37 éves úttörő

Amikor 10 évvel ezelőtt megismerkedett a vízisível, ugyanannyian művelték ezt a sportot, mint most, 2003-ban. Kőszegi Gábor, az egyik legrutinosabb magyar vízisíző, saját magát és kortársait a sportág honi úttörőinek tartja, és azt szeretné, ha ezen az úton egyre több fiatal követné. Nincs könnyű dolga.

A honi vízisízőket nem nehéz összeszámolni, ellenben nem könnyű őket megtalálni. Amikor úgy gondoltuk, hogy ideje lenne már egy igazi vízisís interjút megcsinálni, Dunavarsányi barátunkhoz, Micskó Lacihoz fordultunk, aki jó szívvel ajánlotta nekünk Kőszegi Gábort. Gábor tíz éve kezdte, öt éve versenyszerűen gyakorolja az ipart, de a számára a vízisí még mindig inkább pihenés, mint sport.



Egy évtized a lécen



-Van már tíz éve, hogy elkezdtem vízisíelni, kezdetben persze csak kábelpályán, és ez így ment öt éven át. Kábelpálya volt is idehaza, és nem utolsó sorban, sokkal olcsóbb, mint a motorcsónakos változat. Akkor, 1998-ban mentem először motorcsónak mögött. Versenyezni is ebben az évben kezdtem.

-Az elmúlt évtizedben változott valamit a hazai mezőny, például többen lettek, fiatalodtak?

-Nagyon keveset, szinte semmit nem változott a mezőny idehaza. Akkoriban körülbelül 25-30-an voltunk, nem éppen fiatal gyerekek-én most 37 éves vagyok-, és manapság is ugyanilyen a mezőny. Persze szokott jönni egy-két fiatalabb versenyző, akik leváltják azokat, akik a versenyzésből kiöregedtek, de ez évente egy, legfeljebb két ember.

-Nem elég népszerű vagy nem elég ismert idehaza a vízisí?

-Mindkettő igaz, nagyon kevesek ismerik a vízisít, mint sportot, és azért el kell ismerni, hogy ez nem egy olcsó sport, bár ez az extrém sportok többségére igaz. Viszont, ha mi szeretnénk megnyerni egy fiatal a sportnak, akkor valójában a szüleit kell megnyernünk, aki hajlandó ezt finanszírozni. Sajnos nem sok ilyen szülő van, egyelőre.



Az utánpótlás a szülőkön múlik



-Így aztán nem is nagyon lehet felvenni a versenyt a nemzetközi élmezőnnyel. Nagyon le vagyunk tőlük maradva?

-Nagyon le vagyunk maradva. A tavalyi világbajnokságon ugyan volt magyar induló, de arra esély sem volt, hogy bekerüljön a döntőbe. Ennek egyébként egészen egyszerű okai vannak: az egyik persze a pénz az, hogy a külföldiek sokkal könnyebben tudják finanszírozni a saját magukat, és szponzort is könnyebben találnak. A másik ok az, hogy például Orlandoban, Floridában, ahol a vízisí őshazája és Mekkája van, egész évben szezon van, mert soha nincs tél, de még rossz idő is alig. Nálunk jó esetben április közepétől szeptember végéig tart a szezon, el lehet képzelni, hogy mennyit tudnak vízen lenni ők, és mennyit mi.

-Versenyzőként milyen céljai lehetnek egy magyar vízisízőnek, konkrétan, Te mit szeretnél még elérni a pályán?

-Versenyzés közben számomra csak saját magam megmérettetése a cél, persze megpróbálok tovább fejlődni, és egyre jobbá válni. Az igazi cél azonban az, hogy mi, akik idehaza úttörők voltunk ebben a sportágban, továbbadjuk az évek során összegyűjtött tapasztalatot, tudást, és kineveljük a saját utánpótlásunkat. Egyébként számomra a vízisí több, mint sport és versenyzés. De szerintem ezzel mindenki így van, aki csak egyszer is kipróbálta a vízisízést. Megnyugtat és kikapcsol, ugyanakkor fel is pörget. Egyszerre tud lehiggasztani, ha arra van szükségem, és felnyomni az adrenalin szintemet. Sőt tudja egyszerre a mind a kettőt!

Comments

comments