Ritka alkalmaktól eltekintve nem szokásunk küzdősportokról írni, de úgy éreztük, hogy egy ilyen lehetőséget nem hagyhatunk ki. Elvégre a nyári csillebérci kyokushin karate edzőtábort jelenlétével megtisztelte a sportág élő legendája, a 10 danos holland mester, Kancho Jon Bluming.
 Osz!  |
Ha Bourbon IV. Henriknek megért egy misét, hogy Franciaország királya lehessen, akkor nekünk is megér egy utat, hogy élőben láthassuk a Kyokushin Karate ma élő legnagyobb alakját. Ha Kancho Jon Bluming egyedül lett volna a csillebérci edzőpályán, már akkor sem mentünk volna hiába. A 70 éves mester igazi médiasztár, vele készített interjúnkból erről ti is meggyőződhettek.
Csillebércen azonban nem egyedül volt a holland harcművész, hiszen ő volt a díszvendége a Magyar Kyokushin Karate Szövetség nyári edzőtáborának. Az egyhetes bentlakásos táborban százötven karatéka vesz részt az edzéseken, és az esemény színvonalát emeli, hogy nem csak magyar, hanem külföldi (orosz, horvát) karatésok is jelen vannak. A gyakorlás hivatalos vezetője, a magyar szövetség első embere, a 7. danos Shihan Adámy István, akivel régi olvasóink már megismerkedhettek az extrem.hu oldalain.
Mint a mókus…
Azonban lassan a testtel, hiszen a 35°C-os hőségben eljutni Csillebércre korántsem egyszerű dolog. A kétfős tudósítói stábnak már ez önmagában felért egy kiadós edzéssel (szauna és közelharc a villamoson és buszon, kiegészítve egy kellemes gyalogtúrával), nem csoda hát, ha – meglehetősen elítélhető módon – a visszafordulás gondolatával is eljátszottak. Ez a viselkedés azonban méltatlan lett volna a szerkesztőség hírnevéhez, ráadásul délibábként lebegett a szemünk (45°C) előtt a szent cél: a tájékoztatás!
 Térdenállás |
Az edzőtábor részvevőit, nem meglepő módon, azonban keményebb fából faragták, mint a két tollnokot, ők ugyanis délután 4-kor a tűző napon, a futballpálya zöld gyepén óramű pontossággal kezdték meg a bemelegítést. A vízuális típusok kedvéért említeném, hogy milyen jól mutat a zöld gyepen 80 fehér ruhás ember, színes övekkel díszítve. Az edzés természetesen bemelegítéssel és nyújtással kezdődik, ennek legvidámabb eleme, amikor egy 100 kilós ember rááll törökülésben gubbasztó társa combjára, így segítve elő az izmok nyújtását (ad analogiam: teher alatt nő a pálma). A nyújtást páros gyakorlatok követték, ennek során a küzdő felek álló- és földharcot is gyakoroltak. A Kancho Jon Bluming által kifejlesztett ún. freefight, szabad küzdelem ugyanis nem csak a Kyokushin Karatét foglalja magában, hanem össze van gyúrva a dzsúdóval és más japán küzdősportokkal.
Tradíciók és modernitás
 Full contact |
Erről Shihan Adámy István a következőket mondta:
-A karaténak is muszáj haladnia a korral és meg kell felelnie az újabb követelményeknek. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy bezárkózzunk. Az egyik legfontosabb cél, hogy a karatét valóban használható önvédelmi eszközzé tegyük. A hagyományos karatéban addig nincs gond, amíg álló küzdelem folyik, egy képzett karatés meg tudja magát védeni. De mi van akkor, ha jön egy dzsúdós, vagy birkózó, aki azonnal lábra támad és földre viszi az embert? Ilyen esetben nagyon nagy szükség van arra, hogy földharcban is jártasak legyünk.
-Nem tart attól, hogy a tradícionális karate elveszíti a vonzerejét a fiatalok körében?
-Ettől nem félek. Egyrészt, mert a karate nagyon fontos része lehet egy ilyen összetett harcművészetnek, másrészt pedig a karate azon sajátosságából adódóan, hogy ez egy full-contact stílus. Az emberek pedig mindig vevők arra, ha, úgymond, vér folyik, vagy vér folyhat. Ráadásul egy full-contact küzdelem még a laikus nézők számára is jól követhető, mert egyértelmű, hogy ki adja és ki kapja az ütéseket, ráadásul az is világos, hogy, aki állva marad az nyert. Nincs pontozás, nincsenek viták és félreértések. Az emberek szeretik az ilyen tiszta dolgokat.
Shihan Adámynak igaza lehet, ugyanis a pályán körülbelül ötven kisgyerek is gyakorolta a KATA-kat, a legidősebb sem volt még 12 éves. Az utánpótlás tehát biztosítottnak látszik.
Az edzőtábor egyik célja, hogy felkészítse a vizsgára azokat a karatékákat, akik megpróbálnak egy fokozattal feljebb lépni. Kedden délelőtt elméleti vizsgán vettek részt a karatésok, míg a küzdelemre (dan fokozat szerint 30, 40, ill. 50 ellenféllel szemben) szerda délután kerül sor.
Egypercesek
 Kancho, kendo, kendő |
Szerda délután ismét teltház volt a csillebérci futballpályán, most azonban nem csak a karatésok készültek a nagy megmérettetésre, hanem szép számmal jelentek meg hozzátartozók, sőt még egyszerű nézők is. A program most is pontosan kezdődik, két sorban az egyik sorban húsz vizsgázó, velük szemben pedig egymást váltják az ellenfelek. A küzdelmek full-contact jelleggel egy percig tartanak, megállás csak addig van, amíg a küzdelem elején és végén a harcosok egy “osz”-szal köszöntik egymást. A váltásban küzdők átlagosan 5 menetet töltenek a küzdőtéren, majd jöhetnek a pihent ellenfelek. A vizsgázóknak minden tizedik küzdelem után jár egy perc pihenő. Ekkor is csak egy gyors mosdásra és egy korty ásványvízre jut idő. Az idők szigorú betartására Shihan Adámy és Shihan Somogyi Zsolt ügyelt, akik nem csak a stoppert nézték, hanem azt is, hogy mindenki teljes erőbedobással vesz-e részt a küzdelemben. A küzdelmeket végig figyelemmel kísérte Kancho Jon Bluming, aki egy, a kendoban használatos bambuszkarddal noszogatta az egyre fáradtabb harcosokat.
Egy partvonal mentén okoskodó, meglehetősen elhízott úr pedig Shihan Somogyitól kapott jó tanácsot. Vélhetően fitymáló megjegyzést tett a küzdőkre, mire a mester lakonikusan csak ennyit mondott: „Ha észrevétele van, kipróbálhatja az erejét”. Nem próbálta ki, de nem is nagyon szólalt meg többet.
10 évesen fekete öves
 Botond az első danért küzd mesterével |
A 30. küzdelem után kiszálltak azok, akik az egy danért voltak versenyben. Többek között Kálmán Botond is, aki, írd és mondd, alig múlt el 10 éves. Természetesen ő saját korosztályából kapott ellenfeleket, az utolsó körben viszont maga Shihan Somogyi vette kezelésbe, aki nem sajnálta tanítványát. Botond 60 másodperc alatt többet volt földön, mint két lábon, az egy minutum letelte után azonban aligha volt nála boldogabb ember Csillebércen. És, hogy 10 éves korára, hogy jut el valaki az 1. danig? Erről Shihan Adámy beszélt az extrem.hu-nak:
-Botond valóban kiemelkedően tehetséges, ráadásul szerencsés is abból a szempontból, hogy a szülei minden támogatást megadnak neki. Magántanuló, és minden energiáját a karatéra fordíthatja. Ez az 1.dan természetesen nem egyenértékű egy felnőtt fekete övvel, ezt mi junior első dannak hívjuk. A technikai részekből is sikeresen levizsgázott, ezt a vizsgát nem kell megismételnie, azonban 18 éves kora után újra végig kell csinálnia a 30 ellenfeles küzdelmet. Most további dan fokozatokat nem szerezhet, ezt az 1. dant viszi magával, míg nagykorú nem lesz.
Már megint az oroszok
 Oroszok |
A 40. küzdelem után a 2. danért küzdők is befejezték a vizsgát. Az utolsó 10 menetre már csak két legény maradt a gáton. Két kopasz orosz fiú, akik a korábbi küzdelmek során is rendkívüli keménységet tanúsítottak, minden ellenfelüknek nekimentek, pedig némelyik 15-20 kilóval is nehezebb volt náluk. A vizsga nehézségét fokozta, hogy az utolsó tíz menetben már csak barna és fekete öves ellenfelek váltották egymást, a két orosz fiú pedig egyre gyakrabban került a földre. Persze az oroszokat a hatalmas szívük miatt csak szeretni lehet, nem csoda, ha a közönség egy emberként szurkolt a két kopasz legénynek. Bár a japán harcművészeti edzőtábor közös nyelve az angol volt, most mindenki előbányászta úttörő évei (elvégre Csillebércen vagyunk!) emlékeit és innen is, onnan is felhangzott egy „davaj” vagy egy „haraso”, mikor melyikre volt szükség.
Utolsókat rúgják
 Kancho Bluming és Shihan Adámy |
A java persze, csakúgy, mint barátunk, Freddy Kruger esetében, a végére maradt, ugyanis a két orosz fiú egyikét (Szergejt) azzal tisztelte meg mestere, hogy ellene küzdhetett az 50. menetben. Ráadásul, ha a vizsgázók addig nem kaptak volna eleget, az utolsó (30., 40., 50.) menetet mindig megpörgették a friss ellenfelek. Az orosz Sensei-t a közelemben állók, nemes egyszerűséggel, „állatnak” nevezték, a leginkább szakmai megjegyzés is „hentes és mészáros”-nak titulálta. Nos, a mester nem cáfolt rá a jelzőkre, szegény Szergejt úgy helyben hagyta az utolsó egy percben, hogy rossz volt nézni. Szergej azonban kiharcolta a 3. dant, és a nézők fokozott szimpátiáját, az orosz Sensei-t pedig ugyanezen közönség őszinte gyűlöletét viheti haza emlékként. Egy testes családanya a küzdelem közben kijelentette: „úgy megverném, hogy megemlegetné”. Szerencsére nem került sor tettlegességre…
Osz-olj!
A győztesek ünneplése után még egyszer felsorakoztak a tábor lakói, hogy meghallgassák Kancho Blumingot. A 10. danos mester jól megdicsért mindenkit, kijelentette, büszke arra, hogy az általa irányított szervezetnek ilyen nagyszerű harcosai vannak. Reményét fejezte ki, hogy az irodájában hűvösebb van, mint a futballpályán, és bírni fogja erővel a DAN-diplomák kitöltögetését. A karatékák a mester minden mondatát, egybehangzó „osz” kiáltással vették tudomásul. Shihan Adámy még ismertette az esti programot: 6-kor vacsora (feletébb hangos „osz”), 8-kor a sportpályán diplomaosztás, és már csak a búcsú marad hátra. Jövőre azonban újra benépesül a tábor, és felhangzik a japán köszöntés: „OSU”!
