volt a forgalom |
-Kaptam néhány jó tanácsot egy osztrák barátomtól, Sepp Resniktől, aki nagyon híres ultrasportoló. Ő azt mondta, hogy egy világcsúcs kísérlet nem úgy megy, ahogy én csináltam, hogy odaállok a rajthoz, aztán azt mondom, hogy most megpróbálom. Ez legalább egy éves előkészületet igényel, kiválasztani a legjobb pályát, a segítőket, várni az ideális körülményeket. Kell még jókora média felhajtás is, hadd figyeljenek oda minél többen. Így van a legnagyobb esélye, és ha nem sikerül, akkor sincs gond, legalább annyit elértünk, hogy egy kicsit felfigyeltek ránk.
-Mindezektől függetlenül, ez a mostani eredmény több, mint biztató.
-Persze, ez nagyon jó eredmény. Meg kell jegyezni, hogy a 24 órás világcsúcsot, ami valamivel több, mint 243 km, valóban ideális körülmények között futotta Sigrid Lomsky Bázelben, sík pályán. Biztos vagyok benne, hogy képes vagyok megdönteni ezt a rekordot.
Zoli és egy jó edzés
Kiss Zoli most nem futott annyit, amennyit tőle megszoktunk, de 213 km-es teljesítményével így is dobogós lett volna a sárvári 24 órás ob-n. Mindenesetre edzésnek jó volt.
-Még az is kétséges volt, hogy egyáltalán elindulok-e, mert úgy nézett ki, hogy nem tudom megoldani a közlekedést, és nem igazán volt kedvem vonatozni. Szerencsére Sörös Erikáék segítettek, így velük ki tudtam menni. A verseny alatt pedig Erika segítői nekem is nagyon sokat segítettek. Ezúton szeretném nekik megköszönni a segítséget, Editnek pedig gratulálok az új rekordhoz. Egyébként szokás szerint fantasztikus hangulat volt, és nagyon jól éreztem magam, bár azt tapasztaltam, hogy kezdi magát kinőni ez az esemény.
 Néha meg kifejezetten kicsi |
-Csak nem azt akarod mondani, hogy túl sok volt a futó?
-Pedig így van, több mint kétezer futó állt rajthoz, rengeteg váltó, szóval nagyon sokan voltak, talán egy kicsivel többen is, mint amit a pálya elbírt. Érdekesség, hogy Dietmar Mücke vezetésével volt négy futó, akik egy nappal korábban kezdték, és 48 óráztak. Dietmar, a sportágat népszerűsítő szokásos wörschachi Pumukli jelmezében, 301 km-t futott, pedig az első nap még a pályaépítőket is kerülgetni kellett.
-Nálunk lesz valaha olyan verseny, mint Wörschachban?
-Őszintén? Elképzelhetetlennek tartom, hogy valaha is legyen egy ilyen versenyünk. Ausztriában egy ilyen kezdeményezésbe mindig beszáll a magántőke is, nem kell csak az állami segítségre várni. És ami nagyon fontos, a pénz oda kerül, ahova szánják, nem tűnik el menet közben. Ráadásul az osztrákok nagyon megbecsülik ezeket a rendezvényeket, egy ilyen eseményről mindenki tud, mindenki beszél, míg pl. egy külföldi Eb-ről, hiába van ott osztrák futó nem esik annyi szó, holott az rangosabb verseny. Ha nálunk lennének ilyen versenyek, én is szívesebben elindulnék azokon, mint bármilyen nagy világversenyen.
Erika: a futás segít
Sörös Erika neve sem ismeretlen, találkozhattunk vele a sárvári 24 órás ob-n, ahol 157 km-t futva lett második. Ahhoz képest most ez a 190 km csodálatos eredmény, és ami még fontosabb, hogy igazából ez adja vissza Erika valódi tudását.
 Hegyek között völgyek között |
-Nagyon elégedett vagyok ezzel az eredménnyel, hiszen még soha nem tudtam 24 óra alatt ilyen sokat futni. Csak azt sajnálom, hogy Sárváron, az országos bajnokságon nem voltam formában, hiszen ott egy ilyen eredménnyel könnyedén győzhettem volna. Most viszont minden feltétel adva volt a jó eredményhez, és én is nagyon jó formában voltam.
-Októberben 24 órás világ- és Európa-bajnokság lesz Hollandiában. Ez az eredmény, és Edit kiváló futása, nagyon jó eredményt sejtet.
-Már a tavalyi franciaországi Eb-n is egész jól szerepeltünk, harmadik lett a csapat, és csak 4 km-rel kaptunk ki a franciáktól. Idén ha mindhárman ilyen formában leszünk, (még nem tudni, hogy ki lesz a harmadik csapattag, H. Á.), akkor még jobb eredményt is elérhetünk.
-Önről, a remek eredmények ellenére eddig kevesebbet hallottunk, mondana pár szót magáról?
 Jobb oldalon Zoli és Erika (sapkában), utóbbi mellett Gróf Olivér, Edit segítője |
-Szombathelyen élek, két gyermekem van, és a helyi Philips gyárban dolgozom, ahol nagyon sokat segítenek, hogy ilyen jó eredményeket érhessek el. 1993-ban, a második fiam születése után kezdtem futni, kezdetben csak rövidebb edzésekkel, aztán egyre hosszabb versenyeken indultam: 15 km, félmarathon, marathon. Egy idő után rájöttem, hogy nekem leginkább az ultratávok fekszenek, ugyanis nem vagyok gyors, ellenben nagyon szívós és kitartó vagyok. Ha valamit elhatározok akkor azt végig is csinálom, ez pedig nagyon fontos tulajdonság egy ultrafutónál.
-Megváltozott az élete, mióta futni kezdett?
-Nagyon sokat változott, és a jó irányba. Sokkal kitartóbb lettem, és rengeteget nőtt a teherbíró képességem, ami nem csak a futásra igaz, hanem a mindennapokra is. Rengeteg problémán átsegít a futás. És nem csak magamért futok, jó érzés, amikor az utcán megállítanak, a futásról kérdeznek, és azt akarják tudni, hogyan kezdjenek hozzá. Pár éve még egyedül futkároztam Szombathelyen, ma pedig már több tucatnyian futnak rendszeresen. Persze vannak még egyéni terveim is, nagyon szeretnék egyszer elindulni az ausztráliai hatnapos versenyen, ami óriási kihívás, és kíváncsi vagyok, hogy meg tudok-e vele birkózni.
 A verseny végeredménye, és a magyarok eredményei |
