Káldi Attila keresztültekert Amerikán és 13.-ként ért célba a Race Across America versenyen. A Balatonkenesei ultra-sportoló egyedüli magyar indulóként, minden nehézséget leküzdve jutott el San Diegóból az Atlanti óceán partján fekvő Atlantic Citybe. Az eredményével nagyon nem elégedett, de ha lesz pénze, jövőre visszamegy, és megmutatja, mi a magyar virtus.
 Káldi Attila  |
Lassan tíz éve, hogy megismerte az ország Káldi Attila nevét, amikor teljesen ismeretlenként, 1994-ben 35 évesen a Velencén rendezett négyszeres távú Ironman világbajnokságon meggyőző fölénnyel utasította maga mögé a nemzetközi élmezőnyt. Sajnos a verseny után gerincműtéten esett, ami ugyan sikeres volt, de azóta nem futhat hosszabb távokat. Viszont újabb kivételes teljesítményeket tudhat már magáénak más területen, pl. elég csak számos fekvőtámasz guiness világrekordjára gondolnunk.
Idén nyáron is megtalálta magának a megfelelő kihívást: elindult a Race Across America elnevezésű versenyen, ahol a 13.-ént ért célba 12 nap 1 óra és 17 perces kemény kerékpározás után. A viadal San Diegótól Atlantic City-ig tartott, azaz 4704 kilométert tekert le nem egész két hét alatt. Attilát már itthon értük utol. Hol másutt lett volna, mint biciklijén, amikor felhívtuk!
 A Race Across America útvonala |
– Hogy találtál rá erre a versenyre?
– Már vagy húsz éve rendezik meg minden évben ezt a versenyt, én a kilencvenes évek óta figyelemmel kísérem, és tudok róla. Idén volt lehetőségem először, hogy elinduljak, ráadásul igen nehéz a kvalifikáció, ugyanis három éves ultra versenyzői eredmények alapján lehet indulási jogot szerezni. A versenyrendezők nem igazán törekednek a mezőny kiszélesítésére. Nekem szerencsém volt, sikerült elindulnom a versenyen egyetlen magyarként, bár a viadal teljesen máshogy alakult számomra, mint amire számítottam.
– Mi volt a gond?
– Mindössze egy évet készültem kifejezetten erre a versenyre. A felkészülésem nem sikerült tökéletesre, mivel decemberben két hónap alapozás kimaradt. Úgy volt, hogy nem is sikerül kijutni a versenyre és akkor eléggé elkedvetlenedtem az egésztől. Aztán márciusban, amikor egyértelművé vált, hogy indulhatok, kezdtem újra az intenzív edzéseket. A jó eredmény eléréséhez (dobogó), kevésnek bizonyult a hárommillió forint, ami a rendelkezésemre állt az Ifjúsági és Sportminisztérium jóvoltából. Ez igazából csak arra volt elegendő, hogy végig tudjak menni a versenyen, és három kísérő segítsen nekem. Körülbelül 8-10 millióra lenne szükség, hogy az élmezőnyben végezzek. Kell lakókocsi a fürdés és a nyugodt pihenés biztosításához, mert a rendezők nem bizonyultak a humanitáriánus megoldások híveinek. Mindent magunknak kellett megoldani: alvás, víz, tájékozódás. Ezt jelzi, az is hogy „csupán” háromszor tévedtünk el a verseny alatt.
 Az egyéni verseny győztese, Allen Larsen |
Már két nap után kiderült, hogy ezen a versenyen nem rúghatok labdába. Dopping ellenőrzés nem volt, folyamatos versenybírói felügyelet sem, ami meglepő, mivel a bolyozás nem megengedett. Így elég érdekes eredmények születtek. Már azt gondoltam, hogy a Tour de France-on vagyok, olyan időket produkáltak egyesek. Ami már azért is meglepő, mert sok városon kellett keresztül mennünk, ahol a kereszteződésekben meg kellett állni, ami pedig jelentős átlagsebesség csökkenést eredményez, nem is beszélve a Sziklás hegység emelkedőiről. De hát ilyen a hozzáállás az Újvilágban. Az amerikai utak meg nem hozták a filmekben nyújtott minőségüket, valami katasztrofálisak voltak. Látszik, hogy a más felfüggesztéssel rendelkező böszme autóknak építették. Csupán 12 defektem volt és két külső gumi ment tropára. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy tényleg csak azzal foglalkoznak odaát, amiben pénz van és profit. Volt olyan város, ahol szinte minden házra ki volt írva, hogy eladó. A seriffen kívül nem igazán volt benne élő teremtmény.
– A verseny közben Új-Mexikóban tragédia is történt, meghalt egy harminc éves colorádói srác, Brett Malin…
– Igen, a srác előttem, váltóban tekert, és pont a kísérő kocsi mellett volt a tragédia előtt, csak baloldalt, ami nagyon veszélyes, mindig a jobb oldalon szokás frissíteni. Nem tudom miért nem látta a kamiont, ami elütötte, valószínűleg dombra mehetett felfelé. A kamion sofőrje megpróbálta elkerülni a balesetet, 30 méteren keresztül tolta fel a szalagkorlátot, de így is elkapta a srácot, aki már a helyszínen meghalt. Másfél órára le is zárták a helyszínt, csak minket, versenyzőket engedtek továbbhaladni.
Ettől ilyen nagy ennek a versenynek az értéke, hogy mindenféle veszélynek van a kerékpáros kitéve, én is tekertem olyan településen át éjszaka, ahol majdnem leszedtek a kutyák a kerékpárról, mivel szabadon hagyják a farmerek, a kerítés meg nem jellemző Amerikára, és amint már említettem a Sziklás-hegység is tele van veszélyes szakaszokkal.
– Hogyan értékeled te magad a teljesítményedet?
 Attila és csapata célban |
– Végig azért küzdöttem, hogy limitidőn belül beérjek mindig az ellenőrzési pontra. Sokan mondják, hogy nem értem el rossz eredményt, hiszen az először indulóknak a fele feladja a versenyt a statisztikák szerint. Aminek viszont nagyon örültem, hogy a FTC kerékpáros szakosztálya tiszteletbeli tagjává fogadott, amire vagy 75 éve nem volt példa. Sajnos nem tudom mi lesz jövőre, mert nagyon nincsen pénzem, napi megélhetési problémákkal kell szembenéznem. Talán ha el tudnám adni ezt a mostani eredményemet valami szponzornak, akkor lenne remény. Egyelőre még nem látok rá esélyt, de ha minden feltétel biztosított lenne a jó szereplés eléréséhez, akkor minden további nélkül visszatérnék. Most, hogy már kezdenek az élmények feldolgozódni bennem, és tisztábban látom át a verseny tapasztalatait, egyre inkább éled bennem a bizonyítási vágy, hogy revansot vegyek a tizenharmadik helyezésért. Ez ad igazából motivációt, hogy képesnek érzem magam arra, hogy harcba szálljak a nagy öregekkel az előkelőbb helyezésekért is. Hogy na nehogy már rám kelljen várni a rendezőknek, lesni, hogy mikor adom fel a versenyt. Engem nem abból a fából faragtak, hogy bohócot csináljak magamból. Most semmi más nem érdekel, csak, hogy újra elindulhassak ezen a versenyen és javítsak az eredményemen.
