Ideje már bemutatni egy újabb ultrafutót. Érdekes lesz: szervező vegyészmérnöki és aerobic edzői dipolmája van. Egyébként informatikai vezetőként dolgozik, és előszeretettel nevezi a kajálást „táplálkozási alkalomnak”. Werderits Brigitta ezen kívül imád tapsolni, dolgozni és futni.
 Tikkasztó hőségben: 100-as verseny Egerszegen  |
Brigittát már láttam futni a sárvári 24 órás országos bajnokságon, és láttam futni a zalaegerszegi 100 km-es ob-n, de beszélgetésre még nem adódott alkalom. A hétvégi rohonci (Rechnitz, Ausztria) 10 órás versenyen egészen kiváló eredménnyel (96, 316 km) harmadik lett a hölgyek között. Ez azt is jelenti, hogy a zalaegerszegi emberpróbáló százas után egészen jól sikerült regenárálódnia. Ezt maga az érintett is alátámasztja az extrem.hu-nak adott interjúban.
Táplálkozási alkalom?
– Zalaegerszegen, a 35 fokos hőségben nagyon kifutottad magad, hogy sikerült a regenerálódás, milyen állapotban álltál rajthoz Rohoncon?
– A hőséggel soha nem volt problémám, engem a hideg jobban megvisel, melegben nagyobb a biztonságérzetem. Jobban félek az alacsony vércukorszint miatti fázástól. Az én fejemben a meleg annyit jelent, hogy többet izzadok, több folyadékot kell pótolni, és hamarabb jön el az elfáradás, aminek az oka: elfogytak a sók a szervezetemből. Ezek alapján nálam a meleg ellenszere: Powerade, azaz olyan italt kell inni, ami pótolja a sókat (Ca++, Mg++, K+, Na+ stb.), és a cukrokat. Egyik diplomám: szervező vegyészmérnök, és a biokémia is mindig nagyon érdekelt. Valamint szívesen olvasok olyan szakirodalmat, ami az étkezést “táplálkozási alkalom”-nak nevezi.
Szóval edzésen is mindig viszem magammal a palackomat az erdőben, ahogyan Zalaegerszegen is láthattad, a nadrágomba tűzve. Próbáltam vásárolni erre a célra kifejlesztett sporteszközöket, de egyik sem vált be. Legjobb a hagyományos módszer, a palackot a nadrágba tenni.
-Milyen edzésprogrammal hoztad magad ismét versenyformába?
– Zalaegerszeg után az első héten csak 10-12km-eket futottam fitness tempóban, de rá egy hétre visszatértem az eredeti edzésterheléshez, és az 1-2 perces időtartamú résztávos szakaszomon a normál időmet tudtam futni (1:11 perces egyéni csúcs helyett 1:15), ez elég jó regenerálódást mutat.
Rechnitz előtt 3 nappal pedig a 6-7perces résztáv pályámon 6:36 perces korábbi egyéni csúcsomat 6:22-re javítottam. Mindig erdőben futok, ott vannak kijelölve a pályaköreim is, ezért pontos hosszat soha nem tudok mondani, csak önmagamhoz képesti fejlődést. Fizikai állapotomat egészen jól fel tudom mérni: második diplomám Testnevelési Egyetem – aerobik edzői.
Az ún. osztrák hangulat
– Nem tudom versenyeztél-e már külföldön, de pl. egy osztrák verseny hangulatát össze sem lehet hasonlítani egy hazai rendezvénnyel. Hogy tetszett az „osztrák hangulat”?
 Nem a lábakban dől el: Brigi a sárvári 24 óráson |
– Eddigi legkedvesebb versenyem a Balaton kör volt. Azt viszonylag egyedül csinálja végig az ember. Pláne, ha nincs kísérője. Az ABC-kben lehet vásárolni frissítőt menet közben, illetve ott vannak még a falukban a kék közkutak. Valamint néha van frissítőpont is, feltéve, hogy nem egy párhuzamos falusi utcán futottam el mellette. Plusz: nem szeretek 200 indulónál sűrűbb versenyen futni, magányos alkat vagyok, bár Szombathelyen vannak futótársaim a hosszú távokban.
Mindezek ellenére lenyűgözött az “osztrák hangulat”. Egyáltalán nem volt tolakodó, vagy hivalkodó.
Ugyanazon a körhosszúságon méterenként futott valaki, míg Sárváron, vagy Egerszegen 20-30 méterenként. Sokkal lassabban kezdtek, és ki-kiálltak beszélgetni, kocsmázgatni, jól érezni magukat. Itt nem az eredményről volt szó számukra, hanem egy jó futásról.
Az eredményhirdetés volt a legmeglepőbb számomra. Kibéreltek egy hatalmas kocsmát. 2 órán keresztül örültünk egymásnak. Én akkor jöttem el, de az osztrákok gondolom hajnalig együtt mulattak.
Beszélt 2 falu polgármestere, a parlamenti képviselőjük, vagy valami hasonló, meg még több ilyen titulusú ember. Megköszönték, hogy “támogathatták a versenyt”, szóval, hogy a szervezők pont az ő falujukban tartják ezt a rangos eseményt.
Megtapsolni a lekvárfőzőt
Megtapsoltuk név szerint a körszámlálókat, a bemondókat, a tűzoltókat, a mentősöket, a frissítőpontok közreműködőit stb. Minden résztvevő kapott egy-egy üveg házi lekvárt. Azok készítőit mind felsorolták név szerint, és hogy ki milyen gyümölcsből főzte az ajándékát. És mi mindenkit megtapsoltunk.
Eléggé kritikus ember vagyok minden téren. A szervezés hibátlan volt. Nekem a szokások miatt volt szokatlan két dologban.
1. Engem menet közben is érdekelt, hogy hányadik vagyok abszolutban, őket viszont nem annyira. Kifüggesztettek valahova óránként egy korosztályos listát, csak az nem volt szem előtt.
2. Mi magyarok futás közben nem szoktunk annyit gyuratni (szerintem), verseny után annál inkább. Mindig komoly sort kell állnom a gyúrónál. Náluk ez fordítva lehet, a verseny vége után 15 perccel már nem volt ott a gyúró.
Nyelvi nehézségeim nem voltak. Mindenki lassan, érthetően beszélt velem, és türelmesen, mosolyogva kivárta, míg kibököm, hogy mit akarok.
Füvön bármeddig
 Brigi a példaképpel, Bérces Edittel |
– Volt valamilyen előzetes elvárásod magaddal szemben, hogy milyen eredményt szeretnél elérni?
– Viszonylag realistán szoktam nekiindulni egy-egy versenynek. Persze szeretnék első lenni, de tudom azt is, hogy mire vagyok képes, és hogy csak akkor lehetek első, ha a többiek ennél rosszabbat futnak. 80 km és 100 km közé becsültem magamat, hát a 96 az ott van. Titkos vágyálmom 101 km volt. Ez nem jött be. De ha annyit futok, a helyezésem ugyanaz lett volna, tehát nem lett volna értelme annyira meghajtani. Idén minden futásom hasonló eredményű volt.
– Az ultrafutó versenyek eredményeit mindig az adott körülményekhez viszonyítva kell értékelni. Ezek alapján elégedett vagy a teljesítményeddel?
– Úgy tűnik az összehasonlításokból, hogy a körülmények közül csak egy van, ami befolyásolja az eredményemet, a motivációm: mennyire akarok – vagyis fejben mennyire vagyok képes akarni – eredményesebben futni, minden pillanatban csak a tempóra koncentrálni és semmi másra, csak a tempóra.
Az időjárás nem sokat befolyásol. Kényelmi szempontjaim nincsenek, illetve jól át szoktam gondolni, mit húzok fel, mit készítek ki a pálya mellé stb. Mit és mikor fogok inni, enni. Nem hiszek abban, hogy majd, amit megkívánok azt eszem, mert mi van akkor, ha elfelejtek valamit megkívánni, vagy olyat kívánok, ami nincs.
Pozitív irányba befolyásol, ha tudok “nem aszfalton” futni, azaz füvön, az út mellett, ilyenkor az az érzésem, hogy a végtelenségig bírom.
– Bár az ultrafutókra általában nem jellemző, még a legjobbakra sem, a kimagasló eredmények hajszolása, azért csak szeretnének ők is fejlődni. Neked milyen álmaid, terveid vannak a futást illetően?
– Céljaim “nincsenek”. Tervem a gyerekvállalás. Életelvem, hogy mindig jól érezzem magamat. Álmom, hogy úgy tudjak futni, mint Bérces Edit. Az edzéstervemet mindig alaposan átgondolom, ezek, és a lehetőségeim alapján készítem, és persze folyamatosan értékelem magamat. Gyenge pontom, hogy lassú vagyok, mindig ezen próbálok javítani. De a legfontosabb, hogy én FUTNI szeretek. Hogy az álmaim teljesülnek-e, ezt majd a jövő megmutatja.
