Három újabb bálna pusztult el szombaton Ausztrália közelében, miután megrekedtek a parthoz közeli sekély vízben. A nagy ámbráscetek (latin nevén: Physeter catodon) egy 48 tagú csoportja még a hét elején került bajba Tasmánia sziget északkeleti partjainál.
A tengeri emlősök zöme időközben kimúlt.
A vízi mentőszolgálat munkatársai a még élő öt példányt szombaton reggel megpróbálták
  |
Az erős szél és az eső azonban meghiúsította próbálkozásukat.
Így már csak két cet van életben a csoportból.
Az ámbrás cet a Föld legnagyobb emlősállata – testhossza elérheti a 20-23 métert, tömege a 25-30 tonnát. A fogascetek alrendjébe tartozó állat számára különös nagy veszélyt jelent a sekély vízben való megrekedés, mivel ilyenkor saját testsúlya összeroppanthatja fontos belső szerveit, ami az állat pusztulását vonja maga után.
Német tudósok szerint a napkitörések miatt vetődnek tömegesen partra a bálnák. A központi égitest kitörései ugyanis megzavarják a Föld mágneses terét, így ezek a nagy testű tengeri állatok sem tudnak tájékozódni. Nem tesz jót nekik a tengeri hajók és fúrótornyok zaja sem, egyre többen egyszerűen megőrülnek tőlük.
Minden évben több száz bálna vetődik partra világ tengerein, ilyenkor önkéntesek százai
 |
A látvány szörnyű és elég gyakori, ám a kutatóknak eddig fogalmuk sem volt róla, mi az oka az állatok tömeges öngyilkosságának.
Egy német kutatócentrum munkatársai azonban a közelmúltban új teóriával álltak elő, szerintük a bálnák tájékozódását a napkitörések zavarják meg.
Klaus Vanselow fizikus és Klaus Ricklefs geológus visszamenőleg megvizsgálta a bálnák regisztrált partra vetődését – összesen 217-et, és összevetették az 1712 óta feljegyzett napviharok időpontjával.
Az eredmény meglepő volt: a bálnák kilencven százaléka akkor téved el, amikor a nap az átlagosnál jobban tombol.
– A bálnák a Föld mágneses terének segítségével tájékozódnak a több hónapig tartó útjuk során. A napkitörések azonban megzavarják a mágneses mező egyensúlyát, így a bálnák is összezavarodnak. A sekély vízben pedig már nem képesek visszafordulni, így a homokon rekednek – állítják a kutatók.
A Nap “viselkedése” azonban nem az egyetlen ok; amerikai tengerbiológusok szerint a zaj is megviseli ezek az állatokat.
Egy egyetlen katonai tengeri bázis hangja állítólag 3,8 millió négyzetkilométeres körben zavar bele a bálnák mindennapjaiba.
Előfordult már az is, hogy egy állat egyszerűen nem bírta megszokni a nem természetes hangzavart, és megőrült.
