Hat tapasztalt sarkkutató és kalandor harmincegy husky társaságában útnak indult, hogy átszelje Kanadát. Nem csak egy életre szóló kalandot keresnek, hanem útjuk során általános iskolásokat tanítanak, méghozzá az internet segítségével földrajzra, környezetvédelemre és túlélésre.
 Will Steger  |
Will Steger igazi sarki nagyágyú. 1986-ban ő vezette az első feljegyzett kutyaszános, segítség nélküli expedíciót az Északi-sarkra. 1988-ban észak-déli irányban, 2500 km-t megtéve kutyáival átkelt Grönlandon, valamint átkelt az Antarktiszon is husky-jaival.
Most azt vette a fejébe, hogy egy hatfős expedíció keretében áthajt Kanada északi-sarkköri vidékén, 4800 km-t megtéve. Összesen három szánt és 31 igen jól képzett husky kutyát használnak a hathónapos, Arctic Transect 2004-re keresztelt útjuk alatt. Az expedíció egyik különlegessége, hogy célja nem csak a kaland, hanem komoly oktatási feladatokat is kitűztek maguk elé. A Minnesotai Egyetemmel együttműködve kidolgoztak egy tantervet általános iskolások részére, akik nyomon követhetik az expedíciót, ezáltal sokat megtudhatnak a Kanada ezen vidékéről, egy ilyen kaland veszélyeiről és persze a környezetvédelemről. Főként emiatt, Stegerék komoly kommunikációs és technikai apparátussal dolgoznak. Útjukról minden este feljegyzéseket készítenek és a csapat honlapján ezeket nem csak írott, de videós formában is elérhetővé teszik. Így a gyerekek a legmodernebb technika segítségével élvezhető formában követhetik útjukat. A honlapot mindenképpen érdemes átböngészni, igen jól sikerült.
 Az expedíció útvonala |
Stegerék 2003. december 29-én indultak Yellowknife-ból, Kanada észak-nyugati részéről. Egy jobb napon 8 km-t tesznek meg óránként, napi átlaguk mintegy 40 km. Mivel a hatfős csapat és a kutyák ellátására rengeteg élelmiszert, felszerelést és a tábori főzőkhöz olajat cipelnek magukkal, a szánok súlya induláskor több mint 600 kg volt. Ezért a hajtók nem a szánon utaztak, hanem a szán mellett, síléceken, és csak akkor állnak a szánra, ha a kormányzáshoz vagy az útviszonyok miatt ez feltétlenül szükséges. A három szánhoz a kutyákat úgy osztották szét, hogy két tíz- és egy tizenegy fős csapatot alkottak, így egy kutya mintegy 60 kg-ot húz. Ugyanúgy, mint a kutyaszánhajtó versenyeknél, itt is minden husky-nak pontosan meghatározott helye van.
 A szánhúzás csapatmunka |
Közvetlenül a szán előtt három „kormányos” kutya található. Ezek a legerősebb állatok, amelyek munkabírásukról és fáradhatatlanságukról híresek. Sokszor ide teszik a fiatalabb állatokat is, hogy az előttük haladóktól eltanulhassák a szánhúzás tudományát. Az előttük lévő két sorban haladnak a „csapat” kutyák, amelyek legfőbb tulajdonsága, hogy nagyon egyenletesen húznak. Előttük haladnak a „pont” kutyák, amelyek egyrészt nógatják a legelöl haladó vezérkutyát, másrészt tartják az iramot. Legelöl halad a vezérkutya, amelyikből néha kettő van. Ez a legokosabb, legjobban irányítható állat, amely megérti a „Gee” (jobbra) és „Chaw” (balra) parancsot, valamint egyben tartja az állatokat megállás után is.
 Az expedíció egyik tagja, Peto |
Napi programjuk abból áll, hogy reggel 6-kor felkelnek, tüzet gyújtanak, tábort bontanak. Kilenc óra felé útnak indulnak, délig csak akkor állnak meg, ha feltétlenül szükséges. Aztán megebédelnek és délután 4-ig, 5-ig folytatják útjukat. Ekkora már általában besötétedik, ekkor táborhelyet keresnek, lemálházzák az állatokat, megetetik őket, aztán ők is megvacsoráznak. Lejegyzik a napi eseményeket, majd aludni térnek. Egy hónapja vannak úton, a terv szerint haladnak. A legnagyobb riadalmat okozó esemény eddig az volt, amikor az egyik szán alatt beszakadt a jég, de sikerült az állatokat és a felszerelést is kimenteni.
Ahogy tesszük ezt a többi expedíció esetében is, Stegerék útját is figyelemmel kísérjük, és igyekszünk időről-időre tudósítani róluk.
