A háború kegyetlen dolog. Mondhatni, a háborúsdi a felnőtt férfiak felnőttes (vagy épp gyerekes?) játéka – de ebbe inkább ne menjünk bele. A lényeg, hogy lelkileg a legtöbb embert keményen megviseli mind lelkileg, mind testileg. Két háborús veterán 7200 mérföldet gyalogolt, hogy levezessék az Irakban felgyülemlett érzelmeiket (harag, szomorúság, miegymás). Így néztek ki a túra vége felé közeledve:
Anthony Anderson és társa, Tom Voss kalandja 155 napig tartott. A milwaukeei Háborús Emlékközponttól indultak, azzal a céllal, hogy kiadják magukból a bennük felgyülemlett nem túl kellemes érzéseket, és hogy felhívják az emberek figyelmét az úgynevezett “morális sérülésre”, vagyis arra az állapotra, melyben a katonák nem bírják összeegyeztetni saját elveiket azzal, amit a háborúban kell csinálniuk.
Mindketten vörös arcszőrzetet viseltek, és 40 kilós táskát vettek a hátukra.
“Mindketten tudtuk, hogy nem olyan problémánk van, amin egy hét alatt túl lehet lendülni, ezért megállapodtunk, hogy nem motorral tesszük meg az utat. Séta közben volt elég időnk arra, hogy feldolgozzuk az iraki eseményeket.” – mondta Voss, az ötletgazda.
Voss elismerte, hogy keményen elkezdett inni, miután hazatért Irakból, társa, Anderson pedig annyira frusztrált lett, hogy nem lehetett megférni mellette. Egyikőjük sem extrém sportoló, ezért nem tudták pontosan, mi vár rájuk az út során, de találkoztak mindennel, amivel egy teljesítménytúrázó már találkozott.
Sétáltak autópályán, erdőben, országutakon is, és egyszemélyes sátorban pihentek, aludtak. Néha egy picit “csaltak” is: megszálltak hotelekben, és vettek pár forró fürdőt. Más veteránok családjai is befogadták őket, mert kaladjuk híre gyorsan terjedt a médiában.
Az út során megpróbálták kideríteni, hogy melyik a legkönnyebb útvonal, ezért hegyeket sem másztak. Időről időre más veteránok – köztük vietnámiak is – is gyalogoltak velük.
Öt hónap után már kezdték érezni a hosszú séta jótékony hatásait, de valójában ez még csak a kezdete volt a gyógyulási folyamatnak, ami végül sikeres volt.
Anderson a családjával
Voss csatlakozott egy szervezethez, ami a morális sérülteken próbál segíteni, Anderson pedig ismét teljes emberként tudott visszailleszkedni a családjába.
A duó szerint a hadseregnek több segítséget kellene nyújtania azoknak, akik nehezen háborúznak, a meditációt pedig minden embernek erősen ajánlják.
Ámen.
Szólj hozzá