Mint minden olimpiai sportágban, a mountainbike-ban is jelenleg a fő cél az olimpiai kvóta megszerzése. A szövetségi kapitánnyal és a válogatottakkal beszélgettünk arról, hogy lesz-e magyar cross-country-s Athénban. A nemzetközi helyzet fokozódik, és az örök téma, a pénzhiány is szóba kerül. Szövetségesdi, magyar módra.
Versenyzőkből nincs hiány |
Egy év, és itt az Athéni Olimpia. Nagyon sok sportágban küzdenek a versenyzők a kvalifikációért, és így vannak ezzel a mountainbikeosok is. Sajnos nem elég itthon jó képességű versenyzőket nevelni, hogy akik megmutatják, hogy mire képesek más ország versenyzőivel szemben, hanem menedzselni is kellene őket és a sportágakat egyaránt. Viszont Magyarországon mindenki a gyors meggazdagodást keresi és elfelejti a befektetés szó értelmét. Ez jellemző a friss olimpiai sportágra, a montira is. Versenyzők vannak; versenyek is, ahol lehet kvalifikációs pontokat gyűjteni, csak hát össze kellene hozni a két tényezőt, amihez ugyebár pénz kell. Nálunk viszont pénzből van kevés. A másik oldalon pedig ott az igény, hogy szerepeljünk jól az olimpián, holott már a kijutás is borzasztóan nehéz, és nem lesz könnyebb. El kellene már dönteni, hogy mi mennyit ér, mert ami támogatást kapnak a szakosztályok, az dráma és több felvonásban a Nemzetiben a helye.
Ahogy arról a Vajda Mártival készült interjúnkban már hallhattatok, nem egyszerű az élete a magyar válogatott montisoknak, főleg akkor nem, ha ráadásul a szebbik nem képviselői. A Mártitól hallott helyzetkép késztetett bennünket, hogy felkeressük a fiúk itthoni legjobbjait, és a szövetségi kapitányt, hogy megtudjuk, ők vajon hogy látják a helyzetet. Íme.
Először Lőrincz Olivér szövetségi kapitányt kérdeztük:
– Hogyan tudja segíteni a szövetség a montis versenyzőit?
– Éves szinten néhány millió forint áll a szövetség részére, amihez tudni kell, hogy egy versenyző elindítása egy komoly versenyen körülbelül fél millióba kerül. Tudniillik az olimpiai bizottság támogatja a sportágakat, csak hogy az elmúlt olimpia eredményei alapján. Magyar induló pedig nem volt Sydneyben, így csak az alaptámogatás jár nekünk. Tehát ez egy ördögi kör: amíg nincs eredmény, addig nincs pénz, de az eredményhez versenyezni kell, ahhoz pedig szintén pénz kell. Sajnos a külföldi országokkal ellentétben nálunk mindenki gyorsan akar meggazdagodni, és addig nincsenek szponzorok, amíg nincs világbajnokunk. Nyugaton ez nem így megy. Ott a legtöbb helyen tolonganak a támogatók a nagyobb csapatok körül. Azért mi mindent megpróbálunk, ami az erőnkből telik, szövetség, versenyzők, szülők. Jelenleg egy versenyzőnk van a legjobb száz között, Buruczky Szilárd és megpróbálunk rá, illetve még egy-két srácra koncentrálni.
Vajda Márti |
– Mi a helyzet a nőkkel, nekik nincs esélyük kijutni?
– A lányokat azért nem támogatjuk, legalább is pénzzel nem, mert ott összesen egy lány van, aki komolyabb eredményekre képes, Vajda Márti, de neki esélye volt tavaly jó szereplésre, [a Merida International Team tagjaként indult sok nagy versenyen], de nem tudott élni a lehetőséggel, és nem került be az első harmincba, ami egyéni kvalifikációs hely a nőknél. Ráadásul rizikós lett volna idén egyedül támogatni őt, hiszen bármikor lesérülhet és nincs több női versenyzőnk, aki pontszerzésre esélyes. Viszont a férfiaknál ez az első ötven juthat be egyéniként, és a legjobb három eredményből – ha benne van az első százba – alakítják ki az országok közti rangsort. Mi jelenleg a 21. helyen állunk, és a legjobb 22 ország szerez jogot az indulásra. Nagy versenyben vagyunk még az Írekkel, a Románokkal, a Brazilokkal. Ezért a szezont meg is kell nyújtanunk, mert még októberben és novemberben is lehet pontokat szerezni, például ősszel Izraelben lesz E1 kategóriájú verseny.
Visszatérve a támogatásra, úgy érzem, a médiában sem kapunk elegendő szereplést ahhoz, hogy meggyőzhessük a szponzorokat érdemes a moutainbikeba pénzt fektetni. Ez a pesszimizmus tovább gyűrűződik a fiatalok felé, akik most jól szerepelnek itthon és külföldön egyaránt, de amikor a pályaválasztás elé kerülnek, nem a sportot választják, mert látják, hogy a mai profik az egyik napról a másikra élnek.
Természetesen kíváncsiak voltunk a válogatottak véleményére is. A fiúknál öttagú a keret: Buruczki Szilárd, Parti András, Melts András, Bakos Gergő, Vinczeffy Zsolt képviseli hazánkat a nemzetközi cross-country versenyeken, és próbál meg olimpiai kvótát szerezni. Először a legjobbnak tartott magyar montist, Buruczky Szilárdot faggattuk, aki jelenleg főállásban gyógyul.
– Javul már a sérülésed? Mikor láthatunk újra versenyen?
Egymás ellen, de együtt a kvótáért |
– Még két-három hét gyógyulás kell, és teljes értékű leszek. Sajnos Kanadában, június végén edzés közben egy kidőlt fában megakadtam, és szerencsétlenül estem, aminek következtében kiment a vállam. A következő versenyen már rajthoz állok, ez egy E2-es kategóriájú verseny lesz a horvátországi Rijekában. Sajnos a sérülésem következtében a magyar bajnokságban megszakadt a veretlenségi sorozatom, ugyanis hat éve zsinórban nyertem a bajnoki címeket. Jelenleg egy kicsit visszaestem a világranglistán a 83. helyre, de még sokat javíthatok egy sikeres világbajnoki szereplést követően, amire szeptember 7-én kerül sor Svájcban.
A másik, Kanadát is megjárt versenyző Parti András.
– Hogy ment a versenyzés a Hármas-határhegyi országos bajnokságon?
– Annyira nem sikerült jól, mert a kanadai edzőtábor miatti fáradság most jött ki rajtam, de azért derekasan küzdöttem és az U23-as kategóriában nyertem is fölényesen. Elméletileg úgy 45 pontot kapok, mert az országos bajnokságért lehet kvalifikációs pontot szerezni, és azzal körülbelül a 130. helyen állhatok a világranglistán. December 31-ig szeretnék bekerülni az első százba, hogy segítsek kvótát szerezni, mert igen szoros a verseny néhány országgal és csak néhány ponton fog múlni, hogy ki indíthat versenyzőt az olimpián. Ha pedig sikerül jogot szerezni az indulásra, 2004-ben kell megküzdeni itthon a többiekkel, hogy ki mehet ki képviselni az országot Athénban.
Mi csak remélni tudjuk, hogy a válogatónak lesz tétje.